Bevezetés, célkitûzések

A nagyhatékonyságú kromatográfia és a vegyületek összetételére és/vagy szerkezetére vonatkozó információt szolgáltató spektrometriás módszerek [tömegspektrometria (MS), infravörösspektrometria (IR), atomemissziós spektrometria (AES)] kombinálása hatalmas elõrelépést jelentett az olyan sokkomponensû, komplex elegyek vizsgálatában, mint amilyenek például a környezeti, a biológiai eredetû, vagy a petrolkémiai minták. Ezek az ún. kötõjeles technikák [például a gázkromatográfia (GC) esetében GC-MS, GC-IR, GC-AES] nagyban megkönnyítik a komponensek megbízható azonosítását és meghatározását. Gyakran elõfordul azonban, hogy a szakemberek az analitikai feladatot elsõsorban a spektrométer képességeire építve igyekeznek megoldani, kihasználatlanul hagyva magában a kromatográfiás elválasztási módszerben rejlõ lehetõségeket és információkat. Pedig nem megfelelõ kromatográfiás elválasztás esetében a spektrometria önmagában kevésnek bizonyulhat a célvegyület megbízható azonosításának, illetve meghatározásának elvégzésére például akkor, amikor túl sok komponens eluálódik a vizsgálandó vegyülettel egy idõben, vagy amikor a célvegyületet “elfedi” egy jóval nagyobb koncentrációban jelen levõ másik komponens. A probléma hatékonyan úgy oldható meg, hogy a célvegyületet “jobban” elválasztjuk a mátrix többi komponensétõl, azaz a kromatográfiás rendszerünk szelektivitását megnöveljük a célvegyület tekintetében.

Adott vegyületek elválasztásához legmegfelelõbb, azaz a vegyületekre nézve szelektív kromatográfiás rendszer megvalósításának egyik legcélravezetõbb módja a szelektivitáshangolás, melynek lényege egy egyszerû elválasztási probléma megoldásán keresztül könnyen megérthetõ. Legyen három komponens: A, B és C. Ha mondjuk a kék kromatográfiás rendszeren (például gázkromatográfia esetében a kék állófázison) az A és a B komponens, a sárga rendszeren (sárga állófázison) pedig a B és a C komponens nem választható el, akkor a két rendszer (a két állófázis) megfelelõ arányú keverésével kapható zöld rendszer (zöld állófázis) már megfelelõ szelektivitással rendelkezik a három komponens elválasztására. A hangolhatóság azt jelenti, hogy a két összetevõ rendszer (kék és sárga állófázis) részaránya folytonosan változtatható, amelynek révén elvileg végtelen számú, különbözõ szelektivitású rendszer hozható létre. A szelektivitáshangolás hasonlít ahhoz, ahogy a festõ kék (pontosabban kékeszöld) és sárga festék segítségével zöld festéket készít, sõt a két festék arányának változtatásával módosítani tudja a zöld szín árnyalatát a kékeszöldtõl a sárgászöldig.

A gázkromatográfiában a rendszer szelektivitása (polaritása) elsõdlegesen az állófázis módosításával befolyásolható. Ennek megfelelõen a szelektivitáshangolásra (polaritáshangolásra) az alábbi alapvetõ megoldások kínálkoznak:

- A megfelelõ monomereket elõre meghatározott arányban alkalmazva olyan polimer (tipikusan polisziloxán) szintetizálása, amely a kívánt szelektivitás eléréséhez szükséges funkciós csoportokat a megfelelõ arányban tartalmazza.

- Két vagy több állófázis megfelelõ arányú keverékének alkalmazása (feltéve, hogy a fázisok nem lépnek kémiai reakcióba egymással, illetve elegyednek).

- Különbözõ állófázissal rendelkezõ két (vagy több) oszlop sorba kapcsolása, azaz ún. sorosan kapcsolt oszloprendszer (tandemrendszer) létrehozása. A megfelelõ szelektivitás az oszlopok hosszúságának, fázisarányának (átmérõjének és/vagy filmvastagságának), hõmérsékletének, valamint nyomásesésének változtatásával állítható be.

