Ismeretes, hogy az oxigén kioltja a triplett gerjesztett molekulákat, így természetesen a porfirinek triplettjét is. Az alábbiakkal szeretném bemutatni, hogy ez a folyamat, természetesen nem önmagában, hanem az ehhez szorosan kapcsolódó folyamatokkal együtt, milyen fontos szerepet játszik egy gyakorlati célokra alkalmazható eljárásban; emiatt a kérdéskör körültekintõ vizsgálata nagyon is indokolt.

A porfirinek (és a rokon vegyületcsaládok, mint pl. ftalocianinok) egyik ígéretes felhasználási területe a fotodinamikus terápia (PDT). Az eljárás alapjául szolgáló jelenség mechanizmusa nem ismert minden részletében, de abban mindenképp nagy szerepet játszik a gerjesztett (triplett állapotú) szenzibilizátor oxigén által történõ kioltása – részben azért, mert csökkenti a triplett élettartamát, fõleg pedig azért, mert ebben a kölcsönhatásban szingulett oxigén keletkezik (melynek sejtkárosító sajátsága közismert, ez a PDT hatásmechanizmus egyik elfogadott magyarázata).

Az volt a célom, hogy felderítsem a porfirinek triplett állapota oxigén által történõ kioltásának hatékonyságát, rámutassak e folyamat fontosságára, vizsgáljam felhasználhatóságát más, ezzel versenyzõ folyamatok sebességének mérésére, illetve megismerjem a képzõdõ szingulett oxigén élettartamát meghatározó egyes kölcsönhatásokat. Az oxigén általi kioltás homogén folyadékfázisban nem sok újdonságot rejthet magában (tudjuk, hogy diffúzióvezérelt folyamat) – ennek megfelelõen néhány esetben mértük ugyan a folyamat sebességi együtthatóját, de ezek a mérések csak elõkészületeknek tekinthetõk a lényegesen fontosabb kérdéskörhöz: a membránokban bekövetkezõ kioltás vizsgálatához. A porfirinek többsége hidrofób jellege miatt elsõsorban a sejtmembránban (illetve a sejtszervek pl. mitokondriumok membránjaiban) halmozódik fel, ezért indokolt feltenni a kérdést: mit jelent a diffúzióvezérelt folyamat egy membránnal tagolt többfázisú rendszerben? Ezek az eredmények nemcsak a kioltási folyamat vizsgálata szempontjából érdekesek, hanem értékes felvilágosítást nyújtanak a membrán állapotáról is. Emiatt további vizsgálatokat végeztünk foszfolipid vezikulák membránjában oldott triplettekkel a membrán fluiditási viszonyainak felderítésére.

A kioltási folyamatban szingulett oxigén keletkezik, ennek detektálása elsõrendû követelmény a fotodinamikus hatás vizsgálata során. Manapság szingulett oxigén detektálására annak 1.27 µm-es emisszióját “illendõ” használni. Különbözõ oldószerekben nemcsak a szingulett oxigén élettartama eltérõ, hanem a foszforeszcencia hatásfoka is jelentõsen változik, ezért részletesen vizsgáltuk az emisszió kvantumhatásfokát néhány oldószerben.

Az a körülmény, hogy a kioltás folyamán keletkezõ szingulett oxigén nagy érzékenységgel kimutatható, vagyis az oxigén általi kioltás kiváló referencia-reakció, jól felhasználható a porfirin triplettek egyéb reakcióinak vizsgálatára is. Kísérleteink során az oxigén általi kioltást indikátor-reakcióként használva vizsgáltuk porfirin triplettek kölcsönhatását különbözõ stabilis szabad gyökökkel. Ezt a folyamatot vizsgáltuk a profirin triplett élettartama alapján is. Kísérletet tettünk reaktív szabad gyök (peroxi gyök) és porfirin triplett kölcsönhatásának vizsgálatára is.

A PDT hatásmechanizmusának egyik magyarázata a keletkezõ szingulett oxigén sejtkárosító hatásával jellemezhetõ. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy az emberi szövetek nem rendelkeznek-e valamilyen általános, a szingulett oxigén káros hatását kiküszöbölõ védekezési mechanizmussal (mint ismeretes a növényi sejtekben a karotinoidok részben ezt a célt szolgálják). Természetesen ezt a kérdéskört nem vizsgálhattuk teljesen általánosan, arra azonban lehetõségünk volt, hogy egy olyan vegyületcsalád (kobalt komplexek) szingulett oxigént kioltó hatását vizsgáljuk, melyek (a B₁₂ vitamin és rokon vegyületek formájában) meglehetõsen elterjedten megtalálhatók az emberi szövetekben.
 
