A növények ólomfelvételének vizsgálata nagyon könnyen elvégezhetõ, ha a növényeket egyszerûen olyan oldatba mártjuk, amely radioaktív ólomizotópot tartalmaz, és meghatározzuk a növény különbözõ részeibõl származó hamu radioaktivitását. Azon az egyszerûségen és rendkívüli gyorsaságon kívül, amellyel a munka elvégezhetõ, a módszer a következõ elõnyökkel jár:  a) Ha a közönséges ólom megfelelõ mennyiségét radioaktív ólomizotóppal keverjük össze, az oldat ólomkoncentrációját széles határok között változtathatjuk. Az N/l oldatból ugyanolyan egyszerûen megvizsgálható az ólomfelvétel, mint egy sok milliószor hígabb oldatból. b) Nyomon követhetjük a növény által felvett ólom lokalizációját, és ebbõl következtetéseket vonhatunk le kombinációjának természetére.

A jelen dolgozatban leírt kísérleteket úgy hajtottuk végre, hogy a növényeket, amelyeket tenyészoldatban neveltünk, desztillált vízzel lemostuk, majd a gyökereket 1–48 órára ólom-nitrátot és tórium-nitrátot tartalamzó oldatba merítettük. A leggyakrabban Vicia Fabát (lóbabot) használtunk. A bemerítés után a növény egyes részeit jól leöblítettük desztillált vízzel, majd meggyújtottuk, és a hamu radioaktivitásának intenzitását elektroszkóppal mértük. Az utóbbi érték közvetlenül megadja a hamu ólomtartalmát és így a növény megfelelõ részének ólomtartalmát, ha tudjuk annak az oldatnak az ólomtartalmát és radiaktivitását, amelybe a növényt bemerítettük.

A tórium B a tóriumemanáció egyik átalakulási terméke. Nagyon egyszerû módszerrel állítható elõ. Egy platinafólia darabot negatívan, mondjuk, 110 volt potenciálra töltünk, és abba az edénybe lógatunk, amely a tóriumemanációt létrehozó preparátumot (radio-tórium, tórium X stb.) tartalmazza. Ilyen körülmények között a tórium B a platina felületén gyûlik össze, és néhány csepp híg salétromsavval eltávolítható. Az így elkészített oldat ólomra számított normalitása (a tórium B ólomizotóp, tehát teljes mértékben az ólom tulajdonságait mutatja) körülbelül 10^–12. Ha ezt növelni akarjuk, csak ismert mennyiségû ólom-nitrátot kell az oldathoz adnunk. Ha például feltesszük, hogy ezzel a módszerrel 10^–6 N ólom-nitrát oldatot készítettünk, és miután szárazra bepároltuk, 10 000 relatív egység radioaktivitást mutat, akkor minden relatív radioaktív egység 2·10^–5 mg ólomnak felel meg. Természetesen figyelembe kell vennünk, hogy a növényi részek hamujának anyaga a benne levõ tórium B sugárzásának egy részét elnyeli. Ezt a hibát azonban könnyen kiküszöbölhetjük, ha az összehasonlításhoz használt preparátumot ugyanolyan mennyiségû hamuval keverjük össze, mint amennyi abban a mintában van, melynek radioaktivitását meg kívánjuk határozni.