A szelektivitáshangolás a gázkromatográfiában (különösen a nagyhatékonyságú kapilláris-gázkromatográfiában) tandemrendszerek alkalmazásával valósítható meg a legsokoldalúbban. A legegyszerûbb tandemrendszer a megfelelõen kiválasztott állófázissal, csõátmérõvel és filmvastagsággal rendelkezõ kromatográfiás oszlopok valamilyen egyszerû csatlakoztatóelemmel (például press-fit csatlakoztatóval) történõ sorba kapcsolásával valósítható meg. A kívánt szelektivitás a két oszlop hosszúságarányának beállításával érhetõ el, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyik oszlop hosszúságát változatlanul hagyva, a másik oszlopból pedig egy-egy darabot levágva, kísérletek sorozatát elvégezve haladnak a kívánt elválasztás (szelektivitás) felé, illetve matematikai modell segítségével számítják ki a szükséges oszlophosszúságokat. Mivel minden egyes új polaritás létrehozása a kromatográfiás rendszer szétszerelését, az oszlophosszak módosítását, majd a rendszer újbóli összeállítását igényli, az eljárás off-line szelektivitáshangolásnak is nevezhetõ.

A szelektivitáshangolás “intelligensebb” módja, amikor az alkalmazott oszlopok méreteit nem változtatják, hanem a két oszlop sorba kapcsolása után az összetevõ oszlopok hõmérsékletének és/vagy nyomásesésének független változtatásával állítják be a kívánt szelektivitást. Mivel ebben az esetben csupán a hõmérsékletek, illetve a nyomásesések befolyásolása révén, a rendszer megbontása nélkül változtatják a rendszer szelektivitását, az eljárás on-line szelektivitáshangolásnak is nevezhetõ.

Az on-line módon hangolható tandemrendszerek kiválóan alkalmasak az alábbi feladatok megoldására:

- tetszõleges eredõ szelektivitás (polaritás) beállítása az összetevõ oszlopok által megszabott határokon belül;

- csúcstisztaság ellenõrzése, azaz annak eldöntése, hogy valamely tandempolaritás esetén kapott kromatogram adott csúcsa alatt több komponens “bújik-e meg”;

- csúcselválasztás kívánt célúoptimalizálása;

- komponensazonosítás az egykolonnás rendszereknél nagyobb megbízhatósággal (keresztazonosítás).
Az értekezés célja, hogy összefoglaljam mindazokat a kutatási eredményeket, amelyeket a sorosan kapcsolt kapilláris-gázkromatográfiás oszloprendszerek (tandemrendszerek) matematikai modellezése, gyakorlati megvalósítása, továbbá elválasztási és komponensazonosítási feladatokban történõ alkalmazása terén az elmúlt 15 év során értem el.

Eredmények

Sorosan kapcsolt oszloprendszer közös termosztátban, passzív csatlakoztatóelemmel
1. Az elhanyagolható holttérfogatú csatlakoztatóelemmel összekötött, lényegesen eltérõ polaritású állófázissal (apoláris fenil{5%}-metil{95%}-polisziloxánnal, illetve poláris polietilénglikollal) nedvesített ürescsõkolonnákat helyeztem a gázkromatográf termosztátjába. Tesztelegyként alkánokat, alkéneket és aromás szénhidrogéneket tartalmazó oldatot alkalmaztam. Vizsgáltam, hogy a tandemrendszer eredõ polaritása (a tesztvegyületek retenciós indexe) hogyan függ az oszlopsorrendtõl (apoláris-poláris, illetve poláris-apoláris tandemrendszer), a kolonna-hõmérséklettõl és a tandemrendszer belépési pontjának nyomásától.

a) A kísérleti eredmények megfeleltek annak az irodalomból ismert megfigyelésnek, hogy csupán a kolonnák sorrendjének felcserélésével a tandemrendszer eredõ polaritása megváltozik, és mindig a poláris-apoláris kolonnaelrendezés eredményezi a polárisabb rendszert.

b) Megállapítottam, hogy ugyanakkora hõmérséklet-változtatás esetén az aromás szénhidrogének retenciós indexének változása a tandemrendszeren nagyobb, mint a különálló oszlopokon (például benzolra közel kétszeres). A vizsgált vegyületeknél a tandemrendszert alkotó két oszlopra (állófázisra) vonatkozó retenciósindex-különbség (DI) jóval nagyobb, mint a tandemrendszeren 40 ^oC hõmérsékletemeléssel elõidézhetõ indexváltozás (benzolra például 280, illetve 18 indexegység), ami azt jelenti, hogy a vizsgált tandemrendszer polaritásának változtathatósága az összetevõ oszlopok által meghatározott polaritástartománynak csak egy viszonylag szûk részére terjed ki.

c) Szemben az egykolonnás rendszerekkel, ahol a retenciós index gyakorlatilag nem függ a kolonna nyomásesésétõl (holtidejétõl), a tandemrendszerek esetén a retenciós index számottevõen változik az összetevõ oszlopok nyomásesésének (holtidejének) módosítása esetén.