 

Az eredmények többségét lézeres villanófény-fotolízis technikával értük el. Általában keresztezett fényutas elrendezést alkalmaztunk. Gerjesztõ fényforrásként vagy villanólámpával pumpált festéklézert, vagy Nd-YAG lézer frekvencia-sokszorozott sugárzását használtuk. A lézer-impulzust követõ változásokat vagy az UV-látható tartományban abszorbancia mérésével, vagy a közeli infravörös tartományban emisszió mérésével regisztráltuk (egy mérés során e két módszert szimultán alkalmaztuk). Az abszorbancia mérésére egy nagynyomású xenonlámpából, optikai elemekból, monokromátorból és fotoelektronsokszorozóból álló összeállítás szolgált, az emissziót egy folyékony nitrogén hûtésû nagy érzékenységû germánium fotodiódával észleltük. Az alkalmazott kísérleti módszerek közül Magyarországon mi honosítottuk meg a szingulett oxigén detektálását annak IR emissziója alapján.
 
 

Kísérleti eljárást dolgoztunk ki kisméretû unilamellás foszfolipid vezikulák kettõsrétegében oldott porfirin-származékok triplettjének oxigén általi kioltása vizsgálatára. A triplett élettartamát lézeres villanófény-fotolízis technikával mértük a triplett abszorbanciájának detektálásával. Ilyen körülmények között a triplett élettartamát csak az oxigén általi kioltás határozza meg (az egyéb dezaktiválódási csatornák szerepe elhanyagolható). Az oldott oxigén koncentrációjának ismeretében kapott sebességi együttható - hasonlóan a homogén oldatban mérhetõhöz - diffúzióvezérelt folyamatra utal (az 1/9 es spin statisztikai faktor figyelembevételével). A triplett felezési ideje alatt az oxigén az általunk használt vezikulák átmérõjénél nagyobb távolságot tesz meg (átlagos diffúziós úthossza 120 - 170 nm, a vezikula átmérõje 50 - 100 nm). A vezikula kettõsrétegében kisebb az oxigén koncentrációja, mint a triplettek koncentrációja. Ezek a tények azt mutatják, hogy a kioltásban résztvevõ oxigénmolekulák többsége a vizes fázisból érkezik.

Megmutattuk, hogy a kioltási kölcsönhatás sebességi együtthatójának hõmérsékletfüggése alapján a vezikula fõ fázisátmeneti hõmérséklete (a gél - folyadékkristály átmenet hõmérséklete, T_k) jól becsülhetõ. T_k-nál magasabb hõmérsékleten a kioltás sebességi együtthatójának (látszólagos) aktiválási energiája megközelíti az oxigén vízben történõ diffúziójának aktiválási energiáját. T_k-nál alacsonyabb hõmérsékleten a kioltás sebességi együtthatójának aktiválási energiája függ mind a porfirin polaritásától, mind a vezikulát alkotó foszfolipid alkil láncának hosszától. Minél kevésbé poláris a porfirin, annál mélyebben van beágyazódva a kettõsréteg hidrofób részébe, annál nehezebben közelíti meg a kioltó oxigén. Ezen aktiválási energiák az oxigén mozgékonyságának akadályoztatását tükrözik, hiszen a kölcsönhatásban résztvevõ két részecske közül az oxigén mozgékonysága lényegesen nagyobb.

Kisméretû unilamellás foszfolipid vezikulák kettõsrétegében oldott porfirin-származékokkal végzett fluoreszcencia-depolarizációs mérések eredményei alátámasztották, hogy az elõzõ tézispontban tárgyalt aktiválási energiák a porfirin polaritása alapján értelmezhetõk. A teljesen apoláros származék fluoreszcenciájának polarizáció-foka nagyon kis értékû lesz a fázisátalakulási hõmérséklet felett, mert az alkilláncok régiójában a porfirin gyakorlatilag szabadon elfordul. A poláros szubsztituenst is tartalmazó porfirin fluoreszcenciájának polarizációfoka lényegesen magasabb marad a fázisátalakulás hõmérséklet felett is, mert a kettõsréteg poláros fejcsoportjának közelében még a magasabb hõmérsékleten is gátolt a forgás.

