Glatz Ferenc elnök üdvözölte a megjelenteket, külön köszöntötte Gál Zoltánt, az Országgyûlés elnökét és az MTA megjelent külsõ tagjait, akiket elõször hívtak meg a közgyûlésre. A délelõtti ülés levezetésére felkérte Michelberger Pál alelnököt, a délutáni ülés levezetésére pedig Vizi E. Szilveszter alelnököt.

Michelberger Pál javaslatára a közgyûlés elfogadta a jegyzõkönyv-hitelesítõket, a határozatszövegezõ bizottságot és a szavazatszámlálást hitelesítõ bizottságot. A 293 akadémikus és 183 doktori képviselõ közül összesen 284-en regisztráltatták magukat, így az ülés határozatképes (a határozatképesség minimális létszáma 239 fõ).

Galtz Ferenc elnök „Tudománypolitika és Akadémia" elõadásából ragadok ki néhány gondolatot:

• sorsfordító éveket élünk - most rajzolják újjá Európa közlekedési hálózatát;
• a nemzetközi tõke oda viszi a kutatás finanszírozását, ahol jó környezetet talál;
• idézte a Wall Street Journal Europe-ot, mely szerint Magyarország a közép-európai high-tech hídfõállása lehet;
• az Akadémia a tudományos kutatást koordinálja, nem politizál, de közéleti szerepet kell vállalnia;
• a tudomány nélkül nem lehetséges az állam konszolidációja;
• a közép-europai rendszerváltás során a kutatási potenciál megõrzése Magyarországon volt a legsikeresebb, de nem maradt energia a szükséges reformokra;
• 1997-ben hosszú távra meg kell fogalmazni a magyar tudomány távlati elképzeléseit; az Akadémia dolgozza ki a „Tudomány az ezredfordulón" alternativáit; a végrehajtó hatalom döntse el, mit finanszíroz ebbõl, de amit vállalt, azt valóban finanszírozza;
• a tudománypolitikának csak akkor van értelme, ha a tudomány alapjairól indul ki,
• a nemzetközi tõke K+F tevékenységét akkor lehet idecsalogatni, ha állami pénzen tartjuk fenn a kutatási potenciált;
• a polgárosodást kultúrálódást is jelent (a polgár - ha szegény, ha gazdag - nem bunkó);
• hangsúlyozta a tudományos ismeretterjesztés fontosságát;
• a tudós munkaerejének ujratermelése többe kerül, mint más rétegeké; ezt a kormány is megérti, így sikereket könyvelhetünk el az akadémikusok és doktorok tiszteletdíjának emelése terén, a Bolyai ösztöndíj létrehozásánál;
• a határokon túli magyarok tudományos szerepe; a Domus Hungarica kezdeményezés (évi 350-400 hónap professzorok, és ugyanennyi juniorok fogadására);
• az autonómiák szerepét tisztázni kell;
• az Országgyûlés részére készített beszámoló sorsa: megvitatták a pártokkal, az MTA elnöke felszólalt az Országgyûlés plenáris ülésén; kívánalmak: a törvény-elõkészítésben történõ részvétel biztosítása, az akadémiai törvény módosítása;
• a kutatóintézeti hálózat konszolidálásának kérdései; az 1997 májusi közgyûlésnek konkrét határozatokat kell hoznia, most a diszciplínák szerinti felmérés következik;
• akadémia klub kialakítása (köztestületi tagok számára).

A következõ hozzászólások hangzottak el:

Gál Zoltán, az Országgyûlés elnöke: a Parlament nevében üdvözölte a közgyûlést. Nyugtázta az õszinte párbeszéd tényét. Adaptálódni szeretnénk a világhoz, ehhez nagy segítséget adhat a tudomány a maga eszközeivel és kritikájával.

Benkõ Samu, az Erdélyi Múzeumi Egyesület elnöke: köszönetet mondott a meghívásért, a határokon túl élõ magyar tudósok megbecsüléséért, munkalehetõségeik javításáért.

