Válasz: Amióta a fekete lyukak elmélete megszületett, számos közvetett bizonyítékot találtak arra, hogy a fekete lyukak valóban léteznek. Ma már sok olyan jelenséget ismernek a csillagászok, amelyet a fekete lyukak nélkül nehezen tudnának megmagyarázni.
Még a 70-es években felmerült az a kérdés, hogy hová lesz a fekete lyukakba behulló anyag. Egy meglehetõsen szokatlan ötlet az volt, hogy a nagy gravitációs terû fekete lyukak meggörbítik a téridõt, s egyfajta alagútként mûködnek. Ezen elképzelés szerint a fekete lyukak “másik vége” a téridõ egy más tartományára nyílik, ahol nem anyagelnyelés, hanem anyagkibocsátás van. Ezeket az anyagot kilövellõ elméleti képzõdményeket, a fekete lyukak ellentettjeit, fehér lyukaknak nevezték. A potenciális fehér lyukak azok az aktív, anyagot kilövellõ galaxismagok, nagy energiát sugárzó kvazárok voltak, melyek energiatermelésére a fehérlyuk-modell magyarázatul szolgálhatott. Míg a fekete lyukak létezésérõl a csillagászok jelentõs része meg van gyõzõdve, addig a fehér lyukak ma is inkább elméleti lehetõségnek tekinthetõk.
A fekete lyukak anyagának nem kell fehér lyukban megjelenni ahhoz, hogy az anyagmegmaradással kapcsolatos klasszikus szemléletünk ne sérüljön. Egy megfelelõen nagy csillagból szupernóvaként való felrobbanása után fekete lyuk keletkezhet. A fekete lyuk tömege véges, s ha a belehulló anyag mennyisége nõ, növekszik a fekete lyuk.
A fekete lyukat nem a benne lévõ, folyamatosan összehúzódó anyag “felszíne” határolja, hanem az úgynevezett eseményhorizont. Képzeljük el, hogy egy összehúzódó csillag felszínén állva kifelé világítunk egy zseblámpával (és közben nem szakadunk szét a nagy gravitáció miatt, egyéb kellemetlenségekrõl nem is beszélve). A csillag egy bizonyos mérete esetén már a csillagfelszínre merõlegesen távozó lámpafény is “visszahull” a csillagra. Ekkor léptük át az eseményhorizontot. Ami ezután történik az eseményhorizonton belül, az elvileg sem ismerhetõ, információ nem hagyja el ezt a térrészt, a tér ezen tartománya fekete lyukká vált. Ha a fekete lyukba anyag hull, az eseményhorizont határa kifelé tolódik, a fekete lyuk megnõ.
A fekete lyukakban gazdag világ szintén fehérlyuk-mentes leírása a Hawking-féle modell, amely a fekete lyukak elpárolgásának lehetõségét veti fel.