Az oxigén jelenlétében, illetve az oxigén távollétében elért eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a triplett próbák elõnyösen használhatók fel foszfolipid vezikulák kettõsrétege fluiditási viszonyainak, fázisátmeneteinek tanulmányozására. Elõnyük a fluoreszcenciás mérésekkel szemben elsõsorban abban mutatkozik meg, hogy hosszabb élettartamuk miatt nem a lokális, hanem a membrán globális jellemzõirõl adnak felvilágosítást.

Kisméretû unilamellás foszfolipid vezikulák kettõsrétegében oldott porfirin-származékok triplettjeinek legfontosabb dezaktiválódási csatornája oxigén távollétében a triplett-triplett annihiláció. A triplett-triplett annihiláció sebességi együtthatójának hõmérsékletfüggésébõl a membrán fázisátalakulási hõmérséklete nagy pontossággal megállapítható, és jó becslés adható e fázisátalakulás van't Hoff entalpiájára is (amibõl a membránt alkotók kooperativitására lehet következtetni). Ez utóbbinak különösen a kisméretû unilamellás vezikulák esetében van nagy jelentõsége, mert ilyen körülmények között a kooperativitás számszerû jellemzése más módszerekkel kísérleti nehézséget okoz.

Igazoltuk, hogy a triplett-triplett annihiláció sebességi együtthatója jól jellemzi a koleszterol adalékot is tartalmazó membrán fluiditási viszonyainak változását a hõmérséklet függvényében. Ennek alapján várható, hogy a módszer jól alkalmazható valódi biológiai membránok, illetve azok fehérjéket valamint szteroidokat is tartalmazó modelljei fluiditási viszonyainak vizsgálatára.

A foszfolipid vezikulák kettõsrétegében olyan nagy lokális triplett-koncentrációt állítottunk elõ, amely (legalábbis az adott szenzibilizátorok körében) homogén oldatban nem lehetséges; ez lehetõséget ad diffúzióellenõrzött folyamatok egyes kinetikai sajátságainak kísérletes vizsgálatára. A foszfolipid vezikulák kettõsrétege nagyon jól oldja az apoláros molekulákat, pl. porfirineket. Az oldott molekulák aggregációját nem észleltük sem az alapállapotú sem a gerjesztett állapotú abszorbanciájuk mérésével, még olyan koncentrációk esetében sem, amelyeknél homogén oldatban már fellép az aggregáció. Ilyen körülmények között tehát nagyon nagy lokális koncentrációban állíthatók elõ triplettek, amelyek eltûnésének kinetikáját kísérletileg jól tudjuk vizsgálni. Ez lehetõséget ad szokatlan kinetikai jelenségek kísérletes vizsgálatára, példaként bemutattuk az idõfüggõ sebességi együttható alkalmazásának szükségességét a porfirin triplettek dezaktivációjának leírása során.

Szingulett oxigén közeli infravörös (1.27µm) emissziójának érzékelésére szolgáló mérési összeállítást kalibráltunk kémiai akceptorok alkalmazásával. A kémiai akceptor szelektíven reagál a szingulett oxigénnel, fogyásának lézeres villanófény-fotolízis technikával történõ követése alapján számíthatjuk a mintában a szingulett oxigén koncentrációját. A kémiai akceptort különbözõ koncentrációban tartalmazó minták különbözõ energiájú lézer-impulzusokkal történõ gerjesztését követõ mérések együttes értékelésénél a globális analízis segítségével növelhetõ a kapott paraméterek pontossága.

Monte-Carlo szimulációs technika segítségével meghatároztuk a küvettában emittált fotonok detektálási valószínûségét az adott mérési elrendezésben. Az eredmények felhívták a figyelmet a tükrözõdéssel célba jutó sugármenetek fontosságára. Ezen vizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy a fluorimetriában szokásos korrekció, mely a különbözõ oldószerek optikai tulajdonságaiban levõ eltérést azok törésmutatójának négyzetével közelíti, nem elegendõen pontos, különösen az alkalmazott küvetta törésmutatójánál nagyobb törésmutatójú oldószerek esetében jelentõsen alulbecsli a detektált fotonok arányát. Az általunk használt mérési elrendezés nem érzékeny a minta (a gerjesztõ lézer hullámhosszán mérhetõ) abszorbanciájának nagyságára - egészen 1-es abszorbanciáig nem számottevõ a gerjesztett részecskék által emittált fotonok detektálási valószínûségének csökkenése.

