A hangot a levegõ nyomásának apró ingadozásai hozzák létre. Azért halljuk, mert ezek a légnyomásváltozások ingadozó erõkkel hatnak a fülünkben levõ csontocskákra. A mikrofon alkatrészei is érzékelik a változó erõket, és az erõknek megfelelõ elektromos áramot állítanak elõ.

A leggyakrabban kapacitív és elektromágneses mikrofonokat használnak. A kapacitív mikrofon két, egymáshoz közeli felületén ellentétes elektromos töltéseket halmoznak fel. Az egyik felület rendkívül vékony, és a levegõ nyomásának változásai könnyen mozgásba hozzák. A másik felület merev, mozdulatlan. Ha hang kerül a mikrofonba, a nyomásingadozások a vékony lemezt megrezgetik. A felületeken levõ elektromos töltések a felületek távolságától függõ erõvel vonzzák egymást. Ha tehát a vékony lap rezeg, a töltések ingadozó erõhatást érzékelnek, amitõl mozgásba jönnek. Mivel mindkét felületet huzalok kapcsolják a hangszóróhoz (vagy a telefonkagyló fülhallgatójához, a magnetofonhoz stb.), a töltések ide-oda mozognak a felületek és a hangszóró között. A hang elektromos áramot indít el, amelynek segítségével a hangszóró (magnetofon stb.) feldolgozza vagy rögzíti a hangot.

Az elektromágneses mikrofonban az ingadozó légnyomás hatására egy dróttekercs mozog elõre-hátra egy mágnes közelében. Mivel a változó vagy mozgó mágneses terek elektromos teret keltenek, a tekerecs elektronjai áramként kezdenek mozogni. A tekercset hangszóróhoz (magnetofonhoz stb.) csatlakoztatják, amely ismét feldolgozza a hanggal keltett áramot.