A levél címzettje Robert Boyle (1627–1691) angol természettudós, az új, kísérleti és kvantitatív szemléletû kémia egyik elsô képviselôje. Szoros kapcsolatban állt Newtonnal, aki a vegytani kísérletezésben is kiváló volt, és sokat foglalkozott a kémiai folyamatok elméleti magyarázatával. Az 1679. február 28-án keltezett levél széles körben ismert volt a kortárs és a 18. századi fizikusok és kémikusok körében. Nyomtatásban elôször Boyle mûveinek elôszavához illesztve jelent meg 1744-ben. A levélben Newton a kémiai folyamatoknak (vegyülés, oldódás, kicsapódás, párolgás) és "kvalitások"-nak (vegyülési képesség – "sociabilitas", oldhatóság stb.), sôt a gravitációnak, a fényelhajlásnak és a testek kohéziójának mechanikai magyarázatára alkalmas hipotézist terjeszt elô. Mint írja: nézeteit feltevések formájában adja elô, mivel az éter létezésére vonatkozóan döntõ kísérleti bizonyítékot nem sikerült találnia. A kémiai (fizikai) kvalitások (sajátosságok) mechanikaí magyarázata igen jelentôs lépés az alkimia és a modern értelemben vett kémia közötti átmenet idején, a 17. sz. második felében. Azt a törekvést fejezi ki – melyben Newton számos kortársa is osztozott –, hogy kiküszöböljék az alkimia terminológiájában használatos okkult erôk ("szimpátiák", "antipátiák", kongruenciák" stb.) használatát, s egészen új magyarázatát adják a vegyi folyamatoknak. Ilyen okkult erônek tekintette (ez idô tájt) Newton a vonzást és a taszítást is. A levélben kifejtett éterhipotézis segítségével vonzás és taszítás feltételezése nélkül meg lehet magyarázni a kvalitásokat.

Fordításunk a levél elsô kiadásának (The Works of the Honourable Robert Boyle. London 1744.) facsimile változata alapján készült: Isaac Newton's Papers and Letters on Natural Phylosophy. Szerk. I. B. Cohen. Cambridge, Mass. 1958. 250–53. o.

1. A bíbortetû vörös színû festôanyaga.

2. Fakéregbôl (Lignum campechianum oxyli) nyerhetô vörös festékanyag.

3. Az 1675-ös, második színelméleti tanulmányról van szó.

4. Ez a "sociabilitas"-t kormányzó elv, az aktív principíumok egyike. Azzal, hogy Newton "rejtett"-nek nevezi, arra utal, hogy nem magyarázható meg a fentebb kifejtett "mechanikus" éterhipotézissel. (A "sociable" és "unsociable" kifejezéseket "vegyül", "nem vegyül" formában adtuk vissza.)

5. Aqua fortis: salétromsav.

6. Aqua regis: királyvíz; salétromsav és sósav keveréke.

7. Mars-regulus: tiszta fémvas; a Mars a vas alkimiai neve; regulus valamely fém visszamaradó tiszta formája.

8. Sópárák (az eredetiben "saline spirits") lepárlással nyert erôs ásványi savak; a "só" (salt) és a "sav" (acid) kifejezéseket Newton nem a ma szokásos értelemben használja. A sók az ötfajta tûzzel, azaz desztillálással szétválasztható "principium", vagyis "elem" közé tartoznak; a többi: a flegmák (víz vagy általában folyadékok), a földek, a sulphur, és a spiritusok vagyis párák. A "savak"-ról Newton a De natura acidorum címû kis írásában (1692) azt írja, hogy – részecskéik nagysága alapján – a víz és a földek között helyezkednek el, s fô jellemzôjük, hogy nagy vonzóerôvel rendelkeznek, ebbôl ered erôs oldóképességük.

9. Vitriolsav: kénsav.

10. Az erjedés vagy bomlás (fermentáció) Newtonnál a heves, nagy átalakulással és hôfejlôdéssel járó kémiai folyamatokat jelenti.

11. A levegô kémiai összetétele Newton korában még nem volt ismeretes. A 17. században még mindenféle légnemû anyagot levegônek neveztek (a gôzök és gázok között sem tettek éles különbséget).