Andorka Rudolf, az OTKA elnöke beszámolt az OTKA jelenlegi helyzetérõl. 1991 óta a jövõ év lesz az elsõ, amikor az OTKA-nak adott támogatás megõrzi a korábbi évben kapott támogatás reálértékét (de még ez is csak 40%-a az 1991-ben kapott támogatás reálértékének). Hangsúlyozta a Tudománypolitikai Kollégium fontosságát ennek elérésében. Az 1997-ben várhatóan megkapott 2 milliárd forint elegendõ lesz a korábbi években elfogadott pályázatok nominálértéken történõ finanszírozására, és az új pályázatok mintegy 30%-os értékben történõ elfogadására - de nem jut belõle mûszer-pályázatra. Ha a Parlament a benyújtott indítványok szerint megnöveli ezt az összeget, akkor a többletbõl mûszer-pályázatot és az IIF programot finanszírozzák (ez utóbbit jelenleg csak szimbolikus összeggel teszik). Ad hoc utazási és publikációs kérelmek kielégítésére csak az egyes zsûriknél visszamaradó pénzek (azok, melyeket korábban odaítélt szerzõdésekre különbözõ okok miatt nem folyósítanak) állnak rendelkezésére.

Keviczky László fõtitkár elõterjesztette az MTA 1997-es költségvetését. Hosszú idõ után elõször kap növekvõ támogatást az Akadémia, de a többlet felhasználása szigorúan kötött. Az 1997-es béremelésre csak egészen kis összeg áll rendelkezésre (150 MFt), további 600 MFt-ra lenne szükség a kormány által a közalkalmazotti szférában tervezett 17%-os fizetésemelés eléréséhez. Ennek kiharcolása nagyon is kérdéses, jelenleg a tárgyalásokban patthelyzet alakult ki, kéri az érdekképviseleti szervek hathatós segítségét. A kincstári finanszírozási rendre várhatóan 1997 folyamán részlegesen kell majd áttérni. Két friss probléma: vidéki köztestületi tagok hivatalos kiküldetése költségtérítésének finanszírozási problémája (csak a meglevô pénz osztható fel - nem csak az ilyen új igényt kell bejelenteni, hanem azt is meg kell jelölni, mely rovat terhére történjen az átcsoportosítás), illetve az év végi elvonások forrásának megjelölése (az elvonás nagy részét vagy a kutatóintézetek finanszírozásából kell biztosítani, vagy az akadémikusi és doktori tiszteletdíjak január elsejei emelését kell egy - másfél hónappal elhalasztani).

A költségvetéshez nem volt hozzászólás, a próbaszavazás során 249 készüléket használtak, az MTA 1997. évi költségvetési elôterjesztését a közgyûlés 229/5/11/245 szavazati aránnyal (igen/nem/tartózkodás/összes szavazat) elfogadta.

Keviczky László fõtitkár elõterjesztette két akadémiai kutatóintézet ingatlanértékesítési javaslatát (ehhez közgyûlési jóváhagyás szükséges). A SZTAKI és az Izotópkutató Intézet üdülôingatlanjainak részleges értékesítését a közgyûlés 203/21/16/240 arányban elfogadta.

Stefanovits Pál, az állandó Jelölô Bizottság elnöke terjesztett be személyi javaslatokat az AKT megüresedett helyeinek betöltésére. A javaslatokhoz hozzászólás nem volt, az elôre elkészített szavazólapokon írásban szavaztunk az ebédszünet alatt.