A fenti mérések és szimulációs eredmények segítségével meghatároztuk a szingulett oxigén foszforeszcencia sebességi együtthatójának értékét 3 oldószerben. A kiértékelés természeténél fogva az abszolút sebességi együttható értékek kevésbé pontosak (a detektor hatásfoka csak pontatlanul ismert), de az egyes oldószerekben érvényes értékek egymáshoz viszonyított nagysága pontosabb. Ez utóbbi alapján felhívtuk a figyelmet az irodalomban található széndiszulfidos adatok pontatlanságára, melyet a kiértékelés során alkalmazott (a széndiszulfid törésmutatójának négyzetével arányos) korrekció szisztematikus hibája okoz.

Lézeres villanófény-fotolízis segítségével vizsgáltuk triplett porfirin kioltását stabilis szabad gyökök segítségével. A triplett élettartamának (oxigén távollétében történõ) mérése segítségével megállapítottuk, hogy a kioltás közel diffúzióvezérelt sebességgel történik, a különbözõ nitroxil gyökök kioltását jellemzõ sebességi együtthatót elsõsorban a nitroxil gyök oxigénjén levõ párosítatlan elektron térbeli árnyékolása befolyásolja.

Módszert dolgoztunk ki az elõzõ tézispontban tárgyalt kioltási kölcsönhatás sebességi együtthatójának meghatározására a triplett oxigén általi kioltásában képzõdõ szingulett oxigén keletkezés relatív kvantumhatásfokának mérése segítségével. Ezzel a módszerrel az oxigén általi kioltáshoz viszonyított relatív sebességi együtthatót lehet pontosan meghatározni, azt abszolutizálni vagy az oxigén oldékonyságának pontos ismeretében, vagy a fenti módon a kioltás sebességi együtthatója abszolút értékének egy-két stabilis szabad gyökre történõ meghatározása segítségével lehetséges. Reaktív szabad gyökkel (tercier-butil peroxi gyökkel) végzett kioltási kísérletek alapján megállapítottuk, hogy ezen gyökök is jól érzékelhetõen kioltják a porfirin triplettet.

Megállapítottuk, hogy a stabilis szabad gyökök csak viszonylag kisebb (10⁵-10⁷ dm³.mól^-1.s^-1) sebességi együtthatóval jellemezhetõ folyamatban oltják ki a szingulett oxigént (kivétel az ú.n. Banfield gyök, melynek amin-tartalma nagy kioltási sebességei együtthatót biztosít).

Szingulett oxigén kioltását lézeres villanófény-fotolízis technikával vizsgáló kísérleteink eredményeképpen megállapítottuk, hogy a bis-o-szemi-benzokinon-diiminátó kobalt(III) komplexek diffúzióvezérelt kölcsönhatásban oltják ki a szingulett oxigént. A többféle oldószerben elvégzett mérések alapján az egyes oldószerekben becsült diffúziós együtthatók segítségével megállapítható, hogy a szingulett oxigénnek átlagosan 0.33 nm re kell megközelítenie a komplex központi ionját, ami csak koordinatívan telítetlen komplex esetében lehetséges. Ez egyúttal magyarázatot ad arra, hogy más, rokon kobalt komplexek, melyek koordinatívan telítettek, miért jellemezhetõk sokkal kisebb kioltási sebességi együtthatóval. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a humán (általában a heterotróf) sejtekben viszonylag bõségesen elõforduló kobalt komplexek nem nyújtanak általános védelmet a szingulett oxigén sejtkárosító hatásával szemben.

Az elõzõ tézispontban tárgyalt kioltási kölcsönhatás mechanizmusát vizsgálva kimutattuk, hogy a kioltás során olyan köztitermék keletkezik, amely a hidrokinont benzokinonná oxidálja. Ezen oxidáció sebessége a szingulett oxigén keletkezési sebességének 1%-a alatt marad. A kis hatékonyságú oxidáció oka a köztitermék rövid élettartama.

Rámutattunk, hogy a lézeres villanófény-fotolízis feltételei között létrehozhatóak olyan koncentráció-viszonyok, amikor a kioltandó szingulett oxigén koncentrációja jelentõsen meghaladja a kioltó koncentrációját. Ilyen körülmények között vizsgálva a kioltás kinetikáját a gerjesztett állapotú részecske koncentrációjának csökkenésébõl információt nyerhetünk a kioltási kölcsönhatás termékére nézve (ez a lézeres villanófény-fotolízis technika alkalmazása során általában nem lehetséges, ha csak a gerjesztett állapot eltûnését követjük, a termékekrõl nincs közvetlen kísérleti adatunk). Amennyiben a kioltás megváltoztatja a kioltót, úgy annak fogyása (illetve visszaképzõdésének sebessége) jellegzetesen befolyásolja a mért kinetikai képet.
 

