1991 derekán, amikor még csak a legelsõ szálát szõtte a Világháló a CERN és a FermiLab között, alig voltak néhányan, akik hallottak volna a World Wide Webrôl. Ma viszont, négy év elteltével, a kultúra minden területét behálózza, és bolygónkat átfogó kommunikációs közeget teremt az emberek millióinak. De azok közül, akik naponta gépelik a "http://www...." kezdetû sorokat, vajon hányan vannak annak tudatában, hogy -- miképpen maga a világegyetem -- mindez a nagyenergiák fizikájával kezdõdött?
Az az eszköz, amely az egymástól távol dolgozó kutatók közötti adatmegosztást volt hivatott segíteni, a nagyenergiájú fizika legjelentõsebb modern vívmányaként tartható számon. A Web 1990-ben született meg, amikor a CERN (Európai Részecskefizikai Kutatóközpont) egyik informatikusa, Tim Berners-Lee, hozzáfogott egy olyan kódrendszer -- protokoll -- megalkotásához, melynek segítségével az egyes számítógépek más számítógépekkel kapcsolatba léphetnek anélkül, hogy fohglalkozniuk kellene a különbözõ adatbázisok összeférhetetlenségébõl és a nehézkes bejelentkezési procedúrákból adódó problémákkal.
Ruth Pordes, az Online Systems Department számítógépes részlegének vezetõje szerint "Berners-Lee alapvetõen olyan ember, aki az alapokat mindig tisztán látja, és emellett még a megfelelõ idõben is jött elõ az ötletével. Kitalálta, hogy a hálózaton terjesztett információt hogyan lehetne az egész világ számára könnyen elérhetõvé tenni, és hogyan kellene kidolgozni a módszer alapjait, azaz a protokollokat."
A Web elsõ, belsõ kutatói használatra szánt változata a CERN fizikusainak munkáját tette könnyebbé: adatokat, eredményeket, dokumentumokat oszthattak meg egymással a saját hálózatukon belül. A kutatóközpontból kifelé irányuló kapcsolat (például a CERN és a FermiLab között) és így az információ más tudósokkal való megosztása ekkor még nehéz feladatnak bizonyult.
Pordes egy nemzetközi találkozó alkalmával ismerte meg Berners-Lee-t, akit 1991 januárjában pár hétre meghívott a Fermilabba. A látogatás ideje egybeesett egy hipertext konferenciával, ami Berners-Lee ötleteinek igen jó táptalajt szolgáltatott. (Minden Internet-használó ismeri a hipertext fogalmát, amely a böngészõprogramok "link" funkciója mögött rejtõzik.)
Berners-Lee 1992-ben visszatért a Fermilabba. Ott-tartózkodása alatt született meg az elsõ kapcsolat a CERN kiszolgáló számítógépével.
Pordes elmondta, hogy a CERN Web-kiszolgálóját telepítették a Fermilab számítógépére, és olyan mutatókat helyeztek el rajta, amelyek a kutatások során zajló mintavételezés és a késõbbi analizálás dokumentumaihoz vezettek.
A rendszer felállításában Jonathan Streets, az Experiments Online Support Group vezetõje volt Berners-Lee segítõje.
Streets elmondta, hogy "Mi ketten írtuk meg a kiszolgáló programot, ami a kért dokumentumokat adta ki. Bárki beléphetett és elkérhette azokat. Ez volt az elsõ eset, hogy ugyanazt a felületet lehetett használni a mintavételezés és az analízis során szükséges dokumentumok elérésére. Ez azért jelentõs, mert két teljesen eltérõ felépítésû adatbázisról volt szó."
Mielõtt Berners-Lee megírta volna a hipertext-továbbítási protokollokat, minden egyes számítógépre különbözõ módon kellett bejelentkezni. Ezek a kiszolgálók különbözõ felépítésû adatbázisokkal rendelkeztek, ami a rendszerek közti kommunikációt igen nehézkessé tette. Berners-Lee szoftvere (a Web) ledöntötte a hardvert (Internet) ily módon megosztó gátakat.
Az Egyesült Államokban Berners-Lee a rákövetkezõ nyáron tartotta elsõ elõadását a World Wide Web-rôl.
Vicky White, a számítógépes részleg helyettes vezetõje szerint "valójában Ruth érdemli az elismerést, amiért felfedezte a Web-et. Mindketten ismertük Tim Berners-Lee munkáját, de õ volt az, aki elõszõr érdeklõdést mutatott iránta".
A Fermilab már a korai idõszakban csatlakozott a World Wide Web hálózatra. A Sloan Digital Sky Survey elnevezésû, az égboltot feltérképezõ projekt -- amelyben a laboratórium is közremûködött -- az elsõk között használta ki a Web lehetõségeit 1992-ben.
"A projektben egymástól nagyon távol lévõ kutatók vettek részt. Úgy éreztük, hogy ha az információkhoz könnyen hozzáférhetnénk, akkor hatalmas segítséget kapnánk." -- emlékszik vissza Pordes.
Berners-Lee-vel együtt mások is hamar rájöttek, hogy a Web felhasználási területe a nagyenergiák fizikáján túlmutatott.
