Néhány növényi mag különös karriert fut be. A szentjánoskenyérfa-magok például annyira egyformák, hogy évszázadokon át ezekkel mérték a drágaköveket. A Theobroma cacao magját Amerika ôslakói, elsôsorban az azték és maja indiánok tartották nagy becsben:  "Mexikóban, a XVI. század elején, a kakaóbab volt a pénzgazdálkodás alapja. Ezt követôen még hosszú ideig pénzként használták egész Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi részének nedves trópusi esôerdô-területein, ahol a 10-15 méteres örökzöld növény ôshonos.

A hódítás elôtti indiánvilágról szóló, színes festményekkel, rajzokkal illusztrált fakéreg kódexek élethû képet idéznek a Tlatelolko-piacról, ahol az árucikkekért kakaóbabbal fizettek. A kor e leghíresebb piactere az azték birodalom fôvárosában, a mai Mexikóváros helyén, Tenocstitlánban volt. Európába Kolumbusz [mások szerint Cortez] hozta az elsô terméseket Mexikóból. Latin nevét Linné adta. A Theobroma, azaz az istenek tápláléka, találó név.* Magjából készült ugyanis a mexikói indiánok ôsi tápláló itala, a sokoatl. A megôrölt magokat kukoricaliszttel, vízzel, esetleg mézzel keverve, és az egyik orchidea termésével, a vaníliával ízesítve habzó italként fogyasztották. Ez volt az elsô csokoládéital a világon. A csokoládé tehát Mexikóból terjedt el a közép-amerikai indián civilizációkba, és Peruba is, majd Amerika felfedezésével s a spanyolok közvetítésével Európába.

Angliába a kakaó az Ázsiából érkezô teával nagyjából azonos idôben (1650) került. Érdekes, hogy a teaszeretetükrôl ma közismert angolok a kakaót sokáig jobban kedvelték a teánál, pedig akkortájt még arannyal kellett fizetni érte. A XVIII. században már kakaóklub is mûködött, és a kakaó fogyasztása - talán tápláló volta miatt - különösen a haditengerészetnél igen megnövekedett. A XIX. század elején létesítették az elsô ültetvényeket a nyugat-afrikai Aranyparton. Ekkorra ugyanis a kakaófogyasztás Európa-szerte, sôt az egész világon már annyira elterjedt, hogy a kakaócserje-ültetvények létesítése kifizetôdôbb volt, mint az aranybányászat. Így aztán, ahogyan ez gyakran elôfordul, az ôshazát is megelôzve, ma is Ghana az elsô a világpiacon, bár jó üzlet lévén a XIX. század elején már szinte minden trópusi vidéken megkezdték a kakaóültetvények létesítését.

A XVII. századig csak italként ismerték. Akkortájt készítették az elsô csokoládét - Kubából behozott cukorral - Guanacóban élô apácák. A csokoládé nahua indián nevéhez, a sokoatlhoz hasonló hangzású névként került a világ legtöbb nyelvébe, a magyarba is." (Járainé Komlódi Magda: Legendás növények, Gondolat, Budapest, 1987)

* Linné - olvashatjuk a "Römpp"-ben - azért választotta ezt a nevet, mert a Sorbonne tanára, dr. Bouchet szerint a jól elkészített kakaó méltóbb isteni eledel, mint a nektár és az ambrózia.