Eredményeink alapkutatás jellegûek, azok közvetlen hasznosítása nem várható. Ezen adatok ismerete azonban jelentõsen hozzájárul ahhoz, hogy a fejlesztés alatt álló ú.n. harmadik generációs fotoszenzibilizátorok hatását, alkalmazási körülményeit jobban meg lehessen tervezni.

Külön öröm számomra, hogy az 5-amino-levulénsavra alapozott fotodinamikus terápia klinikai kipróbálását közremûködésemmel kezdték meg a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Fül-, Orr- Gégeklinikáján.
 
 

1. T. Vidóczy, S. Németh: Quenching of Singlet Oxygen by Cobalt Complexes; in Photochem. and Photophys. of Coord. Compounds. Ed. by H. Yersing and A. Vogler, Springer-Verlag Berlin, Heidelberg 1987; pp. 331-333 (1987)

2. T. Vidóczy, S. Németh, L. A. Shvedova: Kinetic Evidence for Exciplex Formation between Singlet Oxygen and Certain Cobalt Complexes; Advances in Photochemistry, Ed. by Zhang Bao-wen, Tung Chen-ho, Wu Shi-kang, Int. Acad. Publishers, Pergamon Press, Beijing, 1989; pp 618-619 (1989)

3. T. Vidóczy: Type I and Type II Photosensitized Reactions: Reasons for Dispute. J. Photochem. Photobiol. B.: Biol.: 14., 139-42 (1992)

4. T. Vidóczy, S. Elzemzam and D. Gál: Physico-Chemical Modelling of the Role of Free Radicals in Photodynamic therapy I. Utilization of Quantum Yield Data of Singlet Oxygen Formation for the Study of the Interactions between Excited Photosensitizer and Stable Free Radicals; Biochem. Biophys. Res. Commun; 189., 1548-1552 (1992)

5. T. Vidóczy, S. Elzemzam, Á. Havas-Gedra and D. Gál.: Studies on the Interaction of Excited Hematoporphyrin with Stable Free Radicals. in Photodynamic Therapy and Biomedical Lasers. Ed. by P. Spinelli, M. dal Fante and R. Marchesini Excerpta Medica, International Congress Series 1011, Elsevier, Amsterdam, 1992, pp 675-679 (1992)

6. T. Vidóczy: On the Feasibility of the Modified Mechanism of Photodynamic Therapy Proposed by Leupold and Freyer. J. Photochem. Photobiol. B.: Biol. 17., 83-84 (1993)

7. Vidóczy T., S. Elzemzam, Gál D.: A szabad gyökök fotodinamikus terápiában betöltött szerepének fizikai-kémiai modellezése I. Szingulett oxigén képzõdés kvantumhatásfok adatainak felhasználása a gerjesztett fotoszenzibilizátorok és stabilis szabad gyökök közötti kölcsönhatások tanulmányozásában. Magy. Kém. Folyóirat 99., 152-154 (1993)

8. Gedra Á., Kúti Zs., T. Shulikovskaya, Sümegi L., Vidóczy T., Vasvári G., S. El-zemzam, Gál D.: A fotodinamikus terápia primér elemi lépéseire vonatkozó kisérleti adatok. Magy. Kém. Folyóirat. 99., 40-44 (1993)

9. D. Gál, T. Shuliakovskaya, T. Vidóczy, S. Elzemzam, G. Vasvári, L. Sümegi and Z. Kúti: Prospects of Radical-Interacting Porphyrin Sensitizers and their Possible Use in Photodynamic Therapy. in Photodynamic Therapy of Cancer, Ed. by G. Jori, J. Moan and W. M. Star, Proc. SPIE 2078, 1994; pp. 119-128 (1994)

10. T. Vidóczy, Zs. Kúti, S. Elzemzam and D. Gál: Possibilities and Limitations in Chemical Modeling of the Primary Processes in Photodynamic Therapy. in Photodynamic Therapy of Cancer, Ed. by G. Jori, J. Moan and W. M. Star, Proc. SPIE 2078, 1994; pp. 140-147 (1994)

11. P. Baranyai, S. Gangl, G. Grabner, M. Knapp, G. Köhler, T. Vidóczy: Using the Decay of Incorporated Photoexcited Triplet Probes to Study Unilamellar Phospholipid Bilayer Membranes. Langmuir 15., 7577-7584, (1999)

