Talán meglepi az olvasót e hatásvadásznak tûnõ cím. Az intelligencia szó egyik jelentése, amely felbátorított e terminológia használatára: alkalmazkodóképesség új helyzetekhez (Akadémiai Kislexikon). Ebben az értelemben beszéIhetünk anyagok és anyagi rendszerek intelligenciájáról. Az elnevezés az anyagtudomány egy olyan új területére utal, amely az anyag és közvetlen környezete – az élô rendszerek homeosztázisához* hasonló – aktív kapcsolatát igyekszik feltárni és kiaknázni. Elsõdleges célja olyan szintetikus anyagok tervezése, elôállítása és tulajdonságainak vizsgálata, amelyek a felhasználó számára elõnyösen képesek reagáni a környezetükbôl származó fizikai és/vagy kémiai hatásokra.

Különösen izgalmas terület a lágy intelligens anyagok fejlesztése. Ezek ugyanis jelentõs orvosi, orvos-biológiai, gyógyszerészeti, valamint robottechnikai alkalmazásokat tesznek lehetõvé.
 

Az anyagtudomány: egy kitörési lehetôség

Korunkat az eddigieknél jóval pragmatikusabb viszony jellemzi a tudományokhoz. A kémiai alapkutatásokra szánt támogatási összeg az utóbbi években jelentôsen csökkent. Még a vegyipar is – amely nagymértékben függ az innovációtól – drasztikusan csökkentette az alapkutatások finanszírozására szánt erôforrásait. A kémikusok társadalmi megítélése romlott, ami szoros kapcsolatban áll a tudománypolitika számunkra kedvezôtlen változásaival. Ezzel összefügg a társadalom egy jelentõs részének a tudománnyal és a technikával szemben tanúsított kiábrándultsága és bizalmatlansága. Ugyanakkor szemtanúi lehetünk az irracionális metatudományok káros térhódításának. E hatások megnehezítik, hogy a tudományok és a technika kihívásaira megfelelô módon reagáljunk. Kutatóintézeteink és egyetemi tanszékeink struktúrája, valamint a jelenlegi tudománypolitika nem teszi lehetõvé a gyors és hatékony reagálást. A kémikus társadalom számára sem marad más, mint a sorvadás vagy új területek meghódítása. Az anyagtudomány az egyik terület, ahol a vegyész és a vegyészmérnök tudását eredményesen kamatoztathatja.

Dolgozatomban egy új, rendkívüli távlatokat ígérô tudományág bemutatására teszek kísérletet, amely nem nélkülözi, sõt igényli az alapkutatással foglalkozó kollégák nagyfokú gondolkodásbeli szabadságát, ugyanakkor nagyon konkrét felhasználói igények kielégítésére irányul. Mindezek mellett céljai közérthetôek, eredményeit egy nagyobb közösség is könnyen megismerheti, jelentôségét megítélheti.
 

Fogalmak

Az intelligens (intelligent, smart, responsive, adaptive) anyag fogalma viszonylag új [1,2]. A tudományos szakirodalomban elõször az 1980-as évek végén jelent meg. Az anyagtudomány e fiatal hajtásának töretlen a fejlõdése. Ma már saját szakfolyóiratokkal (Journal of Intelligent Material and Structures és Smart Materials and Structures) rendelkezik, és évente rendeznek nemzetközi konferenciát az ipart messze megelôzõ ezen tudományterület mûvelôi.

Az anyagtudomány teremti meg a kapcsolatot a természettudományok, közülük is fõként a kémia és a fizika törvényei, valamint az anyagok alkalmazhatóságának technikai, technológiai követelményei között. Az intelligens anyagok megjelenése az anyagtudományban megmutatkozó hihetetlenül nagy fejlôdés következménye.

Az anyagtudomány fejlôdése szorosan kötôdik az adott korban fellelhetõ anyagokhoz. A kô-, bronz- és vaskort a XX. században követte a szintetikus anyagok kora. A kémia és a társtudományok szédítô fejlõdése, a kémiai szerkezet és a tulajdonságok közötti kapcsolat felismerése ma már lehetõvé teszi adott célra tudatosan tervezett anyagok (engineered materials) elôállítását. Speciális fémek, kerámiák, mûanyagok, valamint ezeknek kombinációi képezik modern szerkezeti anyagainkat. Ezek alapvetô feladata a használó számára minél elõnyösebb mechanikai (fôként szilárdságtani) és termikus tulajdonságok biztosítása. Az egyedi monolit anyagok tulajdonságait még jelentôsen javíthatjuk társított vagy kompozit anyagok alkalmazásával. A modern anyagtudományban a szerkezeti anyagokat elsô generációs szintetikus anyagoknak nevezhetjük. Ezek egyik jellemzõje, hogy környezetükkel passzív módon érintkeznek, az általános felfogás szerint annál jobbak, minél hosszabb a változatlan formájú és mûködésû élettartamuk.

