Gyakori félreértés, hogy a mikrohullámú sütõ mikrohullámai sajátrezgéseket keltenek a vízben. A mikrohullámú sütõ frekvenciája sokkal kisebb, miny az egyes vízmolekulák bármelyik rezonanciafrekvenciája, s a folyékony vízben ezek a frekvenciák úgy "szétkenõdnek", hogy alig ismerhetõk fel. Olyan az egész, mintha víz alatt hegedülnénk – a húrok nem adnak jól definiált hangokat a vízben, mert a víz akadályozza a rezgésüket. A vízmolekulák rezgéseit a beléjük kapaszkodó szomszédos vízmolekulák akadályozzák.

A mikrohullámú sütõ tehát nem sajátrezgéseket kelt a vízben, hanem erõs elektromágneses térnek teszi ki a vizet. A mikrohullámú sütõk frekvenciája (2 450 000 000 rezgés másodpercenként, vagyis 2,45 GHz) ésszerû, de nem egyedül lehetséges választás. Az ilyen frekvenciájú hullámok eléggé behatolnak a "sütõnyi" mennyiségû ételbe, s viszonylag egyenletesen melegítik fel. Mivel a mikróból kiszivárgó hullámok zavarják a 2,45 GHz körüli rádióhullámokat, részben azért választották ezt a frekvenciát, hogy a szivárgás ne zavarja a kommunikációs rendszereket.

Ami pedig a lézert illeti: a mikróban nincs ilyen. A lézer nem jó mindenre, ezért a mikróban a mikrohullámokat magnetronnal keltik. Ez a vákuumcsõ ugyanúgy koherens mikrohullámokat bocsát ki, mint ahogy a lézerbõl is koherens (azonos fázisú) fényhullámok lépnek  ki. A lézer azonban sokkal nagyobb frekvenciájú hullámokat kelt, mint a magnetron. Mindkettõ nagyszerû találmány, de másképp mûködik.

A fizikakönyvben megjelenõ, téves információ persze bosszantó. De arra legalább megtanít, hogy nem kell mindent elhinni, amit a könyvekben és a Weben olvasunk (még itt sem, mert én is követek el hibákat.)