12. P. Baranyai and T. Vidóczy: Quenching of Singlet Oxygen (^1D _g) by Cobalt Complexes with Four Nitrogen Atoms in the Equatorial Plane. J. Photochem. Photobiol. B.: Biol. 58., 143-148 (2000)

13. T. Vidóczy and P. Baranyai: Quenching of porphyrin triplet and singlet oxygen by stable nitroxide radicals: importance of steric hindrance. Helv. Chim. Acta, 84., 2640-2652 (2001)
 

1. G. Móger, M. Gyõr, T. Vidóczy, D. Gál: Radical Intermediates Induced by Porphyrin Triplets. J. Photochem. Photobiol. B.: Biol. 8., 97-101 (1990)

2. P. Sedlák, T. Vidóczy and S. Lunák: Lifetime of the Triplett State of Methylene Blue in the Presence of Salicylic Acid. Bull. Soc. Chim. Belg. 101., 987-988 (1992)

3. D. Gál, Á. Gedra, Z. Kúti, T. Shulikovskaya, L. Sümegi, T. Vidóczy, G. Vasvári and S. Elzemzam: Recent Exeprimental Results on the Competition of Chemical Pathways in PDT. in Photodynamic Therapy and Biomedical Lasers. Ed. by P. Spinelli, M. dal Fante and R. Marchesini Excerpta Medica, International Congress Series 1011, Elsevier, Amsterdam, 1992, pp 680-683 (1992)

4. Z. Katona, A. Grofcsik, P. Baranyai, I. Bitter, G. Grabner, M. Kubinyi and T. Vidóczy: Triplet State Spectroscopic Studies of some 5, 10, 15, 20-Tetrakis-[Methoxyphenil]-Porphyrins. J. Mol. Struct. 450., 41-45. (1998)
 

1. Á. Gedra, J. Lukács, T. Vidóczy, L. Sümegi, D. Gál: Hydrogen Abstraction by Hydrocarbon Radicals I. Interactions between 1-phenyl-ethyl Radicals and 1-phenyl-ethanol as well as Benzyl Alcohol. Int. J. Chem. Kinet. 18., 31-40 (1986)

2. K. Héberger*, J. Lukács, T. Vidóczy: Limitations of Evaluation Methods for Inhibited Oxidation Processes in the Liquid Phase. J. Chem. Soc. Faraday Trans. I. 82., 2621-2625 (1986)

3. Gedra Á., Lukács J., Vidóczy T., Sümegi L., Gál D.: Aralkilgyökök hidrogénleszakítási reakciói I. 1-Fenil-etil gyökök reakciója 1-fenil-etanollal és benzil-alkohollal. Magy. Kém. Folyóirat 92., 12-18 (1986)

4. K. Héberger*, S. Kemény, T. Vidóczy: On the Errors of Arrhenius Parameters and Estimated Rate Constant Values. Int. J. Chem. Kinet. 19., 171-181 (1987)

5. Vasvári G., E. M. Kuramshin, Vidóczy T., Gál D.: Gyökös folyamatok kemilumineszcenciás spektrometriája I. Oxigén atmoszférában inert oldószerben bontott 2,2 -azo-bisz-2-metil-propánnitril kemilumineszcenciájának kinetikája; Magy. Kém. Folyóirat 93., 253-260 (1987)

6. Vasvári G., Holly S., Vidóczy T., Bencsura Á., Gál D.: Gyökös folyamatok kemilumineszcenciás spektrometriája II. 2,2’-Azo-bis-2-metil-propánnitril oxidatív bomlásának mechanizmusa és kinetikája; Magy. Kém. Folyóirat 93., 345-354 (1987)

7. Vidóczy T., Irinyi Gy., Gál D., N. N. Blinov: A hidroxilgyök reakcióképességének vizsgálata nemvizes közegben. Magy. Kém. Folyóirat 93., 480-487 (1987)

8. E. Kroó, T. Vidóczy, D. Gál: Hydrogen Abstraction by Peroxy Radicals in the Liquid Phase. Interaction between 2-cyano-2-propyl Peroxy Radicals and Alcohol Molecules. Oxid. Commun 11., 245-252. (1988)

9. T. Vidóczy, N. N. Blinov, Gy. Irinyi, D. Gál*: Studies on the Reactivity of OH Radicals in Non-aqueous Solvents Using Laser Flash Photolysis. J. Chem. Soc. Faraday Trans. I; 84., 1075-1081 (1988)

