Válasz: A Foucault-ingás kísérlet lényege, hogy míg a Föld elfordul, az ingatest megtartja lengési síkját. Így az ingatest – annak függvényében, hogy az inga melyik szélességi körön található – más és más rajzolatú pályán mozog a forgó Föld felszínéhez képet. Ezt a pályát rögzítheti az ingatest által homokba rajzolt vonal. Természetesen az inga felfüggesztési pontja együtt forog a Földdel, hacsak nem valamelyik sarkon vagyunk. Az inga lengési síkjának megmaradása az Egyenlítõn annyit jelent, hogy az Egyenlítõre merõlegesen kitérített inga végig az Egyenlítõre merõlegesen fog lengeni. Az Északi-sarkon az ingatest egy nap alatt teljes virágalakot “rajzol a homokba”, hiszen míg az ingatest változatlan síkban föl-le mozog (itt a rögzítési pont sem forog), addig a Föld felszíni pontjai egy teljes kört írtak le a sarok körül. Nagyobb probléma meghatározni az ingatest által leírt görbét az Egyenlítõ és a sarkvidék között. Itt az ingatest pályája egy X szárai közé esik (az X függõleges tengelyének környezetében). Az X szárai a sarkok felé haladva mind jobban kinyílnak.