A magyar vegyipar és kémiatudomány

Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium 1997. évi júliusi Sajtószolgáltatása többek között tartalmazza az ipari, építôipari és egyéb kereskedelmi folyamatok 1997. évi alakulására vonatkozó elemzést és prognózist.

A prognózis fô megállapításai az iparra nézve kedvezôek, mivel a belföldi felhasználás összességében 1--2 százalékos növekedése és a kivitel továbbra is erôteljes dinamikája esetén a GDP termelésének növekedési üteme valószínûleg eléri a 2--3%-ot (feltételezve, hogy az import és az export közti olló nem nyílik 2--3 százalékpontnál tágabbra). Az ipari termelés 1997. évi lehetséges növekedési tartománya a 4 és 9 százalék közti széles sáv.

A vegyiparra vonatkozóan a prognózis hasonlóan kedvezô. A vegyiparban a kôolajfeldolgozás trendjének alakulására elsôsorban a hazai (lakossági és ipari) fogyasztók, a mûanyagok esetében a nyugat-európai konjunktúra alakulása gyakorol meghatározó hatást. A gyógyszergyártás trendjét a lassan csökkenô hazai eladások mellett a keleti piacokon történô piacszerzés eredményessége szabja meg.

A meghatározó jelentôségû vegyipari vállalatok évek óta az ipari átlagot meghaladó eredményességgel gazdálkodnak, egy kivétellel (Nitrokémia Rt., ahol kormányzati intézkedés szükséges), ezzel számolnak 1997-ben is.

1997-ben a tervezett 3--4%-os reálbér-növekedés, valamint a nyugat-európai konjunktúra folytatódása, a gyógyszeriparnak a keleti piacokon (vegyes vállalatok létrejötte, továbbiak alapítása) tanúsított sikeres aktivitása eredôjeként a vegyipari termelés 2--3%-os bôvülésével számolnak. Ezen belül kiemelkedik a mûanyagtermékek gyártása, amely várhatóan 5--6%-kal bôvül.

A 2%-os vámpótlék megszûnésének hatása a vegyipari termelés gazdaságosságára és volumenére nem számottevô.

Jelentôs, egyenként is több milliárdos beruházás van folyamatban a petrolkémiai iparban és a gyógyszergyártásban, de ezek jobbára a termékek piacképességét javító, a gyártási ráfordításokat csökkentô fejlesztések. Fontosabb új kapacitások belépése várható az év folyamán a Zoltek Magyar Viscosa Rt.-nél (Közép-Európa legnagyobb szénszál gyártása), valamint a Henkel Magyarország Kft. Kôrösladányi Gyárában. Ezen utóbbi beruházás mintegy 1,2 Mrd Ft értékû és a Clorox-termékcsalád gyártását valósítja meg, valamint az ahhoz kapcsolódó környezetvédelmi fejlesztéseket tartalmazza.

A vegyiparban foglalkoztatottak száma várhatóan nem csökken tovább. Több vállalatnál folytatódik az egyes tevékenységek leépítésének, önálló vállalkozásba vitelének folyamata, de ez az összes létszámot nem befolyásolja érdemlegesen.

A tanulmány néhány egyéb adatot is tartalmaz a vegyiparra vonatkozóan, amiket örömmel teszünk közzé:

• Az 1997. január--március havi átlagkereset a vegyiparban az iparágak között a legmagasabb: 44~546 Ft/fô, ami felette van az ipar 35~202 Ft/fô átlagának. Az elôzô évi azonos idôszakhoz viszonyítva is növekedés tapasztalható és a vegyipar 125,6%-os növekedési aránya a 2. helyet foglalja el.
• A vegyipari alapanyagok gyártásának likviditási mutatója (rövidlejáratú kötelezettségekre jutó pénzeszközök és követelések aránya) a most nyilvánosságra hozott 1995. évi adatsor szerint a vegyiparban a legmagasabb és az ipari átlag 1,4 értékével szemben megközelíti a 2,0 értéket.