Két légtermosztáttal megvalósított hõmérséklettel hangolható tandemrendszer

3. A polietilénglikol nedvesítésû poláris kolonnát az 1. termosztátban, míg a fenil{5%}-metil{95%}-polisziloxánt tartalmazó apoláris oszlopot a 2. termosztátban helyeztem el. Tesztelegyként alkánokat, alkéneket és aromás szénhidrogéneket tartalmazó oldatot alkalmaztam. Megállapítottam, hogy a kolonnák hõmérsékletének egymástól független változtathatósága következtében a hõmérséklettel hangolható tandemrendszer eredõ polaritása széles határok között változtatható (hangolható), azaz az összetevõ oszlopok által meghatározott polaritástartomány jól kihasználható. Például benzol esetén az apoláris oszlop hõmérsékletének 60 ^oC-ról 100 ^oC-ra történõ változtatása állandó, 70 ^oC-os polárisoszlop-hõmérséklet mellett mintegy 90 indexegység változást jelentett, míg a két összetevõ oszlopra vonatkozó indexkülönbség DI = 280.

4. A hõmérséklettel hangolható tandemrendszer matematikai modelljét, valamint a 2. pontban említett csõátmérõ-meghatározási eljárást alkalmazva nagy pontossággal számítottam ki a tandemrendszerre vonatkozó retenciós adatokat az összetevõ oszlopokon meghatározott adatok alapján. Így a 0,3-nél nagyobb retenciós faktorral rendelkezõ tesztvegyületekre a modell alapján számított és a tandemrendszeren közvetlenül végzett mérések alapján meghatározott retenciós faktorok átlagos eltérése 0,7%, a maximális eltérés pedig 2,9% volt, míg a retenciós indexek esetén az átlagos eltérés 1,1, a maximális eltérés pedig 3,7 indexegységnek adódott.

5. Eljárást dolgoztam ki, amelynek segítségével adott kolonnákból felépített, hõmérséklettel hangolható tandemrendszer polaritása (az oszlopok hõmérsékletének változtatásával) ismert összetételû elegy elválasztására optimalizálható. Az optimalizálás elvégzésére számítógépes programot készítettem. A módszer alkalmasságának bizonyítására 33 komponenses elegy elválasztásának optimalizálását végeztem el.

a) Retenciósfaktor- és retenciósindex-adatbázisokat hoztam létre. Ehhez állandó, 60 ^oC-os polárisoszlop-hõmérséklet mellett, az apoláris oszlop hat különbözõ hõmérsékleténél (55 ^oC, 60 ^oC, 62 ^oC, 65 ^oC, 70 ^oC és 75 ^oC) számos vegyület retenciós faktorát, illetve retenciós indexét határoztam meg. Az adatokra a legkisebb négyzetek módszerével másodfokú polinomot illesztettem. A polinomparaméterek ismeretében lehetõvé vált, hogy az 55-75 ^oC intervallumban a retenciós faktorokat, illetve a retenciós indexeket tetszõleges hõmérsékleten kiszámítsam.

b) Az optimalizálást ablakdiagram-módszerrel végeztem. A kritikus pár (legrosszabbul elváló komponenspár) elválasztásának “jóságát” a csúcsfelbontással, illetve a retenciósindex-különbséggel jellemeztem. Az optimalizálás során az apoláris oszlop hõmérsékletét az 55-75 ^oC intervallumban változtattam, míg a poláris oszlop hõmérséklete 60 ^oC volt. A csúcsfelbontást, illetve a retenciósindex-különbséget feltüntetõ ablakdiagramokat összehasonlítva megállapítottam, hogy a két módszer lényegében azonos eredményre vezet.