A szerkezeti anyagok választékának bôvítése és az újfajta használói igények megjelenése elindította a funkcionális anyagok kutatását. E második generációs anyagok kifejlesztésénél már nem a legelônyösebb mechanikai tulajdonságok elérése a fô cél, hanem a különbözô anyagokat jellemzó individuális, fôként fizikai tulajdonságok összekapcsolása egyetlen anyagi rendszeren belül. E törekvés egyik mozgatója a technikai eszközeinknél jóval tökéletesebb biológiai objektumok mûködésének, hatásfokának és a környezetet kímélô tulajdonságainak megközelítése. Az új gondolkodásmód kulcsszavává a környezethez való alkalmazkodóképesség vált. Az anyagok passzív változatlanságára irányuló törekvéseket felváltotta az anyag és környezete dinamikus együttélését vizsgáló szemléletmód. A környezeti hatások észlelésének két módja van. Az egyik esetben maga az anyag rendelkezik ezzel a képességgel, a másik esetben pedig az érzékelést olyan szenzorok látják el, amelyekbõl származó információ az anyag tulajdonságainak azonnali változását idézi eiô. Ez utóbbi esetben az új minõség nem egyetlen anyagnak, hanem egy technikai elrendezésnek tulajdonítható. Ebben a tanulmányban nem térek ki az ilyen, ún. intelligens szerkezetek ismertetésére. Ez sokkal inkább a gépész- és elektromérnökök hatáskörébe tartozik. A továbbiakban csak az intelligens anyagokkal foglalkozom.

Az új típusú anyagok egyik elôfutára az 1967-ben, az USA-ban kifejlesztett fototrop üveg. Ennek látható fénnyel történô besugárzásakor a fényáteresztô képessége – visszafordítható módon – lényegesen csökken. Ez az üveg kiválóan alkalmas olyan szemüvegek gyártására, amelyeknek a fényáteresztô képessége a napsugárzás erôsségétôl függ. A fototrop üvegnél két lényegesen különbözõ jelenség – egy kémiai egyensúly és a fényáteresztô képesség – összekapcsolása eredményez minôségileg új tulajdonságot.

Számos elem önmagában is mutat funkcionális tulajdonságot. Például a szelénnek az egyébként kis vezetôképessége erôs megvilágítás hatására ezerszeresére növekszik. A fényhatás megszûnése után a vezetôképesség visszaáll az eredeti értékére. A szilícium a fényerõsség változását feszültséggé alakítja át. Ezek az elemek az optikai és elektromos tulajdonságok között teremtenek kapcsolatot.

Az elektromos tér hatására bekövetkezõ rugalmas alak- vagy térfogatváltozást elektrostrikciónak** nevezzük. Ennek egy speciális esete a piezoelektromos jelenség, amely során bizonyos anyagok (pl. kvarc) deformációja elektromos potenciálkülönbséget eredményez, vagy az anyag elektromos tér hatására deformálódik.

Beszélhetünk multifunkcionális anyagokról is, amelyek nem kettõ, hanem annál több jellemzõ tulajdonságot kapcsolnak össze. Ilyen például az Pb-Mg-Nb ötvözet amely termo-elektrostriktív, vagy a Tb-Fe-Dy ötvözet, amely termo-magnetostriktív*** tulajdonságokat mutat. Ezeknél az anyagoknál az elektromos (vagy mágneses), a termikus és a mechanikai sajátosságok kapcsolódnak össze.

A különbözô tulajdonságok egy anyagon belüli összekapcsolásának elvileg nincs akadálya. Ennek ellenére a funkcionális anyagok száma nem túl nagy. Intelligens anyagoknak azokat a multifunkcionális anyagokat nevezzük, amelyek közvetlen környezetük fizikai vagy kémiai állapotának egy vagy több jellemzôjét érzékelik, e jeleket feldolgozzák, majd pedig ezekre, állapotuk jelentôs megváltoztatásával, gyors és egyértelmû választ adnak.

