Japán vízforraló vasüst teafôzéshez
a
XV-XVI. századból
|
Japán vízforraló vasüst teafôzéshez
a |
A teacserjét állítólag Eiszai (1145-1215), a zen-buddhizmus elsô japán szektájának alapítója honosította meg Japánban. A Kamakura-korszak (1185-1333) végére szokássá vált, hogy a legjobb teafajtákat társas versenyeken válasszák ki. A versengés az évek során szertartássá vált. Jelentôs szerepe volt mindebben egy Murata Shuko nevû papnak (1422-1502), aki szabályokat állított fel a szertartás színhelyének berendezésére, a tea elkészítésére, tálalására, fogyasztására. A szertartásokat a híres Senno Rikjú (1521-1591) fejlesztette tovább, aki az egyszerû, igénytelen, korántsem tökéletes dolgokra helyezte a hangsúlyt, hiszen a tökéletességhez vezetô utat többre értékelték, mint a tökéletességet. Ezek az elvek érvényesültek a bambuszból, háncsból, vályogból épített teaházakban, a szándékoltan egyszerû kerámiákban. |
(Ito Noboue et al.: Japán iparmûvészet, Corvina Kiadó, Budapest, 1980. alapján)