Válasz: A jelenség megértéséhez az árnyék természetét kell megismernünk. Ha pontszerû fényforrás kelt árnyékot, akkor az árnyéknak egy tartománya van:
Ha a fényforrás kiterjedt, mint például
egy izzó, vagy egy fénycsõ, akkor a helyzet bonyolultabb:
Az árnyék tartományába nem jut fény, a félárnyék-tartomány átmenetet képez az árnyékos és a világos terület között.
Ha két test együttes árnyékát vizsgáljuk,
megtapasztalhatjuk az árnyékok összeolvadásának
jelenségét. A két árnyék akkor olvad
össze, ha a félárnyékok fedésbe kerülnek,
azaz az egyik tárgy eltakarja azon fénysugarak egy részét,
melyek a másik tárgy mellett elhaladva annak félárnyékos
zónájába tartanak.
A félárnyék tartománya folyamatos átmenetet képez a maximális megvilágítottság és a teljes sötétség között. A fölül lévõ test alsó félárnyékzónájába betakar az alul lévõ test felsõ félárnyékzónája és viszont. A félárnyékok átfedõ tartománya ezért sötét (ez a tartomány az eredeti félárnyékzónák világos oldalára esett). Az átfedõ tartomány és a teljes árnyék között a félárnyékzóna sötét része maradt ki (piros sávok). Így messzirõl többé-kevésbé egyenletesen sötétnek látszó, összefolyó árnyékot látunk. A félárnyékzónák átfedése nagymértékben függ a tárgyak és a fényforrás kölcsönös helyzetétõl.