Az érzékelô funkció leggyakrabban a szóban forgó anyag és környezete közötti egyensúly következtében valósulhat meg. Ez az egyensúly lehet kémiai, mechanikai vagy termodinamikai. A környezeti paraméterek változása szükségszerûen az egyensúlyi állapot megváltozását idézi elõ. Az újonnan kialakuló egyensúlyi állapotban pedig az anyag más tulajdonságokkal rendelkezik. Fontos szempont még a változást elôidézõ hatás (a továbbiakban inger) és az erre történô reakció (válasz) kapcsolata. Intelligens anyagokra olyan nemlineáris inger–válasz kapcsolat a jellemzô, amelynél a környezeti hatás kis változására igen nagyfokú tulajdonságbeli változás következik be, azaz a válasz mértéke nem arányos, hanem jóval nagyobb az inger nagyságánál. További ismérv a megfordíthatóság, azaz a változást kiváltó hatás megszûnte után az eredeti állapotnak kell visszaállni. A gyors reakcióidô alkalmazástechnikai követelmény.
 

Kemény és lágy anyagok

Anyagainkat feldolgozhatóságuk alapján kemény és lágy anyagokra oszthatjuk. A kemény anyagok, mint például a fémek, kerámiák és polimerek széles határok között ellenállnak a nyomásnak, nyírásnak és más mechanikai hatásoknak. A lágy anyagokat mechanikai hatásokkal szemben kis tehetetlenség jellemzi, aminek következtében ezek az anyagok folyékonyak vagy képlékenyek. A lágy kondenzált anyagok közé sorolhatjuk a folyadékokat, a rugalmas mûanyagokat, biológiai anyagaink nagy többségét, valamint a szilárd és a folyadék halmazállapot között elhelyezkedô nagy folyadéktartalmú géleket. Ha összehasonlítjuk a mindennapi életben használt szerkezeti anyagainkat a kétségkívül sokkal tökéletesebb biológiai anyagokkal, akkor megállapíthatjuk, hogy igen nagy különbség van közöttük. Ipari anyagaink többnyire kemények, merevek és szárazak, a biológiai anyagok nagy többsége pedig lágy, rugalmas és nedves. Önként adódik a kérdés, hogy mi az oka ennek a szakadéknak, és miért ne lehetne a lágy anyagokat a  modern technikában szélesébb körben alkalmazni.

Intelligens kemény anyagok
Az intelligens anyagok egy jelentõs hányadát alkotják azok a szilárd anyagok, amelyeknek mérete vagy alakja elektro-, illetve magnetostrikcióval változik meg. Bizonyos ötvözetek, fõként a ritka fémek (Te, Dy, Sa) ötvözetei, mint pl. a Terfenol vagy a Samfenol mágneses tér hatására megváltaztatják méretüket. A próbatest hossza a tér irányában mérve megnô, arra merôlegesen pedig csökken. Ez a méretváltozás igen kicsi, így ezekbõl az anyagokból nagypontosságú pozicionáló eszközök készíthetôk. Említettük, hogy az elektrostrikció különleges esete a piezoelektromosság. Az utóbbi idôben több piezoelektromos kerámiát (Pb-Zr-Ti) és piezoelektromos polimert fejlesztettek ki.

Az alakmemóriával rendelkezô anyagok az intelligens anyagok nagy, önálló csoportját alkotják. Ide tartoznak az emlékezõ fémek és mûanyagok. A legismertebb alakmemóriával rendelkezô fém egy nikkel-titán átvözet, a Nitinol. Amennyiben az emlékezõ fém formáját egy kritikus hômérskIet felett hozzuk létre, akkor a fém erre az alakra a kritikus hõmérséklet alatt bekövetkezô maradandó alakváltozás után is emlékezik. Ha alacsony hõmérsékleten valamilyen mechanikai hatás miatt a fémtárgy alakja megváltozik, akkor ez a kritikusnál magasabb hõmérsékletre hevítve visszanyeri az eredetileg kialakított formáját. Elõmelegítés nélkül megállapíthatatlan, hogy a fém memóriája milyen eredeti formát ôriz.

