Egyesületi élet

Néhány megjegyzést szeretnék tenni Kindl Ervin hozzászólásához, amelyik az MKL július-augusztusi számában jelent meg. [Magy. Kém. Lapja, 52, 401 (1997)]

Kindl Ervin hozzászólásában megint ragaszkodik a Magyarországon elterjedt mítoszhoz, hogy a "Chemical & Engineering News (C&EN) [az "és" fontos, de ezt kifelejtette] és hasonszôrû laptársai" cikkeit az érdekelt cégek fizetik meg. Kedves barátom, ebbôl egy szó sem igaz, legalábbis nem azoknál a folyóiratoknál, amiket én ismerek (C&EN, LC/GC, Chimica Oggi, TRAC). Ismétlem, amit az én hozzászólásomban már megírtam: ezeknek a lapoknak érdekük, hogy minél több és érdekesebb hírt közöljenek le, mert ez teszi ôket olvasottá, és minél olvasottabb egy lap, annál több hirdetést tesznek bele a cégek.

b) Az természetesen igaz, hogy a C&EN-nak igen nagyszámú szerkesztôi gárdája van, az egy világlap, vagy 100000 példányszámmal: ha reá hivatkozom, akkor nem arra gondolok, hogy hogyan szerkesztik, hanem hogy mi a tartalma. Viszont a többi lap szerkesztôségében meglepôen kevés alkalmazott van, talán csak 2--3, de ezek is több szerepet töltenek be: a kiadónak más kiadványai is vannak és azokkal is foglalkoznak.

c) A cégek nem "ontják a hirdetéseket": azokat komoly munkával szerzi meg a lap, illetve az a cég, amelyet a lap ezzel a feladattal megbízott. Errôl a májusi számban leközölt hozzászólásomban már részletesen írtam, most nem akarom megismételni. Ez egy szervezési kérdés. Elképzelhetetlen, hogy a Retorta és Lombik egy személy erôfeszítése alapján több hirdetést tud kapni, mint az MKE lapja!

d) A floppy vagy nem floppy, vagy 50 vs. 80 betûhelyes oldal vitát nem értem, de nem is lényeges. Ez csak olyan folyóiratoknál érdekes, amelyek a beküldött cikkeket mint "camera ready" kópiát kezelik (ilyen pl. a Journal of Liquid Chromatography). Azonban olyan szaklapoknál, ahol a kéziratot elôbb kiküldik review-ra (legalábbis) két szakembernek, mindenképpen gépelt kéziratra van szükség, és nem floppy-ra. Ez azt jelentené, hogy a MKL-ba beküldött cikkeket senki sem kontrollálja szakmailag? Ez komolyan rontana a lap elismerésén, mert általában komoly különbség van a "peer review" és "non-peer review" folyóiratok elismerésében.

e) A ritkított soros gépelés (mi nem másfél soros, hanem két-soros távolságot kérünk) és a margó a javítások miatt fontos. Ezt a levelemet az USA-ban szokásos kívánalmak szerint gépeltem, vagyis mindkét oldalon 1,25 inch (32 mm) és fent és lent 1 inch (25,4 mm) margóval: itt általában a kéziratokat ilyen alakban gépelik, duplasoros távolsággal. [Itt jegyzem meg, hogy a mi papírméretünk nem teljesen azonos a Tietekkel: a mi szabvány lapunk 8,5 x 11 inch (216 x 279 mm).]

Kindl Ervinnek a betûtípussal és a fonddal kapcsolatos kívánalmait nem teljesen értem. Nálunk (és a nyugati szakmai folyóiratoknál is) az általános szokás az, hogy vagy Times New Roman-t, vagy pedig Helvetica-t (amelyiket Arial-nak is neveznek) használnak, ez a levél Times New Romannal van gépelve, kivéve a zárójelben lévô szavakat, amelyeket Arial-lal gépeltem.

Mi itt a 12-es fond-dal írjuk a kéziratokat, ez a szabvány: a 14-es fond betûi túl nagyok. [...]

Úgy tudom, hogy a különbözô szoftverek nem használják ugyanazt a számozást és lehet, hogy ez okozza a kettônk közötti különbséget: én Microsoft Windows programot használok.

f) Álláshirdetések nem csak akkor kellenek, ha vegyész túltermelés van (ill. volt), vagyis ha a kínálat nagyobb mint a kereslet, hanem akkor is, ha a kereslet nagyobb, mint a kínálat! Tudom, hogy ma nem ez a helyzet otthon, de ezt elvileg le kell szögezni.

g) Kindl Ervinnek tökéletesen igaza van abban, hogy a MKL-nél a mi feladatunk nem az, hogy konkurráljunk a vegyipari "világlapokkal". Az is igaz, hogy nem szabad szolgailag lemásolni ezeket a lapokat. Azonban ez nem jelenti azt, hogy az ezeknél megszerzett tapasztalatokat nem lehet felhasználni.