A hamisítás korszakában élünk. A chignon*, arczfesték és hamis fogtól kezdve, egészen a szegény embert üdítô italig mind csak látszata annak, a milyennek kellene lennie. Ráspolyozott szivarládát, cassia-olajjal szagosítva, adnak ceyloni fahéj, piros ólomoxydot pedig paprika helyett. Az isten adománya, az egri bikavér ma már nem egyéb mint fukszinnal festett borsav-, gliczerin- és spiritusztrilógia! Nem csoda, hogy az ily módon megtámadott társadalom felbôszül és irtó háborút akar indítani a hamisítók serege ellen, kik piszkos nyerészkedésbôl nemcsak elég lelkiismeretlenek, hogy embertársaik élete ellen valóságos merényletet követnek el, hanem még elég arczátlanok, hogy a magyar terméknek jó hírnevét a külföld elôtt végképen elrontsák. Valóságos hazaárulás az ilyen cselekedet!

Tévesen állítják, hogy a hamisítás elleni mozgalom csak a legujabban történtek következménye. Úgy látszik, hogy csakis maga Noé ivott hamisítatlan szôlônedvet; mert már Athénében kényszerítve voltak a piaczi árúczikkek hamisítói ellen külön törvénnyel védeni a közönséget és az öregebb Plinius panaszkodik, hogy "Rómában a bort már a kádban hamisítják"! Azóta sokat haladt a tudomány, de vele együtt annak parazitái, a hamisítók is.

1868 márczius 4-ikén tartottam a Természettudományi Társulat szakülésén egy elôadást a kátrányfestékekrôl, mely alkalommal különösen a fukszint (sósavas rosanilint) azért emeltem ki, mert e festôanyag a többi színek (kék, ibolya, zöld és sárga) elôállítására is használtatik. Akkor még nem sejtettem, hogy e festék egy évtized leforgása után a legnépszerûbb szerves vegyületté válik az egész hazában és hogy nekem jut feladatul annak jelenlétét még a legszerényebb magyar bortermelô pinczéjében is kikutatni.

Ezen szerencsétlen vegyület a bor festésére való alkalmazását leginkább rendkívüli festôképességének köszöni; mert míg a rendesen a bor festésére használt növényfestékekbôl (mályva, fagyalfa, gyalogbodza, alkörmös stb.) annyit kell a festendô borhoz keverni, hogy ez által annak íze vagy szaga lényegesen változik, vagy a bor tartóssága szenved általa, addig a fukszinból bámulatos kis mennyiség elegendô, hogy már a fehér bort vörösre fesse: 10-12 milligramm 1 literre a legtöbb esetben már elég. Minthogy azonban a tiszta fukszin csak nehezen oldódik a borban és idôvel ki is szokott válni, a borhamisítók nem a tiszta vegyületet, hanem az elôállításánál nyert melléktermékeket használják, melyek nemcsak jobban oldhatók vízben, hanem színök is jobban hasonlít a természetes vörös bor színéhez.

A kátrányfesték-gyárosok valóságos sportot ûznek új meg új borfestékek elôállításával; a legújabb idôben a savfukszint és az úgynevezett bordeaux-t ajánlják. Az elôbbi nem egyéb mint vízben könnyen oldható sulpho-vegyülete a közönséges fukszinnak, míg a másik a b-naphtol és naphtylamin származéka. Azonkívül még vízben oldható anilinibolyát (methylrosanilint) is használnak a bor festésére, mi mellett az ibolyaszínnek valamelyes elfödésére az égetett czukor (caramel) sárga színe is szolgál. Volt már alkalmam két magyar borban ezen ibolya kátrányfesték jelenlétét kimutatni. Végre még az úgynevezett mouvanilin, anilinbarna, chrysotoluidin, saffranin, cerisin, grenadin és még számos más anilin-festéket használnak, sôt még a zöldes-sárga fehér borok festésére is pikrinsavval kevert anilinzöld festék szolgál. Ámbár az itt felemlített anilin-festékek jelenlétének kiderítésére vonatkozó analitikai módszerek összeállításával most foglalkozom, mégis legalább a fukszin és a hozzá közel álló anilin-festékek kimutatására szolgáló eljárást a következôkben fel akarom említeni.

A bornak fukszin-tartalma nagy pontossággal a következô eljárások szerint mutatható ki:

I. Egy próbacsövet két harmad magasságig megtöltünk a kérdéses borral, és 1-2 késhegynyi égetett magnéziával túltelítve, vele erôsen összerázzuk. Ezután körülbelül 1 centiméter magas amylalkohol-aether keverékbôl réteget öntünk reá (a keverési viszony 1 térfogat amylalkohol ugyanannyi aetherrel), mely összerázás után a folyadék felszínén újból összegyül, és a fukszin legcsekélyebb mennyiségét azáltal árulja el, hogy többé vagy kevésbé vörös színben tûnik elô.

