Ez év július 13-tól 27-ig tartott a XXIX. Nemzetközi Kémiai Diákolimpia a kanadai Montrealban. A magyar csapat a nemhivatalos összetett pontversenyben az elsõ lett, 0,75 ponttal megelõzve a német, 1,0 ponttal megelõzve a török csapatot. A német volt az egyetlen csapat, ahol 3 aranyérem született, az abszolút elsõ pedig egy török versenyzô lett. A versenyen 47 ország 184 képviselõje vett részt.

A magyar csapat nyolc fõbõl állt. A négy versenyzõn kívül két kísérõ-felkészítõ tanár, Nagy Attila és Homonnay Zoltán, valamint az Apáczai Gimnázium két tanára, Villányi Attila és Czirók Ede utazott Montrealba.

Maga a verseny két ötórás részbõl állt, egy gyakorlati és egy elméleti fordulóból.

A gyakorlati forduló titrálás, 6 szerves anyag azonosítása, illetve egy szintézis volt. Ez utóbbi feladat szinte véghezvihetetlennek bizonyult, tudtommal senkinek sem sikerült az elvárt olvadáspontot és termelékenységet produkálnia.

Az elméleti rész kristálykémia, cukorkémia, szerves kémia, termokémia, elektrokémia, reakciókinetika volt. Ehhez kapcsolódott 8 db 15 pontos feladat, így a végeredményhez az elméleti forduló összpontszámát megfelezték.

Ennyit a hivatalos eredményekrõl. Montreálban elvittek minket városnézésre, hajókirándulásra, vidámparkba, valamint tettünk még két egynapos kirándulást Quebecbe és Ottawába is.

Jó helyünk volt a McGill University Campusán. Az étel is tûrhetõ volt, egyetlen dolgot találtam furcsának: nagyon sokféle dolgot kaptunk egyszerre, mindenbõl egy kicsit. Hogy otthonosabban érezzük magunkat, minden csapathoz próbáltak találni egy velünk korabeli fiatalt, aki beszéli az adott ország nyelvét. A magyaroknál Natalie Grimmre jutott ez a hálás-háládatlan feladat, amit õ a lehetõ legjobban végzett el.

Véget ért a verseny, kiosztották az érmeket, de mi még nem jöttünk haza. 22-én átmentünk Torontóba, hogy további 5 napot töltsünk el kanadai földön. Ez az öt nap bõvelkedett programokban. Megnéztük a Niagarát, voltunk még egyszer egy vidámparkban, ahol csak hullámvasútból kb. 15 volt. Voltunk az Ontario Science Centerben, ami hasonló a magyar Csodák palotájához. Ezen épületegyüttesen belül található egy különleges mozi, ahol két filmet is megnéztünk. A vászon egy hatalmas félgömböt formáz, a nézõk pedig többé-kevésbé a gömb középpontjában ülnek. A látvány lélegzetelállító, az ember tényleg úgy látja, mintha repülne vagy zuhanna.

Gyorsan elrepült az a pár nap, és hazafelé a repülõn már arról beszélgettünk, hogy ki mit fog csinálni a nyár többi részében. Egészében véve nagyon élveztük, hogy egy kicsit megismerhettünk egy más világot is.

Elsôk a Nemzetközi Kémiai Diákolimpián, Élet és Tudomány, 52. évfolyam, 37. szám, 1997. szeptember 12.

• Villányi Attila: Ahogy egy tanár látja
• Bõdi András, Kis Gergely: Ahogy a diákok látják