A Magyar Tudományos Akadémia Kémiai
Tudományok Osztálya
a Magyar Tudomány Napja ünnepségsorozathoz
kapcsolódva
és a Magyar Tudományos Akadémia
megalapításának 175. évfordulója alkalmából
A MAGYAR KÉMIA FEJLÕDÉSÉNEK MEGHATÁROZÓ EGYÉNISÉGEI
címmel 2000. november 2-án tudományos ülést rendezett.
A következõ elõadások hangzottak el.
Beck Mihály: Than
Károly
Graham
1861-ben közölt diffúziós kísérletei
alapján arra is rámutat, hogy a nátrium-szulfát
és a kálium-klorid oldatai nem különböztethetõk
meg a kálium-szulfát és a nátrium-klorid azonos
konncentrációjú oldatától. A kérdést
sokoldalúan megvizsgálva megállapitja, hogy „Mivel
oly módszereink nem léteznek, melyeknek segítségével
az ásványvizekben foglalt sókat vegybomlás
nélkül elválaszthatnók, és egyenként
mennyiségileg meghatározhatnók; az éppen említett
elv szerint legelõször is le kell arról mondanunk, hogy
az elemzések összeállításánál
az alkatrészeket minõségi és mennyiségi
tekintetben sók alakjában közöljük. Errõl
annyival inkább le kell mondanunk, ha a tévedések
tengerébõl ki akarunk menekülni, mert a sókká
összeállítást, az említett elemzési
módszerek hiányában, jelenleg elméletileg sem
eszközölhetjük biztosan. És pedig azért nem,
mert ez idõ szerint még úgyszólván teljesen
ismeretlenek azon törvények, melyek szerint a vízben
oldott elegyített sók egymásra vegyhatást gyakorolnak.”
Szántay Csaba: Zemplén
Géza (1883–1956)
A
bizottság Zemplén mellett a következõ érveket
sorakoztatta fel: "A mai kémia mûvelésére õ
van a legalaposabban felkészítve és fiatalságának
(még nem töltötte be 30-ik évét ) ellenére
neki van a legnagyobb és legértékesebb munkássága.
A poliszaccharidok vizsgálata terén akkora gyakorlatra tett
szert, hogy tõle új kutatási irányok kijelölését,
eddig ismeretlen, ipari termelésre alkalmas termékek felfedezését
méltán várják. Irodalmi munkássága
eszmékben gazdag, s megvalósításukban gyors,
mert mindig tisztában van a céllal és szabadon rendelkezik
a kivitelre alkalmas módszerekkel. Mindezekhez járul, hogy
a szerves kémiának ipari vonatkozásai iránt
a négy folyamodó közül csak õ tanúsított
céltudatos érdeklõdést. Amikor a bizottság
tagjai azt ajánlják, hogy egyedül és kizárólag
Zemplén Gézát jelöljék, erre az elhatározásra
nem a Zemplén, hanem a József Mûegyetemnek helyesen
felfogott érdeke indította õket, mert bármennyire
is becsülik a többi folyamodó egyéniségét,
mégis többre becsülik a Mûegyetem fejlõdését,
és nem szeretnék, ha e fontos tanszék betöltésének
ügyét illetéktelen beavatkozások intéznék
el.”
Bérces Tibor:
A
fizikokémius Polányi Mihály
Kísérleti
munkáinak jelentõs részében Polányi
és munkatársai atomok és molekulák között
lejátszódó elemi reakciók sebességét
tanulmányozták. Az akkori idõk kísérleti
technikájának fejlettsége nem tette lehetõvé
gyors reakciók sebességének meghatározását.
Ezért Polányi és munkatársai kifejlesztették
a gyors reakciók vizsgálatára is alkalmas ún.
"nagy ritkítású atomi láng" módszert.18-20
Megjegyzendõ, hogy a módszer kifejlesztéséhez
és alkalmazásához két magyar származású
kutató, S. von Bogdandy és Schay Géza, is jelentõs
mértékben hozzájárult. Ez a kísérleti
technika igen eredményesnek bizonyult atomok és molekulák
között lejátszódó reakciók sebességének,
sebességi állandójának meghatározásában.
Ennél is figyelemre méltóbb azonban az, hogy a nagy
ritkítású atomi láng módszer a D. R.
Herschbach és Y. T. Lee által jóval késõbb
kifejlesztett keresztezett molekulasugár módszer elõfutárának
tekinthetõ, amelyért a felfedezõk 1986-ban elnyerték
a kémiai Nobel-díjat.
Vértes Attila:
Hevesy
György
A Tanácsköztársaság
bukása után az igazoló eljárás elmarasztalta
Hevesy Györgyöt. Többek között azzal vádolták,
hogy olyan mûszereket vásárolt, amelyek inkább
fizikai kémiai kutatásokra voltak alkalmasak, mint fizikai
vizsgálatokra, másik vád volt, hogy jó kapcsolatot
tartott fenn Kármán Tódorral, aki a közoktatási
népbizottság egyik csoportjának vezetõhelyettese
volt, bár Kármán minisztériumi feladatait még
a Károlyi kormány idején kapta. Hevesy elõadói
jogát is megvonták. Errõl a szégyenletes eljárásról
Palló Gábor részletesen ír a Valóság
egy 1985-ös számában [7]. (A tárgyalás
jegyzõkönyvét is közli.) Itt található
egy részlet abból a levélbõl, amelyet Hevesy
Rutherfordhoz írt, és amely jellemzi a kor tudománypolitikáját:
„A politikai szenvedélyek különösen magasra szöktek,
és az egyetemi ügyeket összekeverték a politikával,
olyannyira, ahogy ez a nyugati országokban teljesen ismeretlen.
Mindezek arra vezettek, hogy lemondjak professzori állásomról,
amelyre nem rég kineveztek, és Koppenhágába
jöjjek dolgozni Bohrral, ahogy mindig szerettem volna.”