E szokatlan tulajdonság az alak és a termikus kölcsönhatás szoros kapcsolatának köszönhetô. Speciális polimerekkel is lehet alakot tárolni. Az emlékezô anyagok megjelenése új lehetôségekkel gyarapíthatja az anyagtudományt. Megteremtheti a születés–mûködés–pusztulás hármas egységében történô gondolkodásmódot. Bár ez a hármasság az élô rendszerek jellegzetessége, a modern technikában is egyre nagyobb szerepet kap. Gondoljunk például arra, hogy a világûrben használt nagy kiterjedésû eszközeink célba juttatása milyen nehéz és költséges feladat. Megfelelô memóriával rendelkezô anyagok kifejlesztésével megvalósíthatóvá válhat, hogy az egyik állapotban az anyag nagyon kompakt, a másikban pedig a feladat ellátásához szükséges nagy kiterjedésû szerkezetnek felel meg. Az, hogy az anyag melyik állapotban van – a kompaktban vagy a kiterjedtben –, a környezeti hatásoktól függ. Az állapotváltozással, amit elôidézhetünk például a hômérséklet megváltoztatásával, elôhívhatjuk a "memóriában" tárolt alakzatot. A feladat elvégzése után a mûtárgy eltávolítása ismét a "csomagolással" kezdôdhet.

Az emlékezõ anyagokat (különösen az emlékezõ mûanyagokat) az orvosi gyakorlatban is eredményesen használhatják. Például elzáródott erek újbóli megnyitásakor alkalmaznak emlékezõ polimereket. A megfelelô összetétellel a kritikus hômérsékletet éppen az emberi test hõmérsékletére állítják be, majd a mûanyagot melegen spirál alakúra hajtják össze. Ezt követôen a polimer rugót lehûtik, aztán egyenesre nyújtják. Behúzzák az érbe, majd a testmeleg hatására az egyenes szál ismét spirállá ugrik össze, amely megakadályozza, hogy az esetleges vérrögöket a véráram magával ragadja.

Intelligens lágy anyagok
Intelligens folyadékok
Az utóbbi idõben igen nagyfokú érdeklôdés mutatkozik az ún. komplex folyadékok iránt [3,4]. Ezek olyan folyadék halmazállapotú anyagok, amelyek homogén eloszlású nano- vagy mikrométeres részecskéket tartalmaznak. A kolloid mérettartományba esõ részecskék speciális elektromos vagy mágneses tulajdonságokkal rendelkeznek és azt a látszatot keltik, mintha a folyadék mutatna elektromos vagy mágneses tulajdonságokat.

Az intelligens folyadékok két nagy csoportját alkotják a mágneses és az elektroreológiai folyadékok. A mágneses folyadék ferro- vagy ferrimágneses**** anyagok nanorészecskéit tartalmazza homogén eloszlásban. Mivel a részecskék mérete jóval kisebb a mágneses domének méreténél, ezért minden egyes részecske egyetlen elemi mágnesnek tekinthetô. Ennek következtében nem érvényesülhet a szomszédos domének ellentétes irányának kedvezôtlen hatása a mágnesezettségre. Így a rendkívül kis méretû részecskék mágneses szempontból a makroszkopikus anyag telítési mágnesezettségéhez hasonlíthatók. Ennél erõsebb mágnest pedig nem lehet készíteni. A maximális mágneses momentummal rendelkezõ részecskék folyadékban mozoghatnak. Ha nincs külsô irányító hatás, akkor ezek mágneses momentuma azonos valószínûséggel mutat a tér minden irányába. Ennek az a következménye, hogy a folyadék nem mutat makroszkopikusan érzékelhetô mágnesezettséget. Ha a folyadék kívülrôl keltett mágneses térbe kerül, akkor minden egyes mágneses momentum igyekszik a tér irányával párhuzamosan elhelyezkedni. Ennek következtében a mágneses nanorészecskék olyan kicsiny mágnesrudaknak tekinthetôk, amelyek azonos állásban vannak, azaz egy kiszemelt részecske északi pólusához a tengelyirányban legközelebb álló másik részecske déli pólusa található meg.

