A kémikusok azt állítják, bár aligha van rá alapjuk, hogy a földszerû testekben, a fémekben, a korallban, a gyöngyben és általában minden olyan testben, amely a savakkal fermentálódik, rejtett lúg van, amely a fermentáció egyik alapja, és ezért lúgoknak nevezik ôket; de mert sehogyan sem nyerhetô belôlük só, elképzelésük bizonyításához – és nincs más ésszerû érvük, amellyel meggyôzhetnének – hagyniuk kell, hogy másképp gondolkozzam, mint ôk, s én úgy vélem, hogy az ô kijelentésük ellenkezôje jobban szolgálja az igazság magyarázatát.

Az általam lefektetett elvet követve ezért azt hiszem, hogy azok a földszerû testek valóban lúgok, s hogy a sav és a lúg ebullitója [pezsgés; forrás vagy gázfejlôdés] nem a bennük feltételezett sónak köszönhetô; továbbá a sók sohasem lúgok, amíg nem hatott rájuk a tûz ereje, és nem váltak kalkká [oxiddá]. Az illanó só [fôleg ammóniumsó lehetett] tulajdonságairól szólva bebizonyítottam, hogy a tûz nagyon megváltoztatja a dolgok anyagát; és amint megmutattam, hogy jó okunk van feltételezni, hogy a növényekben csak egyféle só van, s az illanó só csak a tûz hatására bekövetkezô változás, ugyanúgy, ugyanazt az elvet követve alátámasztom, hogy a növényekben nincs fixált lúgos só [az illanó testeket fixálással "szilárdították meg"], hanem a tûz kalcinálással [oxidálással] fixálta a savas esszenciális só egy részét a földszerû résszel, ami letörte a savas só leghegyesebb pontjait, és a kalkhoz hasonlóan porózussá tette. Ezek a pórusok okozzák, hogy az efféle só nedvessé válik és a levegôn oly könnyen megolvad; s a földszerû részek lúggá alakítják át, mert ha nem keverednének el vele, továbbra is savas só lenne, nem pedig lúg. De hogy jobban megvilágítsuk a kérdést, amilyen gondosan csak lehet, meg kell vizsgálnunk a savak és a lúgok természetét.

Ha valaminek olyan rejtélyes a természete, mint a sóé, úgy világíthatjuk meg a legjobban, ha részeit olyan formákkal ruházzuk fel, amelyek magyarázatot adnak az általuk kifejtett hatásokra; be fogom bizonyítani, hogy bármely folyadék savassága mozgásban lévô, hegyes sórészecskéket tartalmaz; és remélem, senki sem bocsátkozik vitába a savak hegyességét illetôen, hiszen mindenki tapasztalatból tudja, hogy csak meg kell ízlelnie egy savat, és azonnal úgy szúrja a nyelvét, mint minden más éles, jól kihegyezett dolog; de a hegyes részeket tartalmazó sav szemléletes és meggyôzô bizonyítéka, hogy nemcsak az összes savas só kristályosodik hegyes formákká, hanem a különbözô dolgok oldatai is ilyen formákat öltenek a savas folyadékokkal kiváltott kristályosodáskor; ezek a kristályok különbözô hosszúságú és nagyságú csúcsokból állnak, és ezt a sokféleséget a különféle savak élesebb vagy tompább hegyeinek kell tulajdonítani; ugyanígy a különbözô finomságú hegyek okozzák, hogy az egyik sav áthatol egyfajta keveréken és feloldja azt, míg egy másik egyáltalán nem képes felhígítani: így az ecet feloldja az ólmot, amire az aqua fortis [különbözô erôsségû, többé-kevésbé tiszta salétromsav] képtelen; az aqua fortis feloldja a kénesôt [higanyt], amit az ecet meg sem érint; az aqua regalis [királyvíz] feloldja az aranyat, míg az aqua fortis nem tudja megtámadni; ezzel szemben az aqua fortis felodja az ezüstöt, de semmit sem tud kezdeni az arannyal és így tovább.

A lúgok gyorsan felismerhetôk, ha savat öntünk rájuk, mert azonnal vagy egy kicsit késôbb élénk ebullitio lép fel, amely addig tart, amíg a sav már nem talál több ritkítani való testet. Ebbôl a jelenségbôl ésszerûen arra következtethetünk, hogy a lúg földszerû és szilárd anyag, amelynek pórusai úgy vannak kialakítva, hogy a beléjük hatoló savas hegyek mindent, ami a mozgásukat gátolja, összevágnak és szétdarabolnak; és aszerint, hogy a lúgot alkotó részek szilárdabbak-e vagy sem, a savak több-kevesebb ellenállással találják szembe magukat, s így lesz erôsebb vagy gyengébb az ebullitio. Tehát a korall oldásakor nagyon sokkal enyhébb pezsgést tapasztalunk, mint az ezüst oldásakor.

Annyi különféle lúg van, ahány különbözô pórusokkal rendelkezô test, és ez okozza, hogy egy sav az egyikkel erôsen fermentálódik, a másikkal egyáltalán nem; ezért a savas hegyek és a lúgos pórusok között megfelelô aránynak kell fennállnia

* "Cours de Chymie, Contenant La Manière De Faire les Operations qui sont en usage dans la Medicine, par une Methode facile. Avec des raisonnements sur chaque Operation, pour l'Instruction de ceux qui veulent s'appliquer à cette Science", Párzis, 1675. A mû 22 francia kiadást ért meg. A magyar fordítás az "A Course of Chymistry" 1686-os, második angol kiadásának szemelvényei alapján készült.