A vízben oldott szilárd anyagok mindig az oldott részecskék sûrûségével arányosan csökkentik a víz fagyáspontját. Ha kétszer annyi részecske van a vízben, mint korábban, kétszer annyit csökken a fagyáspont.

A só is, a cukor is oldódik a vízben, ezért mindkettõ csökkenti a fagyáspontot, de a só jobban. Ennek az az oka, hogy a só sokkal több oldott részecskét juttat a pohár vízbe, mint a cukor. Elõször is a konyhasó sûrûsége csaknem 40%-kal nagyobb, mint a répacukoré (kristálycukoré), ezért egy kanál só nehezebb, mint egy kanál cukor. Másodszor, a "sómolekula" (NaCl) súlya csak 8,5%-a a répacukor-molekuláénak (C₁₂H₂₂O₁₁), ezért egy kiló sóban sokkal több sómolekula van, mint ahány cukormolekula van egy kiló cukorban. Végül, amikor a só feloldódik a vízben, nátrium- és kloridionokká bomlik (Na⁺ és Cl^–). Emiatt a só oldásakor a kétszeresére nõ a részecskék sûrûsége. A cukormolekulák nem bomlanak fel a vízben. Végsõ soron sokkal több oldott részecske kerül a pohára, ha egy kanál sót oldunk fel, mint amikor egy kanál cukrot oldunk. A só tehát jobban csökkenti a fagyáspontot, és sós víz lassabban fagy meg.