 |
Kirchhoff és Bunsen |
Kirchhoff német fizikus volt; a kémikus Robert Bunsennel
megalapozta a színképelemzés elméletét.
A színképelemzés (spektrumanalízis) a felhevített
anyagok kibocsátotta fény felbontása útján
következtet a kémiai összetételre. Kirchhoff a
módszert a Nap összetételének a meghatározására
is alkalmazta.
Kirchhoff 1845-ben tette közzé a Kirchhoff-törvényeket, ezek lehetôvé teszik az áram, a feszültség és az ellenállások számítását elektromos áramkörökben. Kiterjesztette Georg Simon Ohm német fizikus elméletét, az áram folyását leíró egyenleteket általánosította háromdimenziós vezetô esetére.
Kirchhoff 1847-ben Privatdozent (fizetés nélküli elôadó) lett a Berlini Egyetemen, három évvel késôbb fogadta el a fizika rendkívüli tanári kinevezést a Breslaui Egyetemen. A Heidelbergi Egyetemen 1855-ben nevezték ki fizikaprofesszorrá, itt dolgozta ki Bunsennel együtt a színképelemzés módszerét. Megmutatták, hogy minden izzásig hevített elem rá jellemzô színû fényt bocsát ki. Ezt a fényt prizmával felbontva minden egyes elemre jellemzô egyedi hullámhossz sorozat adódik. Az új kutatási eszköz alkalmazásával két új elemet fedeztek fel, 1860-ban a céziumot, 1861-ben a rubídiumot.
Kirchhoff tovább lépett, a színképelemzést a Nap összetételének a tanulmányozására alkalmazta. Azt találta, hogy a fénynek gázon való áthaladásakor a gáz azokat a hullámhosszakat nyeli el, amelyeket felhevítve kibocsát. Ezzel az elvvel magyarázta meg a Nap színképében talált sok sötét vonalat, a Fraunhofer-vonalakat. Ezzel a felfedezéssel új korszak kezdôdött a csillagászatban.
Kirchhoffot 1875-ben a Berlini Egyetem matematikai fizika professzorává nevezték ki. Legjelentôsebb munkái: a Vorlesungen über mathematische Physik (Matematikai fizikai elôadások; 1876-94) négy kötete és a Gesammelte Abhandlungen (Összegyûjtött tanulmányok; 1882, pótkötet 1891).
Naptár