A washingtoni Carnegie Institution-ben dolgozó Steven McKnight és kollegái voltak az elsôk, akik felvetették a leucin-cipzárak létezését., még 1987-ben. Késôbbi kutatások igazolták a feltételezésüket, valamint azt is kimutatták, hogy ez az alakzat a DNS kettôs spiráljához hasonlóan két, egymásra tekeredô proteinbôl áll. A molekulaláncok legbelsô átfedési pontjában – amelyek a szabályos minta minden hetedik helyén fordulnak elô – leucin található. A leucinmolekulák hidrofóbok – azaz víztaszítók – és vonzzák egymást, így ebben a szerkezetben megvédik magukat a környezô víztôl.
A leucin-cipzáras fehérjék fô feladata az, hogy a megfelelô fehérjemolekulákat hozzák össze, hogy azok kellôképpen el tudják majd látni biológiai szerepüket – legyen az a gének aktiválása vagy valami más. "A leucin-cipzárak a sejtek egyik fontos eseményét koreografálják. Fontos kérdés, hogy milyen kölcsönhatás szabályozza, mely láncok kötôdnek össze" – mondja Tidor.