6. Az injektorhoz csatlakoztatott, polietilénglikol nedvesítésû poláris kolonnát a kromatográf légtermosztátjában helyeztem el, míg a detektorhoz csatlakoztatott, fenil{5%}-metil{95%}-polisziloxánt tartalmazó apoláris kolonna 0,1 ^oC pontossággal termosztált folyadékba (vízbe) merült. Az alkalmazott tesztelegy 14, a különféle vegyületcsoportokat reprezentáló komponenst tartalmazott. A kísérletek bebizonyították, hogy hõmérséklettel hangolható tandemrendszer esetén az egyik légtermosztát (gázkromatográf) sikeresen váltható ki folyadéktermosztáttal.

7. Az 5. pontban bemutatott módszerrel olyan elegy elválasztását optimalizáltam, amely a tetrametilbenzolok kivételével az összes C6-C10 szénatomszámú, telített oldallánccal rendelkezõ alkilbenzolt (33 komponens) tartalmazta.

8. Újszerû, a keresztazonosítás elvén alapuló komponensazonosítási módszert, illetve algoritmust dolgoztam ki. A keresztazonosítás lényege, hogy egy kérdéses komponens adott állófázison végzett, retenciós egyezésen alapuló azonosításának eredményét jelentõsen meg lehet erõsíteni egy másik, az elõzõtõl lényegesen különbözõ polaritású (például a komponenssel specifikus kölcsönhatásba lépõ) állófázison végzett azonosítással. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy kérdéses komponenst abban az esetben lehet - csupán gázkromatográfiás elválasztásra hagyatkozva - nagy megbízhatósággal azonosítani, ha a komponens retenciós adatai (például retenciós indexe) legalább két, a komponenssel különbözõ kölcsönhatásba lépõ állófázison hibán belül megegyeznek a referencia (“hiteles”) vegyület retenciós adataival. Sokkomponensû, komplex elegyek esetén azonban a keresztszétválasztás elvébõl adódó komponensazonosítás nehézségekbe ütközhet, mivel az alkalmazott állófázisok nagy polaritáskülönbsége miatt a két oszlopon kapott csúcsprofil megfeleltetése többnyire nem lehetséges, azaz nem lehet eldönteni, hogy az egyik állófázison adott csúcsban eluálódó komponens a másik állófázishoz tartozó kromatogramon melyik csúcsnak felel meg. Tandemrendszer alkalmazása esetén az eltérõ polaritású rendszerek egész sorozata valósítható meg a hangolhatóság következtében. Mivel a tandemrendszer polaritása az összetevõ oszlopok által kijelölt határok között tetszõlegesen kis lépésekben változtatható, az egyes komponensek (csúcsok) kis polaritásváltoztatás hatására bekövetkezõ relatív (egymáshoz viszonyított) elmozdulása jól követhetõ. Ugyanakkor több ilyen kis lépés eredõjeként a polaritásváltozás már kellõen nagy lehet ahhoz, hogy megbízható keresztazonosítást tudjunk végezni.

a) Retenciósfaktor- és retenciósindex-adatbázisokat hoztam létre az 5. a) pontban leírtakkal analóg módon: Állandó apolárisoszlop-hõmérséklet (40 ^oC, 60 ^oC, illetve 80 ^oC) mellett, a poláris oszlop legalább négy, de tipikusan hat különbözõ hõmérsékleténél számos vegyület retenciós faktorát, illetve retenciós indexét határoztam meg. Az egyes vegyületekre vonatkozó adatokra a legkisebb négyzetek módszerével másodfokú polinomot illesztettem. A polinomparaméterek ismeretében lehetõvé vált, hogy a vizsgált hõmérséklet-intervallumban a retenciós faktorokat, illetve retenciós indexeket tetszõleges hõmérsékleten kiszámítsam.

