A leszüretelt teát a régi kínaiak tizenkét mûveletnek vetették alá. Ma a leveleket hervasztják, sodorják, többé-kevésbé fermentálják és szárítják. A feldolgozott tea legismertebb típusai a következôk:

Fekete tea - teljes fermentálással készül. Fôként Afrikából, Kínából, Srí Lankából és Indiából (Assam, Darjeeling) kerül a boltokba. A következôképpen osztályozzák:

• flowery orange pekoe: a legfelsô, zsenge levél (az ezüstös színû, selymes tapintású leveleket a kínainak "pekkó"-nak - fehér hajnak - nevezik)
• orange pekoe: zsenge levelek, soknak aranysárga a hegye (ezért 'orange')
• pekoe: a második, harmadik levél
• pekoe souchong: a negyedik, ötödik levél
• souchong: a legnagyobb, leggyengébb minôségû levelek

A broken tea a legjobb minôségû levelekbôl készül. A tealeveleket apróra vagdalják, ezért forrázáskor több anyag oldódik ki belôlük, mint az ép levelekbôl.

Zöld tea - fermentálás nélkül készül. Kínában és Japánban nagyon kedvelik. Japánban a sencha a legnépszerûbb, Európában talán a kis, tömör labdacsokká sodort kínai gunpowder-t ismerik a legtöbben.

A részlegesen fermentált teák közél tartozik például az oolung és a pouchong, valamint a dél-ázsiai országokban fogyasztott sárga tea.

Az ízesített teákba növényi illóolajakat, virágszirmokat, fûszereket, szárított leveleket kevernek. A gyógy- és gyümölcsteákból a teacserje levele sokszor ki is marad; ezeket elkészítési módjuk miatt nevezik teának. Ebben a kategóriában klasszikusnak számít például a jázminvirágos zöld tea, a jázmintea, a bergamottolajjal illatosított Earl Grey és a füstölt Lapsang Souchong.

Forrás:
Teázóknak való (szerk. Dr. Horváth Iván), Mezôgazdasági Kiadó, Budapest, 1985
Encyclopaedia of Food Science, Food Technology and Nutrition, Academic Press, London,1993

Tartalom | Következô