Elsô kézbôl

Mezey Pál (University of Saskatchewan) – nagy örömünkre – megígérte, hogy "papírra vet" néhány gondolatot az idei kémiai Nobel-díj kapcsán. Úgy gondoljuk, hogy már a felkérésünkre írt válaszlevelébôl is érdemes idéznünk. (Szerk.)

John Pople-t jól ismerem és sokra becsülöm. Tudomásom szerint elôzôleg többször is javasolták már Nobel-díjra. Nagyon sokat tett a kvantumkémia felvirágoztatásáért, majdnem minden számítógépes kémikus rengeteget használja a programjait. Pople zseniális ember, kiváló elméleti és gyakorlati érzékkel, az izgalmas tudományt remekül össze tudta kötni a hasznossal, neki köszönhetô az, hogy manapság a szerves vegyészek zöme figyelemmel kíséri a számítások eredményeit is. Pople a világ második legtöbbet idézett kémikusa. Nagymértékben az ô munkája alapján, és az elektronsûrûség-felhôk "foszlányos" (fuzzy) szétdarabolása segítségével, ma már proteinekre is lehet ab initio minôségû elektronsûrûségeket számítani. Ez még tíz évvel ezelôtt is reménytelenül lehetetlennek tûnt, de 1994-ben már megjelent a JACS-ben az elsô cikk az ab initio minôségû protein elektronsûrûségekrôl. Bár ehhez az utóbbi eredményhez alapvetôen más módszerre volt szükség, ugyanakkor ez a módszer is alkalmazta Pople egyik programját néhány alapinformáció kiszámításához. Pople tényleg új korszakot nyitott meg a Gaussian 70-nel és késôbbi programjaival.

A másik kémiai Nobel-díjast, a fizikus Walter Kohn-t személy szerint ugyan nem ismerem, de a munkáját nagyon is, például a Hohenberg–Kohn-tétel a sûrûségfüggvények területén sûrített, egyesített tízparancsolatnak számít. E tétel szerint az alapállapotú, nemdegenerált elektronsûrûség teljesen meghatározza a molekula energiáját (és egyúttal minden más tulajdonságát is). Erre az alapvetô eredményre rengeteg további eredmény épült, és az MO-módszerrel igazán versenyképes módszerekhez vezetett. Az irodalomban lépten-nyomon elôbukkan, kevés olyan elektroneloszlással kapcsolatos terület létezik, ahol ne lenne meghatározó jelentôségû.

Személy szerint is fûzôdik ehhez a tételhez kapcsolatom. Egyik múlt évi munkám, amelyet részben a Budapest Kollégium (Advanced Study Institute, Collegium Budapest) "vendég-zászlaja" alatt fejeztem be (pár hét múlva, novemberben jelenik meg errôl a fô cikk a Molecular Physics-ben), érdekes módon a Hohenberg–Kohn-tétel egy kis lépéssel való továbbfejlesztése, ugyanis be lehetett bizonyítani, hogy a molekula elektronsûrûségének bármely pici darabja is elegendô, és bármely pici darab teljesen meghatározza a molekulát. Ez olyan egy kicsit, mint a holográfia, a darabban ugyanis benne van a teljes információ, így is neveztem el ezt az új tételt: "holographic electron density theorem".