"Mindezek után Berners-Lee elkezdett a World Wide Web számára protokollokat kidolgozni, amelyek segítségével nem csak a fizikusok kommunikálhattak egymással, hanem a világ minden tájáról elérhetõvé váltak az információk." -- nyilatkozza a számítógépes részleg vezetõje.
A következõ lépés az volt, hogy a technológiát szélesebb kör számára tegyék elérhetõvé. Manapság az Internet-használók általában valamelyik böngészõprogram (pl. a Netscape Navigator vagy a Web Explorer) segítségével szörföznek a World Wide Web hálózaton. 1992-ben azonban még egyik egeres-kattintós program sem létezett. Elôfutáruk egy Mosaic nevû szoftver volt.
"Az NCSA (az Illinoisi Egyetem, Urbana/Champaign-ben lévõ intézetének számítástechnikai központja) 1992 körül kezdett el a Mosaicon dolgozni. 1993-ban meghívtam Tim-et a Fermilabhoz. Kapcsolatba léptem az NCSA embereivel, és azt ajánlottam, hogy találkozzunk odaát. Mindenki számára világos volt, hogy az NCSA a Mosaicot piacra akarja dobni. Ez volt az az idõszak, amikor rájöttünk, hogy Timnek nagy sikere lesz." -- meséli Pordes.
A Mosaic rengeteg emberrel ismertette meg a Webet.
"A hétköznapi emberek egészen a Mosaic elkészültéig nem érthették, hogy miért annyira jó ez az egész." -- magyarázza David Ritchie, annak a munkacsoportnak a vezetõje, amely az elsõ hivatalos Fermilab honlapot tervezte.
A Web fejlesztésében a Fermilab szerepe apránként mutatkozott meg.
Ruth Pordes szerint "a laboratóriumnak jutott a támogató szerepek egyike. Olyan emberek voltak itt, akik úgy érezték, hogy megérte a fáradságot, és hajlandók voltak ezt megmutatni."
Pordes határozottan állítja, hogy a Web hirtelen növekedésének egyik meghatározó tényezõje volt, hogy a két kontinenst átfogó kezdeti lépésekre és a további fejlesztésekre mind Európában, mind az Egyesült Államokban sor került. "Szerintem a sikerhez részben az is hozzájárult, hogy az európaiak sajátjukénak érezték az ötletet. Ezért el tudták fogadni, és támogatták azt anélkül, hogy azt gondolták volna: megint eláraszt minket Amerika."
Újabb lökést jelentett, amikor a Stanford lineáris részecskegyorsító központ kifejleszette SPIRES elnevezésû rendszerét. A rendszer segítségével megvalósított szolgáltatás -- amely sok tudóst vonzott -- a nyomtatott változat megjelenése elôtt elérhetõvé a Weben a tudományos dolgozatokat.
Vajon mit gondolnak a Web hosszú távú felhasználói a mai fényes külsõségekrõl?
"Az emberek sokat panaszkodnak. Azt állítják, hogy csak érdektelen információ található rajta. Azt is mondják, hogy túl lassú. Erre én azt szoktam mondani, hogy melyiket választaná: vele vagy nélküle?" -- védi meg Pordes a Webet.
A legtöbben persze inkább megtartanák.
A legújabb tanulmányok szerint az üzleti vállalkozások mintegy 8 százaléka megtalálható a Weben. Ritchie elõrevetíti, hogy ez az arány 80 százalékra vagy még többre fog növekedni. Az aranyláz-mentalitásban azonban csökkenõ tendenciát vél felfedezni, és szerinte a Web növekedésének inkább a kereskedelmen kívüli területekrõl fog származni.
"Az emberek azt gondolják, hogy a fõ mozgatóerõ a kereskedelem, azonban ez csak egy a sok megálló közül." -- állítja Ritchie, a Fermilab kezdeti Webes rendszergazdája. "Az emberek alapvetõ vágya, hogy az életükben történõ dolgokat más emberekkel megosszák. Ez az, ami a Web-építõket motiválja". Az egyén szintjén a növekedést azok a technológiák jelentik, amelyek a Web hozzáférhetõségét és kezelését könnyebbé teszik. Ritchie úgy érzi, hogy egy ilyen technológia megjelenésével az Internet egyéni felhasználása ugrásszerûen növekedni fog. A Web születésénél dolgozók közül szinte majdnem mindenkit meglepett ez a hirtelen exponenciális növekedés.
"Egyszerûen elképesztõ, hogy milyen gyorsan behatolt az emberek életébe. Három éve ezt még álmodni se mertük volna" -- fejti ki ámulatát White.
Érdekes lenne azt is megvizsgálni, hogy az új és a régebbi felhasználók milyen vonzerõt találnak a Webben, illetve milyen motivációk vezérlik õket, amikor mindenfajta információt felraknak a hálózatra.
"Sokféle emberi motiváció játszhat
szerepet." -- mondja White -- "Valószínûleg
ugyanaz hajtja az embereket, mint amikor az unokákról vagy
a vakációról készült képeket mutogatják,
vagy amikor a munkájukról beszélnek. Az információ
megosztása alapvetõ emberi szükséglet. A Web
pedig egy olyan eszköz, amely mindezt könnyebbé teszi."