b) Az újszerû, számítógéppel segített komponensazonosítási módszer hatékonyságát tíz, iparban, illetve háztartásban alkalmazott keverékoldószer komponensazonosításával demonstráltam. Az azonosításhoz szükséges kromatogramok felvételéhez az apoláris oszlop hõmérsékletét állandó értéken (40 ^oC, 60 ^oC, illetve 80 ^oC) tartottam, és a poláris kolonna hõmérsékletének változtatásával legalább három tandempolaritást állítottam be úgy, hogy az átfogott hõmérséklet-intervallum legkevesebb 20 ^oC legyen, mivel ez a keresztazonosításhoz már megfelelõ polaritáskülönbséget biztosított. A retenciós faktorok alapján történõ azonosításnál a keverékoldószer komponenseire meghatározott retenciós faktorokat a megfelelõ adatbázisok alapján kiszámított adatokkal hasonlítottam össze. Analóg módon jártam el a retenciós indexek alapján történõ azonosításnál, de ebben az esetben a retenciósindex-adatbázisokat alkalmaztam. Tapasztalatom szerint retenciós index alkalmazása esetén a csúcsazonosítás nagyobb biztonsággal végezhetõ el.

9. Laboratóriumunkban olyan aktív csatlakoztatóelemet fejlesztettünk ki, amely alkalmas áramlással hangolható tandemrendszer megvalósítására. Az olcsó, könnyen hozzáférhetõ alkatrészekbõl összeállított csatlakoztatóelem alacsony holttérfogatú, inert kapcsolatot biztosít a tandemet alkotó két oszlop között.

10. Az áramlással hangolható tandemrendszer felépítéséhez 3,3,3-trifluoropropil{50%}-metil{50%}-polisziloxánnal nedvesített poláris oszlopot és polidimetilsziloxánnal nedvesített apoláris kolonnát alkalmaztam. A vizsgált elrendezésnél a poláris kolonnát kapcsoltam az injektorhoz, az apolárisat pedig a detektorhoz. A rendszer vizsgálatára különbözõ funkciós csoporttal rendelkezõ vegyületekbõl (alifás és aromás szénhidrogének, alkoholok, észterek, ketonok stb.) összeállított tesztelegyet használtam. Megállapítottam, hogy az összetevõ kolonnákban kialakuló gázáramlás (a kolonnák nyomásesésének) független változtathatósága lehetõvé teszi, hogy a tandemrendszer eredõ polaritása széles határok között hangolható legyen, így az összetevõ oszlopok által meghatározott polaritástartomány jól kihasználható. Például 1-nitropropán esetén a csatlakozási túlnyomás 80 kPa-ról 180 kPa-ra történõ változtatása 220 kPa-os belépõ túlnyomás mellett mintegy 160 indexegység változást jelentett, míg a két összetevõ oszlopra vonatkozó indexkülönbség DI = 388.

11. Az áramlással hangolható tandemrendszer matematikai modellje és a 2. pontban említett csõátmérõ-meghatározási eljárás alapján nagy pontossággal számítottam ki a tandemrendszerre vonatkozó retenciós adatokat az összetevõ oszlopokon meghatározott adatokból kiindulva. A vizsgált tesztvegyületek esetén a modell alapján számított és a tandemrendszeren közvetlenül végzett mérések alapján meghatározott retenciós faktorok átlagos eltérése 0,9%, a maximális eltérés pedig 2,1% volt, míg a retenciós indexek esetén az átlagos eltérés 1,0, a maximális eltérés pedig 3,3 indexegységnek adódott.

12. Az áramlással hangolható tandemrendszer matematikai modellje alapján a tandemrendszer legalább két eltérõ polaritásánál meghatározott retenciós faktorokból kiszámíthatók az összetevõ oszlopokra vonatkozó retenciós indexek. A vizsgált 18 vegyület esetén a modell alapján számított és az összetevõ oszlopokon közvetlenül meghatározott retenciós indexek átlagos eltérése mind az apoláris, mind a poláris kolonna esetében 2,0 indexegység volt, és az eltérés egyetlen esetben sem haladta meg az 5 egységet.