Mivel a részecskék nincsenek helyhez kötve, ezért a mágneses vonzóerôk miatt elmozdulnak. Megkezdõdik a részecskék összetapadása, amely egymással párhuzamosan elhelyezkedô, a mágneses tér irányába mutató tûszerû aggregátumok képzõdését eredményezi. A mágneses tér megszüntetése után az aggregátumok szétesnek és újra a homogén eloszlású mágneses folyadékot kapjuk vissza. A külsõ mágneses térrel elôidézett aggregáció makroszkopikus megnyilvánulása a viszkozitás növekedésében és a folyadék megszilárdulásában mutatkozik meg. A viszkozitás növekedése, illetve a szilárdságot jellemzô ún. folyáshatár értéke a mágneses tér nagyságától függ. A mágneses térrel elõidézett folyadék–szilárd "állapotváltozás" vagy ennek fordítottja igen gyorsan megy végbe. A mágneses tér ki- és bekapcsolásával pillanatszerûen változtathatjuk meg a folyadék viszkózus vagy mechanikai állapotát. A mágneses folyadékok kiváló kenô-, illetve tömítõanyagok lehetnek mozgó mágneses alkatrészek között. Ez a folyadék ugyanis indukált mágnesessége miatt nem folyik ki még az alkatrészek között lévô szélesebb résekból sem. Egy másik perspektivikus alkalmazási lehetõség olyan új típusú erõátviteli rendszerek kifejlesztése, amelyek nem tartalmazzák a súrlódáson alapuló hagyományos tárcsás erôátvitelt.

Az ún. elektro-reológiai folyadékok az indukált elektromos polarizáció alapján mûködnek. Ezek olyan, fõként nemvizes folyadékok, amelyek egyenletesen eloszlatott mikro- vagy nanorészecskéket tartalmaznak. Ezek a részecskék elektromos térben polarizálódnak és az indukált dipólusok következtében – a mágneses folyadékokhoz hasonló – láncszerû aggregátumokat hoznak létre. A részecskék elektromos térrel elõidézett aggregációjának a makroszkopikus megnyilvánulása a folyadék viszkozitásának növekedése, valamint a folyáshatár megjelenése. Az elektro-reológiai folyadékok konzisztenciája elektromos térrel igen széles határok között változtatható a kis viszkozitású folyadéktól a szilárd anyagok tulajdonságait mutató gél állapotig. Az elektromos és mágneses tulajdonságok kombinálhatók is. Ha például a mágneses folyadék részecskéit olyan vékonyréteggel vonjuk be, amely az elektromos tér hatására polarizálódik, akkor a folyadéksajátságok egyaránt befolyásolhatók mind mágneses, mind pedig elektromos térrel.

A mágneses vagy elektro-reológiai folyadékok a jövõben kiszoríthatják a hagyományos kuplungokat és más erôátviteli rendszereket.

Intelligens polimergélek
A gélek olyan rendszerek, amelyek átmenetet képeznek a szilárd és a folyadék halmazállapot között [5]. Alaktartók és könnyen deformálhatók, ugyanakkor nagy folyadéktartalmuk miatt fizikai tulajdonságaik az oldatokéhoz hasonlóak. A  polimergélek alaktartása a gélben szerteágazó polimerváznak köszönhetô. A jelentôs mennyiségû folyadék megakadályozza a laza térhálós szerkezet összeomlását, ez utóbbi pedig útját állja a folyadék spontán "kifolyásának". A polimergélekre jellemzô, hogy környezetükkel egyensúlyban lehetnek. Az egyensúlyi térfogat a folyadékmolekulák duzzasztó (ozmotikus) hatásának, valamint a polimer molekulákban e deformáció ellen ébredô visszahúzó erô hatásának a következménye. Egyensúlyban e két hatás éppen kompenzálja egymást. A környezeti paraméterek (hômérséklet, elegyösszetétel, pH stb.) változására a gél térfogatának változtatásával válaszol. E térfogatváltozás lehet folytonos vagy az elsôrendû fázisátalakulásokhoz hasonló ugrásszerû változás, melyet gélkollapszusnak nevezünk [6]. Több gélre jellemzõ, hogy a térfogatuk a hômérséklet igen kis megváltoztatására jelentôs mértékben változik. Ez a változás a gél szerkezetétôl függô kritikus hõmérsékleten játszódik le. A hômérséklet változtatásával elôidézhetõ tehát egy olyan folyamat, amelynek során a gél térfogata jelentôs mértékben változik. E térfogatváltozás alkalmas mechanikai munkavégzésre, valamint különleges alakváltozások és mozgások megvalósítására. A gélkollapszust a hômérsékleten kívül több más hatással is kiválthatjuk. Elõidézhetô a pH, az elegyösszetétel megváltoztatásával, bizonyos ionokkal, valamint fény és elektromos tér alkalmazásával. E tulajdonságaik miatt a polimergélek különleges helyet foglalnak el az intelligens anyagok között. Nincs ugyanis még egy olyan anyagi rendszer, amely ily sokféle környezeti hatásra reagálna. A gélkollapszus, vagy ennek ellentéte, a nagymérvû duzzadás, az említett környezeti paraméterek kritikus pont körüli kismérvû változtatásával érhetõ el. Így nemcsak a gél térfogata, hanem az összes ettôl függõ tulajdonsága is hirtelen megváltozik: jelentõs mértékben módosulnak az optikai, mechanikai és transzport tulajdonságok.

