Az "analóg" óra olyan óra, amelynek kis- és nagymutatója van. Húsz évvel ezelõtt szinte minden óra analóg volt, de újabban az elektronika miatt az idõt inkább számok (digitek) jelzik a "digitális" órán. Most is vannak azonban olyan fali- és karórák, amelyeken a mutatók mozgásából olvassuk le az idõt. Ezekben rendszerint kvarckristály oszcillátorok szabályozzák azokat az elektronikus eszközöket, amelyek a kart mozgató villanymotorokat hajtják meg. Az oszcillátorok és a motorok mûködtetéséhez szükséges energiát elemek szolgáltatják.

Van olyan analóg óra is, amelynek mutatója számítógép-kijelzõn mozgó vonal – ezt elég zavaros megoldásnak tartom. Régen az analóg elektromos órának két érdekes típusa volt. Az egyik a hálózati váltakozó feszültséggel hajtotta meg a mutatót mozgató szinkron villanymotort. A másikat az autókban használták; valójában mechanikus órák voltak, de a rugóikat elektromágneses eszközök mozgatták. Ezek egy-két percenként meghúzták egy kicsit a rugókat – az ember hallotta a kattanást.