Almásfüzitô

Az amerikai Vacuum Oil Company of New York 1899-ben Budapest, V., Zrínyi u. 7. székhellyel jegyeztette be a magyar cégbíróságon a magyar Vacuum Oil Company Részvénytársaságot. Az amerikai cég új, szabadalmaztatott eljárással rendelkezett a kenôolajok a légkörinél kisebb nyomáson végzett desztilláció útján történô gyártására. A cég kezdetben csak az Amerikából hozott kenôanyagok értékesítésével foglalkozott. A mai Magyarország területén az elsô kôolajfeldolgozó üzem a Vacuum beruházásával valósult meg.

Az akkori jelentôs állami kedvezmények ismeretében a Társaság 1904-ben a galíciai paraffinos kôolaj feldolgozására gyárat kezdett építeni a vasúti, közúti és hajózási lehetôségekkel egyaránt rendelkezô Füzitô-pusztán (Komárom környékén). A hely a Budapest--Bécs vasútvonal építésekor Dunaalmás közelsége miatt az Almásfüzitô nevet kapta. A gyár 1906-ban már teljesen elkészült, de az üzemszerû termelést a szakemberek hiánya miatt csak késôbb, 1907-ben kezdték meg. Az elsô finomítósok a szakmát Lengyelországban tanulták meg. A kôolajlepárlást és a rektifikálást direkt, vagy indirekt (gôz-) fûtésû kazánokban, szakaszosan végezték. Ekkor már nemcsak a világítóolaj (petróleum) és a kenôanyagok voltak értékesíthetôk, hanem a robbanómotorok terjedése az üzemanyagok iránti keresletet is megteremtette. A márkás "GARGOYLE", majd 1930 után ,,MOBILOIL'' védjegyû olajokat a központtól kapott receptúra szerint állították elô. Kezdetben a termékek túlnyomó részét fahordóban, kisebb hányadát pedig bádogkannákban szerelték ki. A fémhordós és a tartálykocsis kiszállítás csak a tizes években kezdôdött el.

Az I. világháború alatt megszûnt a galíciai kôolaj-ellátás folyamatossága, majd 1916-ban üzemi átalakítások után román nafténes nyersanyag feldolgozására álltak át. A háború végétôl 1921-ig kôolaj hiánya miatt az almásfüzítôi gyár nem üzemelhetett, berendezéseit leszerelték, az alkalmazottakat néhány vezetô és ôr kivételével elbocsátották. A magyar eladóhálózatot és piacot uraló és importból magas áron ellátó amerikai központ a feleslegessé vált finomító eladásáról tárgyalásokat kezdett a magyar kormánnyal. Az üzlet meghiúsulása után a gyárat korszerûsített formában, kapacitását 120 kt/év-re növelve újra felszerelték és 1922-ben újból megindult a termelés, 1925-ig bakui kôolaj, azután pedig román ,,mûolaj'' bázisán. A "mûolajat" a vámosok kedvezôbben bírálták el: az exportáló országban készterméknek, itthon pedig nyersolajnak tekintették.

A Shell magyarországi (csepeli) megjelenése után 1931-ben a Vacuum 90 kt/év kapacitású, folyamatos rendszerû, csôkemencével és tányéros lepárlókolonnával rendelkezô atmoszférikus kôolajdesztillációs üzemet indított. Bôvítették a paraffingyártó kapacitást is, a létszámot 251-re növelték. A hazai (zalai) kôolajtermelés 1937. évi megindulása lehetôvé tette a termelési kapacitás növelését és kiváló minôségû kenôolajféleségek elôállítását.

Miután a magyar kormány hadat üzent az USA-nak, az amerikai tulajdonú Vacuum állami kezelésbe került és a cég neve 1942-tôl "Magyarországi Vacuum Olaj Üzemek a magyar kir. kincstár használatában" változott. 1943-ban csôkemencés, kolonnás pakura vákuum-desztillációs üzemet létesítettek, amelynek fô termékei a paraffinos párlatok voltak. A nehézparaffinos párlatból a paraffint oldószeres (benzines) hûtéssel nyerték ki. A finomító kôolajfeldolgozó kapacitása 1943 végétôl 180 kt/év volt, de a bombatámadások következtében a háború végére szinte teljesen elpusztult.

