egyetemi docens
Veszprém
KÉMIA és TEREMTÉS
részletek az azonos című könyv „Elöljáró beszéd”-éből
Néhány
évtizede még a hagyományosnak nevezhető, leíró jellegű tankönyvekből tanultuk
a kémiát. Azokban a könyvekben viszonylag nagy teret kaptak a kémia tudományával
kapcsolatos történelmi, tudomány- és művelődéstörténeti leírások is, természetesen
a kémiai folyamat-leírások mellett. A vegyészmérnökké válás oktatási folyamatában
például nagy szerepe volt a kémiai átalakulások közvetlen megtapasztalását
lehetővé tevő laboratóriumi gyakorlatnak. Az egész képzési folyamat egy
hatalmas, eseményekkel teli, színektől, szagoktól, formáktól hemzsegő –
szinte már élő – áradattá állt össze, amibe majdhogynem csak beállni kellett,
s vitt magával. Erre a hatalmas „érzékszervi” világra tehát nem kellett
különösebben ráhangolódni, mert sodró erejű élményvilága szinte ingyen
magával ragadott.
Időközben egyre erősödő hatású változások következtek be ebben a világban. A tankönyvek leíró jellege fokozatosan gyengült. A kémia világa az ifjúság számára száraz, szürke, unalmas, kopár világ lett. Ezt az ifjúságot az érzékszervei nem tudják segíteni a kémia tanulmányozására. Ma már az alsó fokú kémiaoktatásban is az elvont, matematikai látásmódot igénylő hullámmechanikai szemlélet a meghatározó.
Nem nehéz felismerni, hogy ez a helyzet nem kedvező sem a mindennapi élet, sem a vegyipari technológiák, sem a kémia tudománya szempontjából. A tanulmányírók jókora hányada egyenesen kémiai közutálatról beszél, miközben egyre sürgetőbbnek tartják a – nagyobbrészt kémiai – tudományos eredmények széles körű elterjesztését. Ezt az utóbbit azonban a lényegileg elutasító alapállású kémiai közgondolkodás , és a vegyész képzettségű szakemberek erősen mérsékelt közmegbecsülése inkább gátolja, mint segíti.
Az emberiség megélhetését kezdetben a halászat-vadászat, nagyállattartó nomadizálás, mezőgazdálkodás-növénytermesztés, majd az utóbbi három-négy évszázadban az iparűzési technológia biztosította. Észrevehetjük, hogy az első három esetben nagyobbrészt természeti-biológiai folyamatokon múlt a gazdálkodás eredményessége, míg az iparűzési technológia elterjedése és hatékonysága egyre inkább az emberi szellem teljesítőképességétől – a tudományoktól függ. A természet alapú gazdálkodásban a legfontosabb hatóerő az időjárás, világméretű tényezők kölcsönhatásainak eredője, nem véletlen, hogy a világ, a mindenség működésének mikéntjét adó teremtéstörténetek létrehozói a Föld, Nap, Hold és csillagok bevonásával mindent számításba vettek. A gondolkodásuk oda vezette őket, hogy kimondták, mindennek a kezdete az anya(g). Az emberi akarattól függetlenül létező, éppen ezért a teremtésben isteni minőséget képviselő ősanyagot mint fekete világtojást képzelték el, amiből megszületett a mindenség, beleértve a fényt is, azaz az anyag működtetőjét, az elektromágneses sugárzó energiát. Észre kell vennünk, hogy ebben a megfogalmazásban az energiának tömeggel bíró anyaggá, s az anyagnak energiává alakulási lehetősége fogalmazódik meg. Ez egyezik a ma tudományosnak elfogadott elképzeléssel. A teremtéstörténetek egy másik csoportja a teremtő akarat (energia) elsődlegességét vallja, s ehhez egy Teremtő Atyát rendel, aki a Mindenség Ura.
A költői képekben megfogalmazott teremtéstörténetek legfontosabb mozzanatait olyan jelekbe, ábrákba, jelképekbe sűrítették, amik a közösség minden tagját körülvették, az élet minden pillanatában, mint az adott közösség népművészeti díszítőelemei. Ezek a mágikus - mert isteni cselekvést kifejező – jelek mindenki számára érthetőek voltak, szakadatlanul védtek – óvtak mindenkit mindenféle külső – belső rontástól, ártalomtól, eltévelyedéstől. Ezek a jelek – ábrák együtt az egész közösség számára fontos tudás, a mindenségre vonatkozó leglényegesebb ismeret átfogó képi megjelenítői, a közösség oktatását, és annak nevelését végezték szakadatlanul. Előtérbe került a teremtéstörténetek tanulmányozása, s az azokon alapuló népművészeti díszítőelem-vizsgálat abból a célból, hogy kiderüljön: hány alapvető forma szerepel azok között a csillagvilágra, az ember- vagy szellemvilágra vonatkozó jelentéssel. A kémiai mozzanatot, rendszert vagy egy-egy elvet megjelenítő szobor olyan formát is ölthet, amit már évezredek óta használunk.
A mindenséget kormányzó négy erő között a kémiai erő az, amit a teremtett világ létrehozásában egyik legfőbb szereplőnek tarthatunk. Ezért kapta ez a könyv a Kémia és teremtés címet. Nem a kémia túlértékelése áll tehát a cím mögött, hanem az a nyilvánvaló tény, hogy a világegyetem minden, valamelyes állandóságát mutató, létező része a legkisebbtől a legnagyobbig a kémiai kölcsönhatás eredménye.
A tudományos kutatás ma döntően kémiai kutatás, ami a
kémiai technológiák korszakában helyénvaló is. Ezért elvárható lenne a
kémia nagyobb közismertsége és közmegbecsülése. Az már tudott, hogy a tudományos
részeredmények közérthető elmaradása a kémia közmegítélésére rendkívül
rossz hatással van. A témával foglalkozó szerzők közül többen egyenesen
kémiautálatról, kemofóbiáról beszélnek. Sokféle útját-módját ajánlják a
kémia iránti figyelem felkeltésének. Kevesen kárhoztatják azonban a kémia
tanításának matematikai szemléletűvé vélését, holott a kémia látvány- és
szagélményt nyújtó tapasztalati tudomány. A kémiai anyagok szerkezetének
formavilága pedig a képző- és iparművészet ihlető forrása lehetne.