A villám nemcsak a földön álló tárgyakba csaphat be. A villámcsapások többsége nem is éri el a Földet, hanem a felhõk között játszódik le. Két tárgy között akkor üt át a villám, ha elektromos potenciáljuk különbözõ, mert a feszültség (potenciálkülönbség) miatt energia szabadul fel, ha a tárgyak között elektromos áram folyik.

Abból, hogy a repülõgép potenciálja jelentõsen eltér a környezete potenciáljától, nagy baj származhat. A gép elõbb-utóbb találkozik valamivel, ami elektromos töltést cserél vele, s ez katasztrofális eredménnyel járhat. A repülõgép potenciálját tehát a környezete potenciáljához hasonló értéken kell tartani. Ezért vannak a szárnyak végén hegyes fémtüskék, amelyek a koronakisülés nevû jelenséget használják fel, hogy a nemkívánatos elektromos töltéseket a repülõgép mögé, a levegõbe "szórják szét". Minden kóbor töltés, amelyet a repülõ a levegõhöz súrlódva vagy a felhõk mellett elhaladva felvesz, gyorsan a levegõbe kerül, hogy a gép potenciálja ne térjen el jelentõsen a környezete potenciáljától, és a repülõ ne váljon a villámcsapások célpontjává. Kedvezõtlen esetben a repülõgépet is érheti az a villámlás, amely két másik tárgy között zajlik. A fémtüskék ilyenkor is jelentõsen csökkentik a közvetlen villámcsapás veszélyét.