Kihirdették a szavazás eredményét: az AKT-ba Galavics Géza helyére Hunyady Györgyöt, a pszichológiai tudomány doktorát, Hanák Péter helyére Szakály Ferencet, az MTA levelezô tagját és Szabó Gábor helyére Patthy Lászlót, az MTA levelezô tagját választotta meg a közgyûlés 254 leadott szavazat eredménye alapján. Megjegyzés: Szakály Ferenc korábban is az AKT tagja volt, mint az akadémiai kuatóintézetek delegáltja; ô errôl a megbizatásról lemondott, helyére a Kutatói Fórum korábban Kovács Lászlót, a történettudomány doktorát választotta meg.

Keviczky László fõtitkár elõterjesztette "Az Akadémia kutatóhálózata konszolidációjának elvi kérdései"-rôl szóló dokumentumot. Néhány kiragadott gondolat:

• Az intézetek költségvetési támogatottsága 50% alá csökkent, még ez sem ôrizhetô meg reálértéken.
• A nemzetközi projektekben való részvétel fôleg akadémiai kutatóintézetekben realizálódik.
• Tematikai átcsoportosításra lesz szükség, nem fognak tudni minden egyes mûvelt témát támogatni.
• Intézeteken belül kívánatos az egyes kutatási egységek minél nagyobb önállósága.
• Javasolt menetrend: ez a közgyûlés dönt az alapelvekrôl, annak alapján a 9 tagú bizottság (az MTA elnöke, fôtitkára, elnökhelyettesei, fôtitkárhelyettese és az AKT 3 kuratóriumának elnöke) javaslatot dolgoz ki (ezt legkésôbb április 25-éig le kell zárni), melyet az 1997. évi májusi közgyûlés vitat meg és hoz döntést, mely döntést várhatóan több év alatt fog kelleni megvalósítani.

Michelberger Pál, az MTA alelnöke elôterjesztette a tudományterületek finanszírozási arányairól szóló tájékoztatót. A tájékoztató legfontosabb ajánlása, hogy a tudományterületek finanszírozási arányaiban nem célszerû hirtelen nagymértékû változtatást végrehajtani; a múlt évi finanszírozás 90%-át kitevô részt minden terület számára garantálni kell (vagyis a módosítás csak a fennmaradó 10% terhére történhet).

Bognár György, az MTA elnökségének választott tagja számolt be a közgyûlési képviselôk 1997 folyamán esedékes választásáról. Lényegében véve a legutóbbi választási rend az irányadó, a köztestületi tagok jegyzékének 1997. március 1-i állása szerint osztják fel a helyeket (a 200 hely fele egyenletesen oszlik meg az osztályok között, tehát minden osztály 9 helyet kap ezen a módon, a fennmaradó 101 helyet pedig a köztestületi tagok létszámának arányában osztják fel az osztályok között - a felosztást a májusi közgyûlés hagyja jóvá, majd ezt követôen a tudományos osztályok osztják fel a helyeket a bizottságoknak megfelelôen). Kétfordulós, postai úton lebonyolított, bizottságonként összesített szavazás lesz, az elsô fordulóban a választható közgyûlési képviselôk számának kétszeresét lehet jelölni, majd a második fordulóban az így kialakult jelöltlista alapján történik meg a választás. A megválasztott közgyûlési képviselôk 1998. január elején kapják meg 3 évre szóló mandátumukat.

Ezután következett a vita, az elnöki és a fôtitkári beszédhez kapcsolódó hozzászólások. Ezek közül csak néhány hozzászólás lényegét próbálom meg röviden összefoglalni.

