1. válasz:
Az elektronoknak nem szükséges közvetlenül átjutniuk
a töltõbõl a fogkefébe. Amint megfigyelte, nincsenek
elektromos érintkezések. A fogkefe aljában van azonban
egy tekercs, és a töltõben is elhelyeznek egyet, pontosan
a fogkefe alá. Amikor a fogkefét betesszük a töltõbe,
a két tekercs nagyon közel kerül egymáshoz, és
lényegében transzformátort képez. A hálózati
áram segítségével a töltõ tekercse
váltakozó mágneses teret kelt. Ez a tér váltóáramot
indukál a fogkefében, amelyet egyenárammá alakítanak
át az elem (akkumulátor) feltöltéséhez.
A töltés hatékonyságának növelése
érdekében a töltõben sokszor függõleges
"dugó" is van, amely a fogkefe alján levõ lyukba illik.
Ennek nemcsak az a szerepe, hogy biztonságosan megtartsa a fogkefét.
A dugóba mágnesezhetõ anyagot, például
vasat tesznek, s ez a mag "összesûríti" a váltakozó
mágneses teret.
Ehhez a töltési módszerhez nincs szükség elektromos érintkezésekre, amelyeket tisztán és szárazon kellene tartani.
Richard Harris, Malvern, Worcestershire
2. válasz:
A válasz az elektromágneses indukció. Michael
Faraday híres felfedezése szerint, ha egy dróttekercsben
megváltoztatjuk az elektromos áramot, változó
mágneses tér keletkezik, amely áramot indukálhat
egy közeli tekercsben.
Az egyik fajta elektromos fogkefében a primer tekercs a töltõben
van, a szekunder a fogkefében. A kettõt mûanyag szigeteli
el egymástól. Ahhoz, hogy ezek a kis tekercsek jól
mûködjenek, a töltõ az 50 hertzes hálózati
áramot sokkal nagyobb frekvenciájú, kb. 20 kilohertzes
váltóárammá alakítja át.
Bob Pearson, Bourne, Lincolnshire
3. válasz: A
fogkefe elemének feltöltéséhez nem szükséges
az elektronokat átvinni a töltõbõl a fogkefébe.
Mindössze arra van szükség, hogy a töltõ áramkörében
megfelelõ irányban mozgassuk az elektronokat. Ez ugyanolyan
elven alapul, mint a transzformátor.
Az elsõ pacemakereket is hasonló módon mûködtették.
A betegek mellébe, a bõr alá egy nagy, lapos tekercset
ültettek be, amelynek huzalai a szívizomhoz vezettek. Hasonló
tekercset helyeztek el a bõr közelében is. Az elemmel
táplált külsõ tekercs impulzusgeneráló
áramkörként mûködött.
Rendkívül fontos volt, hogy a külsõ tekercset megfelelõ helyzetben tartsák a transzformátorhatás érvényesüléséhez. Néhány szívsebész odáig merészkedett, hogy a betegek bõrére három-négy pontot tetovált, amivel kijelölte a külsõ tekercs helyét.
Richard Still, London