A papírtörölközõ kis cellulózszálakból áll. A cellulóz a gyapot, a fa és sok más növény szerkezeti anyaga. A cellulóz polimer, amely a mûanyagokhoz hasonlóan sok kis molekula összekapcsolódásából keletkezõ óriásmolekula. A kis molekulák – a monomerek – cukormolekulák. A cellulóznak azért nincs számunkra tápértéke, mert nincs olyan enzimünk, amely a cukrokat lehasítaná. A tehenek gyomrában vannak olyan mikroorganizmusok, amelyek elõállítják a szükséges enzimeket, ezért a tehenek megemészthetik a cellulózt.

Bár a cellulóz nem olyan finom, mint a cukor, egy fontos szempontból hasonlít hozzá: mindkét vegyület erõsen kapaszkodik a vízmolekulákhoz. A cukor és a cellulóz sok hidroxidcsoportja (–OH) miatt ezek a vegyületek elég erõs kötést alakítanak ki a vízzel. Ezért oldódik fel jól a vízben a cukor, és ezért igyekszik a víz a cellulózszálak közé. Amikor a papírtörölközõt vízbe mártjuk, a vízmolekulák (részben a hajszálcsövesség miatt) "beszaladnak" a törölközõbe, a cellulózszálakhoz kötõdnek, és a törölközõ felszívja a vizet.

A víz és a cellulóz szoros kapcsolata miatt megy össze és gyûrõdik össze a pamut- vagy vászonruha a mosásban. A gyapot olyan sok vizet szív fel, hogy a szálacskák nagyon megduzzadnak, amikor az anyag nedves. Ez a duzzadás megváltoztatja a ruha aalkját. A hirtelen szárítás gyorsan kiûzi a vizet a szálakból, s a víz- és cellulózmolekulák közötti erõk összenyomják a szálakat a száradás közben. A ruha ekkor összemegy és összegyûrõdik.