• Simai Mihály (közgazdász): bár a jövô a versenyé, a kutatóintézetek elhalását nem szabad erre bízni.
• Markó László statisztikai adatokat mutatott be, melyek szerint a 7028 köztestületi tag 72%-a dolgozik Budapesten és vonzáskörzetében; a támogatott (tanszékekre kihelyezett) kutatóhelyek költségvetési támogatási arányán kívül minden egyéb vizsgált mutató a budapestiek 72%-ot meghaladó reprezentációját mutatta.
• Többen szóltak hozzá a tudományterületek finanszírozásának kérdéséhez. Természetesen mindenki talált érvet a saját területének fontossága mellett. Egyedül abban volt egyetértés, hogy a kutatómunka minôségének meghatározónak kell lennie az intézethálózat konszolidációja során. Néhány hozzászólásban megfogalmazódott, hogy a jelenlegi hármas felosztás (természettudományok, élettudományok, társadalomtudományok) nagyon mesterkélt, más-más felosztást javasoltak.
• Gyulai József (KFKI igazgató) egyebek mellett az élettudományok és a természettudományok interdiszciplináris kapcsolatának erôsödését hengsúlyozta.
• Inzelt Péter, a Vagyonkezelô Kuratórium elnöke amellett érvelt, hogy egyes intézeteknél meg kellene fontolni a költségvetési gazdálkodási formáról a "közhasznú társaság"-ra vonatkozó gazdálkodási szabályokra történô átállást; határozati javaslatot fogalmazott meg erre vonatkozóan.
• Néhány hozzászólás az AKP pályázati rendszerével foglalkozott; volt, aki szûkebb preferenciákat javasolt, volt aki a preferenciák elhagyását javasolta.
• Tétényi Pál egyebek mellett az Akadémia társadalmi szerepvállalásának fontosságát hangsúlyozta, hiányolta az akadémiai ankétokat.
• Tigyi József ismertette a szavazással együtt lebonyolított közvéleménykutatás eredményét. A téma a székházban létrehozandó klubszerû étterem kérdése volt, ezt a tervek szerint a köztestületi tagok és vendégeik használhatnák, havi tagsági díj (500 Ft?) és aktuális fogyasztási díj fizetése mellett. A 232 véleménybôl 197-en támogatták az ötletet (17-en ellenezték), 120-an a melegítôkonyhás gyorséttermi választékot tartják jónak, 100-an a II. osztályú színvonalnak megfelelô éttermi szolgáltatást támogatják, 65-en nívós éttermet szeretnének.

A hozzászólások után következtek a válaszok.

Michelberger Pál: megerôsítette azt a korábban is kifejtett véleményét, hogy a tudományterületek finanszírozási arányát vizsgáló ad hoc bizottság további mûködésére nincs szükség, az esetleges változatásra már a 9 tagú grémiumnak kell javaslatot tennie. A közgyûlés az elôterjesztést 3 ellenszavazat és 6 tartózkodás mellett kézfeltartással elfogadta.

Keviczky Laszló: örömmel nyugtázta, hogy az intézethálózat konszolidációját minden hozzászóló támogatta. A tudományterületi arányok vizsgálatánál nemcsak az akadémiai finanszírozást kellene figyelembe venni, hanem a teljes magyarországi kutatási finanszírozást. A közgyûlés a konszolidáció elvi kérdéseirôl címû elôterjesztést 1 ellenszavazattal, tartózkodás nélkül kézfelemeléssel elfogadta.

Glatz Ferenc: megint csak gondolatokat ragadok ki:

• segíteni kell az individuális betagozódást a nemzetközi életbe;
• az üzleti kapcsolatokat szervezni kell;
• a kutatóbázis fenntartása az ország hosszútávú érdeke;
• nincs vidéki tudós;
• a regionalitás jelentôsége - helyi pályázatok;
• a közhasznú társasági formába történô átalakulás nem ilyen egyszerû, a határozati javaslatról csak a májusi közgyûlés döntsön;
• a szétforgácsolt finanszírozás csak alulfinanszírozás lehet.

Ezután Hámori József terjesztette elô a határozati javaslatot. Vita alakult ki arról, hogyan fogalmazzák meg az akadémikusi és doktori tiszteletdíjak emelésének egyhónapos elhalasztását. A határozati javaslatra egyben történt szavazás, kézfeltartással, 3 tartózkodás mellett ellenszavazat nélkül a közgyûlés elfogadta a beterjesztett, és helyszínen módosított határozati javaslatot.