A hõsugárzás elektromágneses hullámokból áll. Ezeket a hullámokat mozgó, elektromos töltésû részecskék, rendszerint elektronok bocsátják ki és nyelik el. Mivel minden anyag tartalmaz elektromosan töltött részecskéket, bármelyikük kölcsönhatásba léphet a hõsugárzással. Ezek a kölcsönhatások azonban minden anyag esetében mások. Vannak olyan anyagok, amelyekben az elektronok sok hõsugárzást nyelnek el és bocsátanak ki; ezeket az anyagokat feketének látjuk. Ha a Nap hõenergiája fekete anyagra kerül, az anyag elnyeli a napfényt és nem veri vissza. Ezért tûnik feketének. A felhevített fekete anyag nagyon sok hõenergiát bocsát ki – például a felforrósított fekete széndarab a saját hõsugárzásától ragyog fényesen.

Azok az anyagok, amelyek nem nyelnek el vagy bocsátanak ki hõsugárzást, a következõ, jól ismert tulajdonságok valamelyikével rendelkeznek. Néhányuk átlátszó, vagyis a hõsugárzás áthatol rajtuk. Mások fehérek, ami azt jelenti, hogy a rájuk esõ hõsugárzás egyenletesen szóródik szét minden irányban. A tükörszerû tárgyakról a hõsugárzás adott irányokba verõdik vissza. Ezek az anyagok nem bocsátanak ki saját hõsugárzást: az átlátszó üveg, a fehér homok, a tükrözõ alumínium akkor is kevés hõt sugároz, ha vörösen izzik.

Mivel a fekete tárgyak sugározzák ki és nyelik el a legjobban a hõsugárzást, õk adják át a legjobban a hõt sugárzás útján. A fekete tárgyak több hõt kapnak a Napból, mint az azonos méretû és hõmérsékletû fehér tárgyak. A fekete tárgyak több hõt sugároznak ki a hidegebb környezetnek, mint az azonos méretû és hõmérsékletû fehér tárgyak.