Szervi kémia

---

A Természettudományi Közlöny Levélszekrény rovatából idõrõl idõre válogatást közöl a folyóirat utóda, a Természet Világa. A következõ, 1882. évi, 39. számú olvasó levél és a szerkesztõség válasza inkább ChemoNet olvasóit érdekelheti.

(39.) INTERPELLÁCIÓ A SZERKESZTÕSÉGHEZ. — K. V. tagtársunk a következõ levelet intézte hozzánk:

A Term. Közl. minden olvasója örömmel tapasztalja a fáradságot és gondot, melyet a t. szerkesztõség természettudományi mûnyelvünkre és tudományos stílusunkra fordít; s épen ez okból igen kellemetlenül lep meg engem egy nyelvbeli botlás, melylyel a Term. Közlönyben minden lépten-nyomon találkozom s melyre, minthogy maga nem jön reá, a t. szerkesztõséget figyelmeztetni akarom.

A Term. Közl. az "organische Verbindung, organische Chemie" s több e fajta mûkifejezéseket következetesen szerves vegyületnek, szerves chemiának stb. nevezi s nem veszi észre, hogy ezeket helyesen szervi vegyületnek, szervi kémiának kell nevezni. Hiszen a szerves annyi, mint szervvel ellátott, a minek szerve van (pl. szerves lény); már pedig sem a vegyületnek, sem a chemiának nincsen szerve, hogyan lehet hát ezeket szerves-eknek nevezni? A szervi ellenben annyit tesz, mint szervbõl való (v. ö. égi, házi, kerti stb.) vagy legalább szervre emlékeztetõ (v. ö. emberi, állati stb.), s így teljesen megfelel a szándékolt értelemnek.
 

FELELET
(39.) Az e szám alatti kérdés egyenest a szerkesztõséghez van intézve; nekünk kell tehát válaszolnunk is.

Igaza van K. V. úrnak, mi csakugyan következetesen használtuk, használjuk és hozzáteszszük, akarjuk is használni a szerves vegyület, szerves chemia és több efféle kifejezéseket. Nem gondatlanságból, hanem szántszándékkal éltünk e kifejezésekkel, jóllehet a szervi szót is ismertük, sõt azt is tudtuk, hogy megvan az áramlat amannak kiküszöbölésére és emezzel való helyettesítésére.

Elõször is azt akarjuk bebizonyítani, hogy a szerves vegyület stb. nem vétek a nyelv ellen, sõt inkább tõsgyökeres magyar észjárás szerinti kifejezés. Tessék csak a következõ, igazi magyar mondásokra gondolni: "anyás gyermek, gyerekes magaviselet, hátasló, huszáros káromkodás, katonás tartás, könyves Kálmán, magyaros kifejezés, tótos kiejtés, parasztos beszéd" stb. stb. Vajjon ezek azt teszik-e, hogy "a gyermeknek anyja van, a magaviseletnek gyereke van, a kiejtésnek tótja van, vagy pedig hogy a káromkodás el van látva huszárral, a tartás pedig katonával?" stb. stb. Igaz, hogy a gyerekes annyit is tesz, hogy a kinek gyereke van, de azt is teszi, hogy gyerektermészetû, gyerekre emlékeztetõ; igaz, hogy anyás azt is tehetné, hogy anyja van, de azt is teszi, hogy anyjához ragaszkodó. Magyaros stb. pedig épen nem tesz mást, mint a magyarokra emlékeztet, a mi a magyarságnál stb. szokásos. Ezek szerint a szerves nemcsak azt jelenti, hogy a minek szerve van, hanem azt is jelenti, a mi szervre emlékeztetõ, a mi a szerveknél elõforduló. Ennyit az állítólagos nyelvbotlásról.

A szerves szó kétértelmiségétõl sincs mit tartanunk. Ha a latin, angol, franczia, német az egyetlen organicus, organic, organique, organisch szóval beéri, akár legyen az organisches Wesen, akár az organische Verletzung, akár az organische Verbindungról szó, nem látjuk át, miért kelljen nekünk két külön mûkifejezés. Most már nem akarunk olyan bölcsek lenni, mint az 1858-ik évi tudományos Mûszótár, mely azt tanácsolta, hogy a Dichte-t, ha folyadékokról van szó, sûrûségnek, ha pedig szilárd testekrõl van szó, tömöttségnek nevezzük.

Említettük, hogy megvan az áramlat az es végû melléknevek kiküszöbölésére és az i-sekkel való helyettesítésükre. Gazdasági lapjaink, lókiállításaink már restellik a hátasló kifejezés használatát, háti ló-nak kezdik nevezni. Még megérjük, hogy igás ló, hintós ló helyett igai, hintai lovat és Nyerges-Újfalu helyett Nyergi-Újfalut fognak mondani. Mi ebben nem fogjuk õket követni.

SZERK.