Válasz: Igaz! Ennek oka a benne lévõ radioaktív izotópok. Olyan “ritka” radioaktív anyagokra gondolhatunk, mint pl. a szén, (amelynek 14-es izotópja radioaktív), ami a kõolajlepárlás végtermékében, a szurokban megtalálható. Minden sugároz kisebb-nagyobb mértékben. A Föld is, a csempe is, az építõanyagok is, a kozmosz is. A radioaktív sugárzás egy adott szintjével folyamatosan együtt kell élünk, s nem jelent közvetlen veszélyt. Ne féljünk a szuroktól!
A szén 14-es, radioaktív izotópja lényegesen ritkább, mint a 12-es. A két izotóp aránya pl. egy egyiptomi múmiában arról árulkodik, mikor evett utoljára friss növényt a fáraó, azaz mikor halt meg. Az élõlényekbe ugyanis a légkör C12–C14 aránya épül be, mivel a légkörben az elbomló C14 a napsugárzás hatására nitrogénbõl újratermelõdik. A halott élõlényekben viszont a C14 elbomlása miatt az arány a C12 irányába elbillen. Feltételezve azt, hogy a légköri arány az elmúlt néhány ezer évben nem változott, az elpusztult élõlények anyagában mérhetõ arányból és a C14 felezési idejébõl következtethetünk az élõlény elpusztulásának idõpontjára. Ez a radiokarbon módszer, melynek hitelességén idõnként vitatkoznak.