A térfogatváltozás akkor is bekövetkezik, ha a gélt terhelésnek vetjük alá, azaz a duzzadó gél felszínére súlyt helyezünk, vagy az összehúzódó (szinerizáló) géllel tömeget mozdítunk el. Mindkét esetben a gél munkát végez, mégpedig úgy, hogy a környezete energiáját alakítja át mechanikai munkává. Ha a környezeti hatás kémiai természetû, akkor az energia hasznosításának az izomra jellemzô módja valósul meg. Ez a különleges tulajdonság már a negyvenes évek végétôl inspirálta a kutatókat mesterséges izmok és új típusú gépek kifejlesztésére [7]. A tudományos vizsgálatok alapján egyértelmûvé vált, hogy reális cél a polimergélek mûizomként történõ alkalmazása.

Az intelligens lágy anyagok megjelenése a technikai fejlõdés új útját nyitotta meg. Ennek köszönhetô, hogy ma a polimerkutatásnak egyik leggyorsabban fejlõdõ ága az intelligens polimergélek területe. Ennek bizonyítására elegendõ csupán azt a tényt megemlíteni, hogy az Advances in Polymer Science címû rangos nemzetközi szakfolyóirat a közelmúltban két teljes számát szentelte e gélek bemutatásának [8,9]. A lágy robottechnika, a biológiai rendszerekhez hasonló, azokat utánzó energiaátalakító rendszerek, mikroszerkezetek, szelektív szorbensek, szenzorok és a szabályozott hatóanyag-adagoló rendszerek fejlesztése képezi a kutatások fõ irányát.

Magyarországon a BME Vegyészmérnöki Karának Fizikai Kémia Tanszékén alakult meg az ország elsô "Intelligens Anyagok Laboratóriuma". Ennek létrehozásában meghatározó szerepe volt egy-egy sikeres FKFP és OTKA pályázatnak.

IRODALOM
1. M.V. Gandhi, B.S. Thompson: Smart Materials and Structures, Chapman & Hall (1992)
2. Proceedings of Third Conference of Intelligent Materials. Lyon, France (1996)
3. L. Garrido (ed): Complex Fluids, Springer Verlag (1993)
4. J. H. Fendler, I. Dékány: Nanoparticles in Solids and Solutions, Kluwer Academic Press (1997)
5. De Ross, Kawana K., Osada Y, Yamauchi A.: Polymer Gels, Fundamentals and Biomedical Applications, Plenum Press, New York–London (1991)
6. T. Tanaka: (1982) Science 218, 467
7. Y. Osada: Advances in Polymer. Science. 82, 1 (1987)
8. K. Dusek (ed.): Advances in Polymer Science, 109 (1993)
9. K. Dusek (ed.): Advances in Polymer Science, 110 (1993)

* Homeosztázis: az élõ szervezetnek az a képessége, hogy a változó külsõ (és belsõ) környezethez alkalmazkodva önszabályozással egyensúlyi állapotot képes fenntartani. (Akadémiai Kislexikon)
** Elektrostrikció: elektromos térbe helyezett egyes dielektrikumoknak a térerõsség nagyságától függó rugalmas méretváltozása.
*** Magnetostrikció: mágneses térbe helyezett egyes anyagoknak a térerôsség nagyságától függô rugalmas méretváltozása.
**** A ferrimágnesesség olyan anyagok mágneses sajátsága, amelyek kristályaiban a különbözõ atomok mágneses momentuma páronként ellentétes irányú. A ferromágnesesség kristályos állapotú fémes elemek és ötvözetek azon tulajdonsága, hogy állandó makroszkopikus mágneses momentumuk van és mágneses hiszterézist mutatnak.