A gyertya természetrajza
Ezennel a fejtegetésünk nagyon fontos részéhez értünk. Ennek beható megvizsgálása nélkül nem érthetnétek meg tökéletesen a gyertyalángban végbemenô folyamatokat; az éghetô anyag gáznemû állapotára gondolok.
 |
| 2. ábra |
Hátra van még a láng alakja és a körvonala.
Nagyon fontosnak tartom annak a megismerését, hogy a gyertya
anyaga milyen állapotban kerül a kanóc hegyére,
ugyanis a lángban oly szépség, oly ragyogás
mutatkozik, mint semmiféle más jelenségben. Ismeritek
ugye, az arany és az ezüst ragyogó szépségét,
az ékkövek, a rubin és a gyémánt káprázatos
csillogását – de mi ez a tûz fényéhez
és szépségéhez képest. Nincs az a gyémánt,
mely úgy világít, mint a láng, ragyogását
az éjszaka homályában annak a lángnak köszönheti,
amely megvilágítja. A láng eloszlatja a sötétséget
– a gyémánt fénye önmagában semmi – és
csak akkor tünedezik fel, ha a láng sugara éri. De a
gyertya önnön erejébôl világít, önmagára
veti a fényét, vagy pedig azokra, kik alkatrészeit
egybeillesztették!
 |
| 3. ábra |
Vizsgáljuk csak meg közelebbrôl a láng alakját, ahogy az üveghenger alatt mutatkozik! Egyenletes és állandó; az alakja általában olyan, mint ahogy az itt bemutatott rajzon látható, azonban a levegô behatása szerint és a gyertya nagyságához képest változik. (3. ábra.) Alul kerek kúp formája van, fent világosabb, mint alant; középen a kanóc. Lent a kanóc közelében világosan megkülönböztethetô a sötétebb rész, amelyben az égési folyamat még nem oly teljes, mint a magasabb részekben. Bemutatom a láng rajzát, esztendôkkel ezelôtt Hooker vetette papírra, midôn kísérletezett. A lámpa lángját ábrázolja, de a gyertya lángjára is illik. Az olajtartó a gyertya csészécskéjének felel meg, az olaj a gyertya olvadt anyagának, és a kanóc mindkettônél azonos. Az utóbbira rajzolta rá Hooker a lángot, és köréje olyan réteget rajzolt, amely nem látható és amelyrôl mit sem tudhattok, ha csak már elôbb meg nem hallgattátok az elôadásomat, vagy ha különben is foglalkoztatok ezzel a kérdéssel. Ugyanis a körülötte levô levegôt ábrázolja ez a réteg, mely nagyon is fontos a lángra nézve és állandóan a közelében van. Továbbá lerajzolta azt a légáramot is, amely a lángot felfelé húzza, mert a lángot, mint látjátok, a levegô csakugyan fölfelé vonzza; mégpedig meglehetôs magasságba; úgy, ahogy Hooker a légáram irányvonalainak meghosszabbításával e rajzában bemutatta. (4. ábra)
 |
| 4. ábra |
Ha közéje és e közé az ernyô közé
odaállítom a gyertyát, akkor elénk rajzolódik
a láng árnyéka. Világosan megkülönböztethetjük
a gyertya és a gyertyabél árnyékát;
aztán itt van az a sötét rész, ahogyan Hooker
rajzán
is megláthatjuk, azonkívül a világosabb rész.Csodálatos,
hogy a láng árnyékában az a legsötétebb,
ami a valóságban a legvilágosabb. És Hooker
rajzával
megegyezôen íme itt van a feltörekvô légáram,
amely táplálja a lángot, egyben felfelé vonzza
és lehûti az olvadt gyertyaanyagot tartalmazó csészécske
peremét.
 |
| 5. ábra |
E másik kísérlettel megmutathatom azt is, hogy a láng a légárám iránya szerint hogyan emelkedik vagy süllyed. E lángnál feltörekvô légáramot süllyedô légárammá akarom megváltoztatni, amit az itt bemutatott készülék ségitségével könnyen el is érek. Ez a láng, amint látjátok, ugyan nem gyertyaláng, hanem égô alkohol lángja, mely nem füstöl, de remélem, jól ismeritek a gyertyalánggal közös tulajdonságait és össze tudjátok hasonlítani vele. Miután a láng oly gyengén világit, hogy irányát pontosan nem követhetjük, idegen anyaggal megfestem.[6] Szeszt gyújtok és szabadon a levegôben tartva, a láng természetesen fölfelé törekedik, mint ahogy rendes körülmények között minden láng az égést élesztô légáramlás hatása alatt fölfelé törekszik; hisz ezzel tisztában vagytok valamennyien. (5. ábra) De nézzétek csak, ha lefelé fúvom a lángot, a légáram irányának megváltoztatásával lefelé tudom kényszeríteni a kis kéményben. Mielôtt elôadásomat befejezném, olyan lámpát mutatok nektek, hol a láng felfelé és a füst lefelé, vagy pedig a füst felfelé és a láng lefelé törekszik. Szóval módunk van rá, hogy a láng irányát különbözôképpen megszabhassuk.
