Sajátos véletlen folytán a megbeszélest kis késessel, 11. hó 11-én, 11 óra 11 perckor kezdtük.

Glatz elnök úr korábbi terveinek megfelelõen ilyen összejövetelekre félévente kerül sor, egy-két hónappal a közgyûlés elõtt. Az összejövetel célja tájékoztatni a képviselõket az Akadémia helyzetérõl, terveirõl. Elsõkent az elnöki beszamolót hallgattuk meg. Szokás szerint a teljesség igénye nélkül ragadok ki néhany gondolatot:

– A korábban is követett elveknek megfelelõen az Akadémia igyekszik minden párttól egyforma távolságra, illetve egyforma közelségre lenni. A új kormány részérõl erre a megközelítésre jó fogadókészséget tapasztalnak.

– Egy alapjaiban véve kedvezõ kormányelõterjesztés kerül a Tudománypolitikai Kollégium elé. Sikerült elérni, hogy ez a fórum, melynek a miniszterelnök az elnöke, a döntõ fórum a tudományra fordítandó támogatások meghatározását illetõen, tehát a szaktárcák szakmai sovinizmusától kevésbé kell tartani, ez védelmet nyújt a megosztási törekvések ellen is. Ez az elõterjesztes nem fogadta el egy Nemzeti Tudományos Tanács megalakításának javaslatát, mert annak feladatait az Akadémia hivatott ellátni.

– A költségvetési pozíciók alapjában véve jól alakultak, egyetlen nyugtalanító pont a kutatóintézeti hálózatban dolgozók bérhelyzete. Átfogó felülvizsgálatra lenne szükség az egyetemi és a kutatóintézeti dolgozók bérarányait illetõen.

– A Tudomány Napja és a hozzá kapcsolódó rendezvénysor jó politikai demonstráció volt, a nyitó rendezvényen a köztársasági elnök, az országgyûlés elnöke és 6 miniszter jelent meg és szólalt fel.

– Az Akadémia vezetése a választásokig hátralévõ hónapokat (jövõ májusig) nem választási kampányolással, hanem kemény munkával kívánja eltölteni.

– Meg kell újítani az Akadémia publikációs rendszerét. 95-ig visszamenõleg meg kell jelentetni az összes székfoglaló elõadás anyagát (ez a kémikusokat nem érinti, a Kémiai Közlemények eddig is publikálta azokat).

– Akadémiai évkönyvet jelentetnek meg márciusban vagy áprilisban.

– A tavalyi tagvalásztásokat követõen folyik az Akadémia Almanchjának átdolgozása, remélhetõleg májusra az is elkészül.

– Megindultak a tudománypolitikai viták 10 tematikai csoportban. Tavaszra ezt be kell fejezni, és ehhez kapcsolódóan háromkötetes mûvet terveznek. Egy kötet a jelenlegi helyzetfelmérést tartalmazza, tudományos kataszter formájában. Egy kötet a diszciplínaviták tanulságait foglalja össze, egy kötet pedig a tudománypolitikai vitákkal foglalkozik.

– A decemberi közgyûlés délelôtti programja az intézethálózat konszolidációjának megbeszélése, a parlament elé kerülõ, illetve a kormány számára készülõ beszámoló megvitatása. Délután a 2000. évhez és az Akadémia fennállásának 175. évéhez kapcsolódó ünnepségek megbeszélése, a kutatóhálózati dolgozók bérhelyzetének megvitatása és a jövõre megrendezendô tudományos világkonferencia elõkészületeinek megbeszélése kerül sorra.