10. G. Vasvári, E. M. Kuramshin, S. Holly, T. Vidóczy, D. Gál: Chemiluminescence Studies on the Oxidative Decomposition of 2,2 -azobis- [2-methylpropanenitrile]. J. Phys. Chem. 92., 3810-3818 (1988)

11. E. Agabekov, G. K. Zsavnyerko, J. Lukács, T. Vidóczy and D. Gál: Reakcionnaya szposzobnost alfa-feniletilnih radikalov pri ih vzaimogyejsztvii. Kinetika i Kataliz. 30., 281-286 (1989)

12. Nemes I., Vidóczy T., Hajdu I. P., Gál D.: Összetett kémiai folyamatok lehetséges mechanizmusa és annak szukcesszív redukálása I. A kombinatorikus úton elõállított lehetséges mechanizmus. Magy. Kém. Folyóirat; 96., 54-59. (1990)

13. K. Héberger, Á. Keszler, T. Vidóczy, D. Gál, L. Cotarca and P. Delogu: Oxidative Decarboxylation of Cyclohexane Monocarboxylic Acid as a Degenerate Branching Chain Reaction II. Mechanism. Ber. Bunsenges. Phys. Chem. 98., 1303-1307 (1994)

14. Héberger K., Keszler Á., Vidóczy T., Gál D., Cotarca L., Delogu P.: A ciklohexán-monokarbonsav oxidatív dekarboxilezése II. Magy. Kém. Foly. 101., 183-188 (1995)

15. D. Duca, L. Botár and T. Vidóczy: Monte Carlo Symulation of Ethylene Hydrogenation on Pt Catalysts. J. Catal. 162., 260-267 (1996)

16. D. Duca*, P. Baranyai, T. Vidóczy: A Monte-Carlo Model for the Hydrogenation of Alkenes on Metal Catalysts. J. Comp. Chem. 19., 396-403 (1998).

17. L. Botár, A. Németh, P. Szepesváry, T. Vidóczy: Chemometric Treatment of Chemical Engineering Data: a Case Study; Chemometrics and Intelligent Laboratory Systems 47., 267-274 (1999)

18. D. Duca, Zs. Varga, G. La Manna and T. Vidóczy: Hydrogenation of Acethylene - Ethylene Mixtures on Pd Catalysts: Study of the Surface Mechanism by Computational Approaches. Metal Dispersion and Catalytic Activity. Theor. Chem. Acc. 104., 302-311 (2000)

19. L. Botár, A. Németh, P. Szepesváry and T. Vidóczy: Catalytic Oxidation of Methane to Formaldehyde. Computer Modeling for Chemical Engineering Evaluation. ACH Models in Chem. 137., 713-726 (2000)

20. A. Grofcsik, P. Baranyai, I. Bitter, A. Grün, É. Kõszegi, M. Kubinyi, K. Pál and T. Vidóczy: Photochromism of a spiropyran derivative of 1,3-calix[4]crown-5, közlésre elfogadva a J. Mol. Structure c. folyóiratban (2002)
 

1. T. Vidóczy, S. Németh: Substituent effect on the quenching of singlet oxygen by cobalximes. XIIIth International Conference on Photochemistry August 9-14, 1987. Budapest (elõadás)

2. T. Vidóczy, S. Németh: On the mechanism of singlet oxygen quenching by cobaloximes. XII IUPAC Symposium on Photochemisrty July 17-22, 1988. Bologna (poszter)

3. J. Paál-Lukács, G. Móger, D. Gál and T. Vidóczy: Photobleaching of hematoporhyrin and related compounds. Acceleration and protection. 3rd Biennial Meeting of the International Photodynamic Association July 17-21, 1990. Buffalo, New York (poszter)

4. T. Vidóczy and S. Németh: Experimental results concerning the mechanism of quenching of singlet oxigen by cobalt complexes. XIIIth IUPAC Symposium on Photochemistry July 22-28, 1990. University of Warwick, Coventry (poszter)

5. D. Gál, G. Móger, T. Shulikovskaya, L. Sümegi, T. Vidóczy, and S. A. El-Zemzam: Can be a chemical kineticist useful in the better understanding of photodynamic theraphy? Lasers and Optics in Medicine June 15-17, 1991. Budapest (elõadás)

6. D. Gál, G. Móger, J. Paál Lukács, T. Shulikovskaya, L. Sümegi, T. Vidóczy and S. Elzemzam: Kinetic aspects of photodynamic therapy 33rd IUPAC Congress August 17-22, 1991. Budapest (elõadás)

