VASSILI PAPASTAVROU
Bristol
Válasz: A kék pontok valóban a levelek automatikus szortírozásához szükségesek. A pontokat most cseréljük ki piros vonalakra, ezeknek ugyanaz lesz a szerepük.
A jelek egy vagy két sort foglalnak el. A boríték aljára bélyegzett pontsor a cím kódja, amelyet a gép el tud olvasni. A boríték közepén vagy felsô részén látható sor egy számot jelöl; ez a Királyi Posta szortírozórendszerében azonosítja egyértelmûen a levelet.
A jeleket, amelyek foszforeszkálnak, tintasugaras nyomtatók pecsételik a levélre. A foszforeszkáló tinta azért jobb más anyagoknál, mert kitûnô jel/zaj aránnyal érzékelhetô, ha ultraibolya fénnyel világítják meg és a másodperc töredékének eltelte után detektálják.
A levélíró azt kérdezi, hogy a jelekkel ellátott boríték újbóli felhasználása megzavarná-e a szortírozógép mûködését. A válasz: nem. A Királyi Posta új, automatikus kódoló- és szortírozógépeiben az olvasóberendezések megkeresik és értelmezik a kódsorokat. Ha egy újrahasznált boríték kerül a szortírozórendszerbe, a gép felismeri a jeleket, és a levél útja a kézi szortírozóba vezet. Így azonban a Királyi Postának drágább a levél szortírozása, mintha új borítékot használtak volna.
PAUL BARTON
Head of Technology
Royal Mail
Swindon
Wiltshire
Úgy érzem, mintha a válaszadó keverné a fluoreszkálás jelenségét a foszforeszkálással.
1. Foszforeszkálás: A foszforeszkáló anyag a megvilágítás megszûnése után maga is fényt bocsát ki. Ebben az esetben nem kell ultraibolya fénynek lennie, közönséges megvilágítás után, ha mondjuk lekapcsoljuk a villanyt, a sötétben láthatjuk, ahogy a foszforeszkáló anyag "világít".
2. Fluoreszkálás: Ez a jelenség a megvilágítással egyidôben törtenik. Itt van jelentôsége az ultraibolya fénynek, hiszen azt szemünk nem fogja fel. A fluoreszkáló anyagoknak éppen az a jelentôségük, hogy a megvilágítással egyidôben, de más (meghatározott) hullámhosszú fényt bocsátanak ki. Ha ez a hullámhossz a látható tartományba esik, akkor megint csak úgy érzékeljük, mintha "vilagítana".
A két jelenséget közös néven kemilumineszcenciának, rövidebben lumineszkálásnak nevezik.
Ezek szerint az a gyanúm, hogy a levelekre nem foszforeszkáló, hanem fluoreszkáló festéket nyomtatnak.
Ha az atomok vagy molekulák alapállapotukból magasabb energiájú (gerjesztett) állapotba kerülnek, elõbb-utóbb visszatérnek egy alacsonyabb energiájú állapotba, és eközben fényt sugározhatnak ki. Bár a különféle jelenségek elnevezése a fotofizikai és fotokémiai szakirodalomban sem teljesen következetes, a foszforeszcencia és a fluoreszcencia között általában a következõ különbséget teszik.
Foszforeszcenciáról általában nagy, szerves molekulák esetében beszélnek akkor, ha a két állapot közötti átmenethez legalább egy elektron perdületének (spinjének) meg kell fordulnia. Ez "magától" nem megy, ezért az ilyen átmenetet tiltottnak nevezik. Idõbe telik, míg a molekula – külsõ segítséggel – mégiscsak kijátssza a tilalmat. Fluoreszcens átmenetnél ilyen akadály nincs, ezért ez valóban gyorsabb.
Egyazon anyag – attól függõen, milyen állapotai között történik a sugárzó átmenet – foszforenciára és fluoreszcenciára egyaránt képes lehet. Nem biztos támpont a gerjesztett állapot élettartama sem, hiszen például a higanygõz egyfajta (fluoreszcens) sugárzásánál a másodperc millárdod részével, egy másik (foszforeszcens) sugárzásánál pedig tízmilliomod részével mérhetõ. Utóbbi valóban százszor hosszabb az elõbbinél, de számunkra mindkettõ pillanatszerûnek tûnik.
A gerjesztésre nemcsak fényt, de például kémiai reakciót is használhatunk – ilyen elven mûködnek a kémiai lézerek. A kémiai reakció energiájával gerjesztett állapotból való fénykibocsátást nevezik kemilumineszcenciának – az elnevezés tehát a gerjesztés módjára, nem az állapotok közötti átmenet megjelölésére szolgál.
Az eredeti kérdésre visszatérve: a magyarázatban használt foszforeszcencia kifejezés akár helyes is lehet.