– Gondot jelent a köztestület értelmezése, mûködtetése. Az elnök úr erõsen hangsúlyozta, hogy ez csak magánvéleménye, nem testületi vélemeny, de szerinte nem volt helyes a kibõvítés mértéke, elég lett volna, ha a köztestületnek csak a tudomány doktorai, a mostani Akadémiai Doktorok lettek volna tagjai. Mint elnök azonban köteles tudomásul venni a helyzetet, és megkísérli megtalálni a módjat e nagyobb létszámú köztestület mûködtetésének. Egységesíteni kellene, hogy miképp jelenjenek meg a doktorok képviselõi az osztályok munkájában. (Jelenleg két osztályon van szavazati joguk; a Kémiai Osztály legutóbbi ügyrendi vitájában elvetette azt az egyes akadémikusok által javasolt megoldást, hogy a doktorok képviselõi közül választott tanácskozási jogú tagok kapjanak szavazati jogot). Hasonlóképp jó lenne egységesíteni a 126 bizottság mûködési rendjét (erre azért nincs túl sok esély, mert nagyon különbözõek az igények és a lehetõségek – V.T. megjegyzese).

Ezután a fõtitkár következett szólasra.

– Nem különféle pótlékok, ösztöndíjak és tiszteletdíjak kellenek, hanem tisztességes fizetés – nem errefelé mozdul el a rendszer.

– Aggasztó pénzügyi folyamatokat lát. A Tudománypolitikai Kollégium csak a költségvetés elfogadása után fog összeülni. A GDP hány százalékát fordítjuk kutatásra címû számháború ellentmondásos eredményeket hozott. Figyelemreméltónak tartja, hogy a költségvetési egyezkedések során a legtöbb támogatast a Miniszterelnöki Hivataltól és a Pénzügyminisztériumtól kapták, a kapcsolódó szaktárcák (agrár, egészségügy, környezetvédelem) sokkal kevesbé volt megértõ.

– Mint azt már máshonnan is lehetett hallani, a Európai Unióhoz, az V. Keretprogramhoz már mint teljes jogú tagok fogunk csatlakozni, az ehhez szükséges befizetést azonban a tudományos célokra elkülönített pénzeszközökbõl fedezik.

Eközben megérkezett Kiss Ádám államtitkárhelyettes, aki az Akadémia elnökségi tagja, hiszen a doktorok képviselõinek természettudományos szekciója õt választotta meg erre a posztra. Õ is felszólalt, ecsetelte az egyetemi integráció elõnyeit és buktatóit (jelenleg 88 önálló felsõoktatási intézmény mûködik). Az akadémiai intézethálózatról mint nemzeti laboratóriumról ejtett szót.

Ezután kérdések, és azokra adott azonnali válaszok következtek.

Petsching Mária a kutatói bérekrõl kért további információkat. A fõtitkár szerint még mindig változhat a helyzet, de 10% alatti általános bérmelésre lehet csak számítani, valamint a minõsített tudományos dolgozók pótlékait emelik majd meg, ez utóbbira akadémiai szinten, járulékokkal együtt 250 millió forint áll rendlekezésre.

Orosz Istvan az egyetemi autonómiáról és a szakminisztériumokhoz tartozásról kérdezett.

Jómagam is hozzászóltam, nem annyira kérdeztem, inkabb kértem, hogy az Oktatási Minisztérium ismert szlogenje ("kutató egyetemek") mellé lehetne venni az "oktató kutatóintézetek" szlogent is. (Nem saját találmány, Pálinkás Gábortól hallottam.) Kutatóközpontunk példáját véve mutattam, hogy ez élõ valósag, és kértem, hogy a nagy integráció során legyen meg ehhez a jogi keret is, de legalább a meglévõ, egyetemekkel kötött egyezmények ne sérüljenek. Nem kaptam igazan bíztató választ, Kiss Ádám azt mondta, hogy õ ezzel személy szerint egyetért, de vannak ellenérdekek is, és ezt igazán oktatási miniszter – akadémia elnöke szinten lehet csak rendezni. Válaszában megemlítette, hogy 18000 egyetemi oktató mellett csak 2000 kutató dolgozik, nehéz lenne egységes követelményrendszert kidolgozni.

Volt még egy kérdés az integrációval kapcsolatban, majd a gyûlés végetért.

1998. november 16.

<