A fénymásológép fényérzékeny felülete félvezetõ vagy "fényelektromos vezetõ" réteg, amelyet fémdobon vagy fémszalagon alakítanak ki. A fény hatására ez a réteg szigetelõbõl áramvezetõvé válik. Végül is ennek a változásnak köszönhetõ, hogy a másolt kép létrejön.  Az átalakításhoz azonban a fény részecskéinek, a fotonoknak megfelelõ energiával kell rendelkezniük. Mivel a kék fény fotonjai nagyobb energiát hordoznak, mint a vörös fény fotonjai, a kék fény alkalmasabb a fénymásoláshoz, mint a vörös. A távoli vörös és az infravörös fény nem is hat a fényelektromos vezetõre. Az évek során azonban sokat dolgoztak azon, hogy a fénymásolóban használt fényelektromos vezetõk a látható fény minden hullámhosszára nagyon érzékenyek legyenek. Ma már a mindennapi életben használt lámpákkal is készíthetnénk fénymásolatot. A bonyolult gépek az eredeti példányt izzólámpa, fluoreszcens lámpa vagy xenon/kripton villanólámpa látható fényével világítják meg, és megmérik, hogy a lapról mennyi fény verõdik vissza. Ennek alapján állítják be az expozíciós idõt és/vagy azt a blendét, amelyen át a lencse leképezi a lapot a fényelektromos vezetõre. A másolóban használt fényben kevesebb az ultraibolya sugárzás, mint a napfényban, de a különbség nem lényeges a másolás szempontjából. Az intenzitást és az expozíciós idõt mi is figyelemmel kísérhetjük másolás közben.