13. Az 5. pontban leírt elválasztásoptimalizálási módszert sikerrel alkalmaztam áramlással hangolható tandemrendszer esetén is. Példaként 25 komponenses elegy elválasztásának optimalizálását mutattam be saját készítésû algoritmust (számítógépes programot) alkalmazva.

a) Retenciósindex-adatbázist hoztam létre: 54 vegyület retenciós indexét határoztam meg a 80-180 kPa csatlakozásinyomás-intervallumban, 4-6 különbözõ nyomásérték esetén, állandó, 220 kPa névleges belépõ túlnyomás és 60 ^oC kolonna-hõmérséklet mellett. Az egyes vegyületekhez tartozó retenciós index-csatlakozási nyomás adatpárokra legkisebb négyzetek módszerével másodfokú polinomot illesztettem. Az egyes vegyületekhez tartozó polinomparaméterek ismeretében lehetõvé vált, hogy a 80-180 kPa intervallumban a retenciós indexeket tetszõleges csatlakozási nyomásnál kiszámítsam.

b) Az elválasztási szám függvénye a szénatomszámnak (azaz függ attól, hogy melyik két normál alkánra vonatkozik), valamint az alkalmazott csatlakozási nyomásnak. Az elválasztási szám csatlakozási nyomástól való függését szintén másodfokú polinom segítségével írtam le.

c) Az optimalizálást ablakdiagram-módszerrel végeztem. A kritikus pár (legrosszabbul elváló komponenspár) elválasztásának “jóságát” a retenciósindex-különbség és az elválasztási szám ismeretében kiszámított csúcsfelbontással jellemeztem. Az optimalizálás során a csatlakozási nyomást a 80-180 kPa intervallumban változtattam a névleges belépõ nyomás 220 kPa-os és az oszlophõmérséklet 60 ^oC-os értéke mellett.

15. Az a tény, hogy áramlással hangolható, sorosan kapcsolt oszloprendszer esetén az összetevõ oszlopokra vonatkozó retenciós indexek könnyen kiszámíthatók a tandemrendszeren meghatározott retenciós adatokból, újszerû lehetõséget kínál komponensazonosítási feladatok megoldására. Egyrészt kihasználhatjuk tandemrendszernek azt az elõnyös tulajdonságát, hogy a polaritás kis mértékû megváltoztatásakor a csúcselmozdulások jól követhetõk, másrészt a komponensazonosítást már az összetevõ oszlopoknak megfelelõ, “tiszta” állófázisokra vonatkozó retenciósindex-adatbázisok alapján történhet. Az újszerû komponensazonosítási módszert négy, iparban, illetve háztartásban használt keverékoldószer vizsgálatára alkalmaztam.

Áramlással hangolható tandemrendszer nagy pontosságú nyomásszabályozással

16. A 9. pontban említett eszköz továbbfejlesztésével multidimenziós gázkromatográfiás rendszerekhez is alkalmazható, újszerû felépítésû csatlakoztatóelemet hoztunk létre. A csatlakoztatóelem alacsony holttérfogatú, inert kapcsolatot biztosít a tandemet (multidimenziós rendszert) alkotó két oszlop között.

17. A 10. pontban említett áramlással hangolható tandemrendszeren végzett mérések értékelése során arra a megállapításra jutottam, hogy a vizsgált vegyületek körében a modell alapján az összetevõ oszlopokra számított és az összetevõ oszlopokon közvetlenül meghatározott retenciós indexek átlagos eltérése 2 indexegység, de elõfordultak 4 egységet meghaladó eltérések is (lásd a 12. pontot). Annak vizsgálatára, hogy nagy pontosságú nyomásszabályozás, illetve nyomásmérés esetén ez az eltérés mennyire csökkenthetõ olyan “második generációs” áramlással hangolható tandemrendszert állítottam össze, amelyhez egy modern gázkromatográfot (CP-9001, Chrompack), a laboratóriumunkban kifejlesztett csatlakoztatóelemet, U csöves higanyos manométerrel kalibrált, 0,4% pontosságú nyomásmérõ eszközt, valamint jó minõségû kapillárisoszlopokat használtam fel. Az injektorhoz csatlakoztatott apoláris oszlop immobilizált polidimetilsziloxán, míg a detektorhoz csatlakoztatott poláris kolonna polietilénglikol (Carbowax 20M) állófázist tartalmazott. A vizsgálatokba mintegy 60 vegyületet vontam be, amelyek különbözõ vegyülettípusokat reprezentáltak (alkánok, aromás szénhidrogének, észterek, ketonok, klórozott szénhidrogének, alkoholok, éterek, nitrovegyületek stb.).

