Érdekes kérdés, mert azt feszegeti, hogy milyen a hõmérséklet a mikrohullámú sütõben. A mikróban valójában nincs meghatározott hõmérséklet, mert a mikrohullám nem hõhatással fõz. A mikrohullámok nem adott hõmérsékletû, meleg tárgyból lépnek ki, hanem vákuumcsõbõl. A lézerbõl kisugárzott fényhez hasonlóan a mikrohullám annyira felmelegítheti az útjába esõ tárgyakat, amennyire csak akarjuk, vagy legalább addig melegíthet, amíg a hõ olyan gyorsan nem kezd távozni az anyagból, amilyen gyorsan beáramlott.

Ezért nem a mikró hõmérsékletét mérjük, hanem az ételbe helyezzük a hõmérõt, és az étel hõmérsékletét állapítjuk meg. Ez mindaddig jól mûködik, amíg a hõmérõ nem lép kölcsönhatásba a mikrohullámmal és nem válik pontatlanná. A drága mikrókba elektronikus hõmérõket építenek be. Ezek egyáltalán nem különleges hõmérõk, csak gondosan árnyékolják õket, hogy a mikrohullám ne hamisítsa meg a leolvasott értékeket. Az árnyékolás azt jelenti, hogy a hõmérõt fémtok veszi körül, amely visszaveri a mikrohullámot. A tok a mikró belsõ falától a hõmérõ hegyéig húzódik, hogy a mikrohullám ne léphessen be a mérést végzõ elektronikus szerkezetbe. Mivel a tok visszaveri a mikrohullámot, a hõmérõt a mikrohullám nem melegíti fel, és a mûszer csak a vele érintkezõ étel hõmérsékletét méri.

Egyébként nem túl jó ötlet higanyos hõmérõt tenni a mikróba. Bár a higany fém, és a becsapódó mikrohullám nagy részét visszaveri, a mikrohullám egy csomó elektromos töltést lökdös föl-le a keskeny higanyoszlopban. Ez az áram felfûti a higanyt, mert az oszlop túl keskeny ahhoz, hogy felmelegedés nélkül viseljen el jelentõs áramot. A higany könnyen túlhevülhet, elpárologhat, és felrobbanthatja a hõmérõt. Ráadásul, amikor a töltések föl-le mászkálnak a higanyoszlopban, idõrõl idõre felgyülemlenek a fölsõ végén. Mivel efölött a fölsõ felület fölött csak kevés higanygõz van, a felgyülemlett töltések valószínûleg ionizálják a gõzt, és fényes higanykisülést idéznek elõ. A hõmérõ ekkor higanygõzlámpává alakul át, és ultraibolya fényt bocsát ki. Ehhez hasonló, mikrohullámmal táplált higanylámpákat használtam a kutatásaimhoz, amikor a disszertációmat írtam tiznöt évvel ezelõtt – remekül mûködtek.