7. T. Vidóczy, S. El-Zemzam, Á. Gedra and D. Gál: Studies on the interaction of excited hematoporphyrin with stable free radicals. International Conference Photodynamic and Medical Laser Applications June 24-27, 1992. Milano (poszter)

8. T. Vidóczy, S. El-Zemzam and D. Gál: Utilization of singlet oxygen lifetime measurements for the study of excited state quenching by doublets. XIV. IUPAC Symposium on Photochemistry July 19-25, 1992. Leuven (poszter)

9. T.Vidóczy: Information on the mechanism of quenching based on kinetic measurements. Second International Conference Solar Energy Storage and Applied Photochemistry, January 6-11, 1993. Cairo (poszter)

10. T.Vidóczy, Zs. Kúti, S. El-Zemzam, D. Gál: Possibilities and limitations in chemical modelling of the primary process in photodynamic therapy. International Symposium on Biomedical Optics Europe September 1-5, 1993. Budapest (elõadás)

11. T. Vidóczy, S. El-Zemzam, Zs. Kúti and D. Gál: Interaction between excited state species important in photodynamic theraphy and free radicals. 5. Congress of the Europea Society for Photobiology September 19-26, 1993. Marburg (elõadás)

12. T. Vidóczy, S. Németh and S. A. El-Zemzam: Quenching of singlet oxygen: Various quenching and mechanism. XVth IUPAC Symposium on Photochemistry July 17-22, 1994. Prague (poszter)

13. Zs. Kúti, L. Korecz, T. Vidóczy, D. Gál: Interaction between tert-butil peroxy radicals and species formed during excitation of hematoporphyrin. XVth IUPAC Symposium on Photochemistry July 17-22, 1994. Prague (poszter)

14. P. Baranyai, S. Németh and T. Vidóczy: Quenching of singlet oxygen by cobalt complexes: Kinetics and mechanism XIth International Symposium on the Photochemistry and Photophysics of Coordinations Compounds, July 9-13, 1995. Krakow (poszter)

15. P. Baranyai and T. Vidóczy: Singlet oxygen concentration correlated with its IR emission intensity. 6. Congress of the European Society for Photobiology, September 3-8, 1995. Cambridge (elõadás)

16. P. Baranyai, T. Vidóczy: Simultaneous measurement of singlet oxygen concentration and near-IR emission intensity. XVIth IUPAC Symposium on Photochemistry July 21-26, 1996. Helsinki (poszter)

17. Zs. Kúti, T.Vidóczy: Interaction between triplet-state Pd-octaethylporhyrine and ter.-peroxy radicals. XVIth IUPAC Symposium on Photochemistry July 21-26, 1996. Helsinki (poszter)

18. P. Baranyai, Z. Katona, F. Ricchelli, G. Jori, I. Bitter, A. Grofcsik, M. Kubinyi and T. Vidóczy: Meso-tetraarylporphyrins az molecular probes of the microenvironment. 7. Congress of the European Society for Photobiology, September 8-13, 1997. Stresa (elõadás)

19. P. Baranyai, S. Gangl, G. Grabner, G. Köhler, M. Knapp and T. Vidóczy: Studies of lateral diffusion and phase transition in lipid vesicle membranes using triplet-triplet absorption. XVIIth IUPAC Symposium on Photochemistry July 19-24, 1998. Sitges (Barcelona) (poszter)

20. P. Baranyai, G. Grabner, M. Knapp, G. Köhler and T. Vidóczy : Utilization of triplet probes to study membrane fluidity and phase transition 8. Congress European Society for Photobiology September 3-8, 1999. Granada, Spain (elõadás)

21. T. Vidóczy: Triplet photosensitizers as membrane probes Vth International Conference on Solar Energy Storage and Applied Photochemistry, IInd International Training Workshop on Environmental Photochemistry March 30 - April 4, 1999. Cairo (elõadás)

22. P. Baranyai, G. Grabner, A. Grofcsik, G. Köhler, M. Kubinyi and T. Vidóczy: Utilization of triplet probes to study properties of unilamellar phospholipid membranes. 13th International Congress on Photobiology and 28th Annual Meeting American Society for Photobiology July 1-5, 2000. San Francisco, California (poszter)

23. P. Baranyai, G. Grabner, A. Grofcsik, G. Köhler, M. Kubinyi and T. Vidóczy: Depth of embedment of some meso-tetraphenyl-porphyrin derivatives in phospholipid vesicle membranes. 9. Congress European Society for Photobiology September 3-8, Lillehammer, Norway (elõadás)