18. A tandemrendszeren meghatározható retenciós faktorok, illetve retenciós indexek hosszú távú reprodukálhatóságának jellemzésére 80 kPa belépõ és 40 kPa csatlakozási túlnyomás mellett, mintegy fél év leforgása alatt végzett 21 mérés adatait használtam fel. 20 vegyületre vonatkozó adatok alapján megállapítottam, hogy a retenciós faktorok esetén a variációs koefficiensek átlaga 0,19%, a maximális érték 0,62%, míg a retenciós indexek esetén a korrigált empirikus szórások átlaga 0,28, a maximális érték pedig 0,44 indexegység.

19. Az áramlással hangolható tandemrendszer matematikai modellje és a 2. pontban említett csõátmérõ-meghatározási módszer alapján több olyan eljárást is kidolgoztam, amelyek célja az összetevõ oszlopokra vonatkozó retenciós indexek kiszámítása a tandemrendszeren meghatározott retenciós faktorok alapján:

a) A tandemrendszeren 30 kPa és 50 kPa csatlakozási túlnyomás mellett meghatározott retenciós faktorokat alkalmaztam kiindulási adatként. A számításokhoz az egyes tandempolaritásokhoz tartozó relatív retentivitásokat (az összetevõ oszlopok “súlyát” figyelembe vevõ tényezõket) a mért nyomások alapján kalkuláltam. 26 vegyületet figyelembe véve a számított és az összetevõ oszlopokon közvetlenül meghatározott retenciós index eltérésének átlaga az apoláris kolonnán 1,5, míg a poláris kolonnán 3,5 indexegységnek (a három “legrosszabb” eredményt figyelmen kívül hagyva 1,4 indexegységnek) adódott. A polietilénglikol állófázison a ciklohexán, a 4-metiloktán és a dibutil-éter esetén 10 indexegységnél nagyobb eltérés mutatkozott, amit azzal magyaráztam, hogy ezeknél a vegyületeknél a poláris fázisra vonatkozó retenciós faktor kicsi (rendre 0,15; 0,36; 0,82), ugyanakkor a két fázisra vonatkozó retenciósfaktor-arányuk nagy (rendre 5,5; 11,5; 5,6), így a poláris fázisra vonatkozó retenciós faktoruk csak nagy bizonytalansággal számítható ki.

b) Ugyancsak a tandemrendszeren 30 kPa és 50 kPa csatlakozási túlnyomás mellett meghatározott retenciós faktorokat alkalmaztam kiindulási adatként, de az egyes tandempolaritásokhoz tartozó relatív retentivitásokat néhány (jelen esetben 11), meghatározott módon kiválasztott vegyület tandemrendszeren és összetevõ oszlopokon meghatározott retenciós faktoraiból számítottam ki. A 19. a) pont módszeréhez képest a 26 vegyületre számított retenciós indexek pontossága számottevõen javult: az apoláris kolonnán az átlagos eltérés 1,0, míg a poláris kolonnán 1,8 indexegyégnek (a három “legrosszabb” eredményt figyelmen kívül hagyva 1,0 indexegységnek) adódott. A 19. a) pontban említett okokból a polietilénglikol állófázison a ciklohexán, a 4-metiloktán és a dibutil-éter esetén 2 indexegységnél nagyobb eltérés mutatkozott (rendre 2,8; 15,8; 6,2).

c) Az eltérések tovább csökkenthetõk, ha a számításokhoz felhasználjuk a közbensõ tandempolaritásnál meghatározott retenciós faktorokat is: 5 különbözõ csatlakozási nyomásnál (130 kPa, 135 kPa, 140 kPa, 145 kPa, 150 kPa) meghatározott adatokat felhasználva lineáris regressziót alkalmaztam az összetevõ oszlopokra vonatkozó retenciós faktorok kiszámítására. Az egyes tandempolaritásokhoz tartozó relatív retentivitásokat a 19. b) pontban megadott módon számítottam ki. Így a 26 vegyületre számított és “mért” retenciós indexek átlagos eltérése az apoláris kolonnán 0,7, míg a poláris kolonnán 1,3 indexegységnek (a három “legrosszabb” eredményt figyelmen kívül hagyva 0,7 indexegységnek) adódott.