Még egy s másra felhívom a figyelmeteket. Az itt
égô lángok közül többnek az alakja jelentékeny
mértékben különbözik egymástól
mégpedig a körülötte lengedezô légáram
különbözô iránya következtében.
Másrészt olyan lángot is fejleszthetünk, mely
mint valami szilárd tárgy egy helyben marad és kényelmesen
le is fényképezhetjük, meg is tesszük, hogy rajta
egyet-mást megvizsgálhassunk. De nemcsak errôl van
szó. Ha meglehetôsen nagy lángot fejlesztek, akkor
nem ölt határozott alakot, hanem csodálatos erôvel
szétágazik. Hogy ezt bemutathassam, olyan anyagra van szükségem,
mely a gyertya viaszát vagy faggyúját helyettesíti.
Itt van ez a pamutgöngyöleg, ez helyettesíti majd a kanócot.
Bemártom a szeszbe és meggyújtom – nézzétek
csak; miben különbözik a közönséges gyertyától?
Mindenekelôtt annyira élénken és erôsen
ég, ahogyan a gyertya lángja sohase ég. A lángnyelvek
folyton-folyvást magasba csapnak. A lángok éppúgy
fölfelé törekednek, mint a gyertyánál, de
a gyertya lángja nem oszlik úgy széjjel csipkés,
fogazatos foszlányokká és a gyertánál
ilyen élénken fellobogó lángnyelvekrôl
sem lehet szó. Mi ennek az oka? Meg kell nektek magyaráznom,
mert ha ezzel tisztában lesztek, jobban követhetitek mindazt,
amit elmondandó leszek. Úgy hiszem, közületek már
többen megpróbálkoztak azzal a kísérlettel,
melyet ezúttal bemutatok nektek. Jónéhányan
gyönyörködtetek már a mazsolára vagy szilvára
öntött és sötétben meggyújtott szesz
égésének a látványában. Témánk
e részéhez alig lehetne szebb példát találni,
mint ezt a látványos játékot. Mindenekelôtt
arra ügyeljünk, hogy jól felmelegített csészét
használjunk, mert csak akkor sikerül szépen ez a játék;
a szilvát meg a pálinkát is ajánlatos elébb
felmelegíteni.
 |
| 6. ábra |
Mint ahogy a gyertya tetején kis csészécske képzôdik és abban van a megolvadt gyúlékony anyag, úgy itt is csésze van, benne pedig szesz; a kanócot a mazsolák helyettesítik. Most meggyújtom a szeszt, és íme csodaszép lángnyelvek csapnak fel; a peremén keresztül levegô tódul be a csészébe, és elôrehajtja a lángnyelveket. Hogyan? Nos, a levegô sokkal hevesebben áramlik, és az égés folyamata sokkal szabálytalanabb, mintsem a láng egyhuzamban egyenletesen éghetne. A levegô annyira egyenlôtlenül tódul be a csészébe, hogy a lángok, melyek különben egységes képet adnának, egész tömeg különbözô formájú lángra szakadoznak és mindegyik a maga külön életét éli. Úgyszólván néhány elkülönülten égô gyertyát látunk magunk elôtt. De mert e lángnyelveket egyszerre látjátok, nehogy azt higgyétek, hogy az összbenyomás a láng tulajdonképpeni alakját adja. Az ilyen pamutgöngyölegbôl felszálló láng alakja sohase olyan, mint amilyennek az imént láttuk. A formák egész tömege bukkan fel elôttünk és az alakok oly gyorsan követik egymást, bogy a szem nem tudja valamennyit külön-külön felfogni, hanem az egésznek összbenyomását fogja fel csupán. Régebben tanulmányoztam az általános jellegû lángot; a rajzon az egyes részeket, csoportokat láthatjátok, abból formálódik ki az egész. (6. ábra) A sorozat persze nem teljes; nincs ott együtt valamennyi; csupán úgy láttatja velünk a különbözô formák gyors egymásutánja.
Nagyon sajnálom, hogy ma nem jutottunk tovább a mazsolás szesz elégetésének látványosságánál, de semmiképpen nem tarthatunk itt benneteket a mondott idônél tovább. Intô például szolgál ez nekem arra nézve, hogy a jövôben szorosan a tárgynál maradjak és az ilyen illusztrációkkal ne vegyem az idôtöket annyira igénybe.