B. P.
Tring
Hertfordshire

Válasz: A textilt alkotó rostok mindegyike sok egymás mellett futó, gyengén összekapcsolódó, hosszú molekulából áll. Ha ezek a kötések felbomlanak, és máshol alakulnak ki újra, a molekulák (és a rostok) arra kényszeríthetõk, hogy kiegyenesedjenek.

Nézzük például, mi történik a pamuting vasalásakor. A pamutot cellulózmolekulák alkotják. A molekulákból hidroxilcsoportok "állnak ki", és hidrogénkötéssel kapcsolódnak a szomszédos cellulózmolekulákhoz. Ezek a kötések elegendõ hõvel és egy kis vízzel felszakíthatók. Aki már vasalt ilyen inget, tudja, milyen nehéz eltüntetni a gyûrõdéseket, ha az anyag száraz vagy a vasaló nem elég meleg. A vasaló eltávolításakor a kötések újraképzõdnek, és az ing olyan alakú marad, amilyenre préseltük.

Más anyagok is hasonlóan viselkednek vasaláskor, bár a szomszédos, hosszú molekulák közötti kötések különbözhetnek a pamut hidrogénkötéseitõl. A gyapjúban például kovalens térhálósító kötések is vannak; ezeknek köszönhetõ a tartós redõzés, rakás, amelyet vegyszerekkel tüntetnek el vagy alakítanak ki újra.

A poliamidok (nejlon), a poliészterek és az acetátok hõre érzékenyek, és hõvel formázhatók.

M. P.
De Montfort University
Leicester