Válasz: A hír igaznak tûnik. Bár nem találtunk adatokat, vizsgálataink szerint egyes zsúfolt éttermekben akkora ma a zaj, hogy a pincéreknek fülvédõt kellene viselniük.
Vállakozó kedvû csoportunk, az éttermek veszélyeit femérendõ, egy hangerõsség-mérõvel felszerelkezve néhány kitûnõ londoni étteremben költötte el ebédjét.
Elképesztõ eredményeket kaptunk. Az a zsúfolt étterem, amelynek a padlója és a mennyezete a mai divat szerint csupasz, hihetetlenül zajos. A beszélgetés hangja kis energiaveszteséggel verõdik vissza a terembe. Abból a kilenc étterembõl, amelyben jártunk, egyben sem zenéltek, négyben mégis átlagosan 88 decibel vagy afölötti értéket, egyben pedig 97 decibeles csúcsértéket mértünk. A munkahelyi zajszabályozásra vonatkozó hivatalos útmutató szerint ezt a zajszintet éri el a disznóól etetéskor. De nézzünk inkább más összehasonlító adatokat. Az étkezõknek 80 dB körül fel kell emelniük a hangjukat, hogy egy kis csoport hallja õket. Ez persze tovább emeli a zajszintet. 85 dB-nél egy hat fõbõl álló társaság két beszélgetõcsoportra esik szét, mert csak így hallják egymást. 90 dB-nél már csak azt értjük meg, amit a szomszédunk a fülünkbe kiabál.
Ha sokáig beszélgetünk olyan környezetben, ahol a zajszint 80 dB fölött van, begyulladhat a torkunk. 85 dB fölött halláskárosodást szenvedhetünk. Az angol elõírások szerint a munkaadóknak lépéseket kell tenniük, ha a zajterhelés a nyolcórás munkaidõ során 85 dB fölött van.
A hagyományos éttermekben, ahol függönyök, szõnyegek, asztalterítõk tompítják a zajt, nem mértünk 75 dB fölötti értéket. A beszélgetés halk zümmögésnek hallatszott.
A probléma megoldására több módszert találtunk. Vissza lehetne például nyúlni a hagyományokhoz: a mennyezetet hangelnyelõ csempével, a padlót szõnyeggel boríthatnák, a fenyõfa asztalokra hosszú terítõt tehetnének. Természetesen "high-tech" megoldások is vannak. A pincérek és a vendégek például egyaránt fülvédõt viselhetnének. Ekkor ugyan a vendégeknek meg kellene mutatniuk az étlapon, hogy mit kérnek, de legalább nem jönnének zavarba a különleges nevek kiejtésekor. Az igazán modern étteremben bevezethetnék a vadászgépekrõl ismert fülhallgató-mikrofon együttest. A készülék érzékelné a környezet zaját és a beszélõ hangját is, de a két jelet kivonná egymásból. A kutatók persze nem értenék, miért járnak az emberek olyan helyekre, ahol nem tudnak jól beszélgetni, de ez az ésszerûtlen viselkedés egy újabb vizsgálat tárgya lehetne...
Szerkesztõség (New Scientist)