Kérdés: Igaz-e, hogy minden egyes alkalommal, amikor levegôt veszünk vagy lenyelünk egy korty vizet, néhány olyan atom is a szervezetünkbe kerül, amelyet Leonardo da Vinci lélegzett be vagy nyelt le (ahogy egy gyerekeknek szóló ismeretterjesztô könyvben olvastam 1960-ban)?
S. M.
1. válasz: Valóban sok olyan molekulát lélegzünk be, amely megjárta Leonardo da Vinci tüdejét, de sajnos Adolf Hitlerét is (vagy bárki másét). A számítás nem túl bonyolult:
A Föld légkörének teljes tömege körülbelül 5 · 1021 gramm. Ha feltesszük, hogy a levegôben csak nitrogén és oxigén van, és egy oxigénmolekulára 4 nitrogénmolekula jut, 1 mól levegô tömege kb. 28,8 gramm. Bármely anyag egy mólja közelítôleg 6 · 1023 molekulát tartalmaz. Tehát a Föld légkörében kb. 1,04 · 1044 molekula van.
A test hômérsékletén, légköri nyomás mellett bármely gáz egy móljának térfogata kb. 25,4 liter. Légzéskor átlagosan egy liternyi levegôt szívunk be vagy fújunk ki. Feltételezhetjük tehát, hogy Leonardo da Vinci egyetlen alkalommal kb. 2,4 · 1022 molekulát lehelt ki.
Egy átlagos felnôtt, mondjuk, percenként 25-ször vesz levegôt, ezért életének 45 éve alatt (1452-tôl 1519-ig) Leonardo kb. 2,1 · 1031 molekulát fújhatott ki, vagyis a légkör minden 5 · 1012 molekulája közül egy megjárhatta Leonardo da Vinci tüdejét.
Ha viszont minden lélegzetvételkor kb. 2,4 · 1022 molekulát szívunk be, igen jó esély van arra, hogy körülbelül 4,3 · 109 olyan molekula jut a szervezetünkbe, amelyet Leonardo lélegzett ki.
A számításban persze van néhány nagyon durva közelítés is. Feltételeztük, hogy Leonardo molekulái alaposan elkeveredtek a légkör többi molekulájával (ami 500 év alatt elég valószínû), hogy Leonardo nem szívta be újra saját molekuláit, és a légkörben semmilyen veszteséget nem idézett elô a késôbbi korok embere, az égés, a nitrogén-megkötés stb. Jelentôs molekulaveszteség sem befolyásolja azonban a számítás lényegét.
Hasonló számítás végezhetô a vízre, ha tudjuk, hogy a hidroszférában 5,7 · 1046 molekula van. Azt kapjuk végeredményként, hogy egy korty víz körülbelül 18 · 106 olyan molekulát tartalmaz, amely Leonardo szervezetén is áthaladt...
P. B.
2. válasz: Az anyagmegmaradás törvénye értelmében az atomok újra meg újra felhasználódnak a Világegyetemben. A gravitáció miatt a Foldön levô atomok nagy része ott is marad. Néhány kósza atomot valóban da Vinci lehelt ki, bár ezeknek a száma igen kicsi a Föld légkörében levô összes többi atom számához képest, és egymástól való távolságuk is tetemes.
Ha felidézzük, hogy mennyi ideig éltek, mondjuk, dinoszauruszok a Földön, egészen biztosak lehetünk abban, hogy minden szippantás tartalmaz olyan atomokat, amelyek egykor egy vagy több ilyen élôlény atomjai voltak. De minden egyes almában is sok olyan atom van, amely valaha egy állat vagy akár egy ember atomja volt. Mindez persze aggodalommal töltheti el a vegetáriánusokat.
G. A.
2. válasz: A kérdés gondolatébresztô lehet a homeopaták számára. Igen nagy annak a valószínûsége, hogy egy pohár víz minden lehetséges betegség ellen tartalmaz néhány homeopátiás molekulát, és még pénzbe se kerül.
L. H.
Legyen szabad idéznünk Kosutány Tamás 1888-as írásából (szerk.):
A szén körútja abban áll, hogy az ember és az állat a levegôbôl oxigént von el s ennek helyébe sok millió liter szénsavat [szén-dioxidot] lehel bele vissza, mi által a szén mint szénsav a levegôbe kerül. A növény azután felveszi az állat kilehelte szénsavat és a levegôbe oxigént bocsát a helyébe. A szénatomok tehát folytonos vándorlásban vannak az emberekbôl és állatokból a növényekbe s a növényekbôl az emberekbe és az állatokba.
Ez így röviden elmondva annyi, mintha azt mondanám, hogy egy ismerôsöm Budapestrôl New Yorkba s onnan Amerikán s a Csendes-tengeren keresztül ismét Budapestre jött vissza, megkerülte a földet; de hogy útközben mennyi minden adta és adhatta elô magát, arról nincs említés téve. Pedig ha a szén körútjára gondolunk, mekkora tere van a találgatásnak és a képzeletnek!
Az a fa, mely alatt üldögélni szoktunk, sokat tartalmaz azon szén-atómokból, a mit alatta kileheltünk, ami elôbb testünknek alkotó része volt. A szobában vagy az ablak között ápolt virágok a bennlakók testének részeibôl, azaz szénsavából épülnek fel a napsugár hatása alatt, mely felé olyan vágyódva fordítják leveleiket és virágaikat a szobai növények.
Az a szén-atóm, mely Nagy Sándor macedoniai király testének alkotó része volt, vagy a nagy Sokrates, Plató, Homeros agyának elemét képezte, hányszor tehette meg ezen néhány század alatt körútját növénybôl állatba, állatból növénybe! – Hányszor fordúlt már meg s ki tudja kiknek vagy miknek testében az a szénatóm, melyet e pillanatban kilehelünk! Ki tudná megmondani?