II. Ha a bort térfogatára fél mennyiségû ólomeczettel keverjük, a csapadékot szûrôre hozzuk és az átfolyt tiszta folyadékot megtekintjük, a fukszin jelenlétében szintén vörös színt mutat. Ha a szûreményt próbacsôben a fent említett amylalkohol-aether keverékével össze rázzuk, a folyadék színtelenné válik, míg a fennúszó réteg élénk piros színben tûnik elô.

III. Ha a fentebbi módszerek csak igen gyenge, és nem eléggé biztos reakcziót adnának, a legpontosabb kimutatás végett körülbelül 150 köbcentiméter bort 1/4-1/5 térfogatig befôzünk. A maradékot még melegen ammoniákkal alkalikus reakczióig keverjük, és e keveréket magas, üvegdugasszal ellátott hengeredényben aetherrel kirázzuk. Az aethert leöntjük, gondosan megszûrjük és porczellán-edényben vízzel jól kimosott gyapjuszálat mártva bele, enyhe melegnél elpárologtatjuk. Fukszin jelenlétében a színtelen aetheres oldatban a gyapjúszál vörös színûvé válik. Ez a reakczió igen érzékeny, és még akkor is biztonsággal alkalmazható, ha a bor literjében a természetes festôanyag mellett csak 1 milligramm fukszin foglaltatik. -- A vörösre festett gyapjúszál fele erôs sósavval, más fele erôs ammoniákkal kezelve, vörös színét elveszti. (Pontos meghatározás eseteiben mind a három eljárás egymás után alkalmazandó. Az elsô próbánál arra kell ügyelni, hogy elegendô magnézia legyen jelen, mert különben a veres borfesték maga is képes az amylalkoholt gyenge vörösre festeni.)

Néhány szóval fel akarom még említeni a fukszinnak és a hozzá legközelebb álló grenádinnek hatását az emberi szervezetre. Franczia physiológok kutatásai szerint sem szenved kétséget, hogy hosszabb használat után, még a tiszta, tehát nem arzéntartalmú kátrányfestékek is általános megsoványkodás tünetei mellett leginkább a vesére gyakorolnak befolyást, úgy hogy a vizelletben az albumin (fehérje) jelenléte kimutatható. ...

A modern állam egyik fôfeladata a nyilvános egészségápolás. Az egészség fentartása magától értetôdô és így a legjogosultabb életczél. Igaz, hogy mind ez tulajdonképen minden egyes ember saját privát dolga, de az egyes ember a legtöbb esetben oly legyôzhetetlen nehézségekkel áll szemben, hogy okvetlen az állam támogatására van utalva. Angolországban már évek óta gondoskodott a törvényhozás polgárai egészségének megôrizésérôl; a mellett még külön egyesület is alakult, "The Society of Public Analyst", mely idôszakonként üléseket tart, s ezek alkalmával az egyesület tagjai közlik tapasztalataikat, melyeket a tápszerek vagy egyéb használati czikkek megvizsgálásakor szereztek. Az eredmények az "Analyst" czímû folyóiratban közzé is tétetnek. Francziaországban is hasonló irányban mûködnek, és Németországban német vasszorgalommal kidolgozott beható javaslatok alapján törvényjavaslatot fogadott el a Szövetségi Tanács, mely az ilynemû tárvényeknek valóban mintájáúl szolgálhat.

Felállítottak egy "Reichsgresundheitsamt" czímû hivatalt, melynek kötelessége nemcsak a hamisításra vonatkozó eljárásokat megvizsgálni, szóval más anyagot szolgáltatni, hanem országszerte fiókállomásokat berendezni és az egész közegészségügyi szolgálatot egyöntetûen szervezni.

Nem lesz érdektelen megemlíteni végre a kiderített hamisítások viszonyát a megejtett vizsgálatokhoz.

Németországban 1872-ben a megejtett elemzések 65 százaléka hamisítást derített ki. 1875-1876-ig 26%, 1877-ben 18%, 1878-ban 16% volt a hamisítás.

E számokhoz magyarázat nem szükséges. Ma már a mi törvényhozásunk sem odázhatja el az oly annyira fontos kérdést, melyet aránylag igen könnyû lesz megoldani, minthogy az utolsó években rendkívül becses tudományos anyag jutott birtokunkba.

*hamis hajfonat