Köszönetnyilvánítás

Nehéz szavakat találni akkor, amikor fiatalon elhunyt témavezetõmre, dr. Tóth Tiborra, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docensére, a kromatográfia nemzetközileg is elismert szakembere emlékezem, aki mind szakmai tevékenységével, mind emberségével példát mutatott számomra. 1985-ben Õ indított el azon az úton, amelyen mélyrehatóan ismerkedhettem meg a modern kromatográfia elméletével és gyakorlatával, így egyebek mellett a sorosan kapcsolt oszloprendszerekkel és a multidimenziós rendszerekkel. Büszke vagyok arra, hogy több mint egy évtizeden át dolgozhattunk együtt, amelynek eredményességét számos közös publikáció is jelzi. Különösen fontos számomra, hogy a szakmai iránymutatás mellett igaz barátságával is megtisztelt. A doktori értekezésem készítését még az Õ vezetésével kezdtem el, de a kísérleteket már nélküle kellett befejeznem. Remélem, hogy doktori értekezésemmel méltó módon tiszteleghetek fiatalon elhunyt Tanítómesterem emléke elõtt.
 

Combination of the highly efficient chromatographic techniques with spectrometric methods enables rapid progress in the investigation of important multi-component complex mixtures. By means of these so called hyphenated techniques (GC-AES, GC-MS, GC-FTIR, etc.), reliable identification of a component has become much easier, so the solution of an analytical problem is often based on information provided by the spectrometer, and possibilities provided by the separation step are neglected. The information provided by spectrometry alone might, however, be insufficient to solve an analytical task - for example when too many components coelute with the component of interest, or when the component to be determined is hidden by another eluting in much greater amount. These problems can be solved if the selectivity of the chromatographic system is enhanced with regard to the components of interest.

In gas chromatographic systems with open tubular columns five basic stationary phases can be distinguished regarding polarity: poly(dimethylsiloxane), poly(phenylmethylsiloxane), poly(trifluoropropylmethylsiloxane), poly(biscyanopropylsiloxane), and high molecular weight poly(ethylene glycol). Interim polarities (selectivities) can be set by the technique of polarity (selectivity) tuning.

With open tubular columns, the polarity tuning can be realized by three basic methods:

(i) Synthesis of a new polymeric phase by using, in a predetermined ratio, the appropriate monomers which contain the functional groups needed to obtain the desired polarity.

(ii) Mixing of two or more stationary phases in an appropriate ratio.

(iii) Coupling in series of two or more columns containing different stationary phases (creating a so called tandem system). To set the appropriate polarity, the length, phase ratio, temperature of the columns, and pressure drop across them can be altered.
 

The on-line-type tandem system can be used to solve the following tasks: (a) setting up an arbitrary column polarity within the limits determined by the constituent columns; (b) checking peak purity, (c) optimization of separation of a given mixture; (d) identification of components with reliability higher than is possible with single column systems.

In this thesis, techniques of polarity (selectivity) tuning in gas chromatography using two capillary columns coupled in series (so called "tandem" system) were described. The investigation covers theoretical and practical aspects of tandem systems tunable by modification of temperature and/or gas flow rate of the constituent columns. Possibilities of mathematical modeling, optimization of separation, reliable component identification, as well as experimental realization of tandem systems were studied in detail. More detailed information about the results of the investigation can be found in publications listed below.

Publications
1. T. Tóth and F. Garay, "Polarity Tuning of a Satellite Capillary Tandem System by Temperature Using Two Independent GC Equipment", in Proc. 8th International Symposium on Capillary Chromatography, (Riva Del Garda, Italy, May 19-21. 1987), P. Sandra, ed., Huethig, Heidelberg (1987) 585-590.
2. T. Tóth, F. Garay, and Cs. Lovász, "A Simple Coupling Device for Flow Tuning of Serially Coupled Flexible Fused Silica Capillary Columns", J. High Resolut. Chromatogr. 13 (1990) 840-842.
3. F. Garay and T. Tóth, "Application of Serially Coupled Fused Silica Capillary Column System tuned by Flow for Organic Solvent Analysis of Industrial Hygienic Interest", in Proc. 13th International Symposium on Capillary Chromatography, (Riva Del Garda, Italy, May 13-16. 1991), P. Sandra, ed., Huethig, Heidelberg (1991) 818-832.
4. F. Garay, "Application of a Flow-tunable, Serially Coupled Gas Chromatographic Capillary Column System for Analysis of Complex Mixtures", Chromatographia 51 (2000) S108-S120.