Erich Hückel
(1896–1980)
Erich Hückel 1921-ben szerzett phD-fokozatot a Göttingeni Egyetemen. Hamarosan Peter Debye asszisztense lett a zürichi műszaki egyetemen (Eidgenössische Technische Hochschule). Itt dolgozták ki elektrolitoldatokra vonatkozó elméletüket. Ezek az oldatok gyakran viselkednek úgy, mintha az oldott részecskék száma nagyobb vagy kisebb lenne a valójában jelen levő ionok számánál. A Debye-Hückel-egyenlet figyelmbe veszi a különböző ionok közötti kölcsönhatásokat, amelyek az "ideális oldatok" és a híg elektrolitoldatok közötti eltéresek jelentős részét okozzák.
1928-29-ben Hückel Angilába, majd Dániába ment; rövid ideig Niels Bohrnál is dolgozott. Később a stuttgarti műegyetemen kapott állást. A kapilláris hatást tanulmányozta, majd az foglalkoztatta, hogyan alkalmazható a kvantummechanika a szerves molekulák leírására. 1931-ben megfogalmazta a "Hückel-szabályt", amellyel meghatározható, hogy a gyűrűs molekulák mutatnak-e aromás tulajdonságokat. 1937-ben kidolgozta közelítő MO-elméletét (Hückel-féle molekulaorbitál-elmélet v. Hückel-elmélet) a telítetlen szerves molekulákra. MO-elméletét még ma is használják közelítésként, bár a Pariser-Parr-Pople-módszer pontosabb eredményeket ad. Hückel módszerét Roald Hoffmann is továbbfejlesztette síkbelitől eltérő molekulákra.
Hückelt 1937-ben Marburgban nevezték ki elméletifizika-professzornak. Ezt a pozíciót 1962-es nyugdíjba vonulásáig megtartotta.