1945 áprilisában szükség-intézkedésekkel újraindították a kôolaj atmoszférikus desztillációját. Az újjáépítés a továbbiakban vontatottan haladt, mert a berendezéseket több helyrôl kellett összeszedni és folyamatos volt a vita arról, hogy az újjáépítés költségeit fizeti-e az állam. A Vacuum Oil Co. Rt.-t az 1948. évi államosítások nem érintették. Az Iparügyi Minisztérium azonban az Ásványolajipari Igazgatóságon keresztül teljes állami ellenôrzést valósított meg, kôolajat nem utalt ki feldolgozásra és ezért csak a szônyi finomítóból származó pakurát dolgozta fel. Az államosítás után 1950-tôl a finomító Almásfüzítôi Ásványolajipari Nemzeti Vállalattá alakult. 1952 közepétôl az összes többi kôolajfeldolgozó vállalattal együtt beolvasztották a Magyar-Szovjet Olaj Rt.-be (MASZOLAJ-ba) és vegyes tulajdonú vállalatként mûködött annak megszûnéséig, 1954 ôszéig. Ekkor alakult meg az Almásfüzitôi Kôolajipari Vállalat.

1950 után folytatódott a cég kenôanyagprofiljának építése. Erre jó adottságot nyújtott 1951-tôl az osztrák (matzeni) nafténes kôolaj feldolgozása, amit késôbb szovjet (anasztázi), majd hazai (lispei) kôolajok váltottak fel. Oldószeres (krezolos, majd furfurolos) kenôolajfinomító üzemeket létesítettek. Megkezdôdött az adalékolt motorolajok gyártása. Hamarosan kiderült, hogy a megnövelt gyártókapacitás (a csepeli finomítóval együttesen) a szônyi gyártás nélkül is képes kielégíteni a hazai kenôanyag igényeket.

Szôny

A kielégítetlen mély dermedéspontú kenôolajok iránti igények teljesítése (és a bizonytalan import kiváltása) érdekében 1942 márciusában a Minisztertanács engedélyezte az Iparügyi és a Honvédelmi Minisztériumok felügyelete alatt a Magyar Olajmûvek (MOLAJ) Rt. megalapítását, ill. szônyi finomítójuk megépítését. A vállalat szimbóluma a jegesmedve lett.

A rekordütemû építkezés során a 300 kt/év kapacitású atmoszférikus kôolajdesztillációs üzemet és a Kell-féle paraffinmentesítôt 1944 közepére elkészítették. A június 16-ára kitûzött indítás elôtt néhány nappal a gyárat bombatámadások érték, melynek során annak jelentôs hányada tönkre ment.

1945 tavaszára az atmoszférikus desztillációs üzem berendezéseit helyreállították és a vezetéken érkezô lispe-lovászi kôolaj feldolgozása megkezdôdött. Ezzel a MOLAJ lett az ország legnagyobb kôolaj-feldolgozó vállalata. Motorbenzint, világító petróleumot és gázolajat gyártottak, de kenôolajgyártást nem végeztek.

1946 áprilisától magyar-szovjet vegyes vállalattá alakul a cég, "MOLAJ" Magyar-Szovjet Olajmûvek Rt. Ásványolajfinomító Gyártelepe -- Szôny néven (szimbóluma medvérôl kolonnára változott). 1948 szeptemberében a MASZOVOL (kôolajbányászati vállalat) és a MOLAJ összevonásával létrehozták a MASZOLAJ-t, és a finomító neve MASZOLAJ Szônyi Gyára lett. A finomító kôolajellátása stabil volt.

1950-ben helyezték üzemben a vákuum desztillációs üzemet, amely az addig Almásfüzitôre szállított pakurát dolgozta fel; ezután az almásfüzitôi kenôanyaggyártáshoz vákuum-párlatokat biztosítottak. 1951-tôl megkezdôdött az szovjetek részére jóvátételként érkezô osztrák (matzeni) kôolaj feldolgozása. Tervek készültek egy vertikális, kenôolaj blokkot is tartalmazó finomító kiépítésére, amelyek azonban az alapanyag változása (a nehéz nagylengyeli kôolaj megjelenése) miatt nem valósultak meg.

1954 ôszén a MASZOLAJ megszûnt és a cég új neve Szônyi Kôolajipari Vállalat lett. Ekkor 450 fô dolgozott a vállalatnál. 1956-tól már szovjet (tujmázi) kôolaj is érkezett alapanyagként. 1958-ban elkészült a gyár hosszú távú fejlesztési programja, ami az üzemanyag-vertikum bôvítését célozta meg.

Almásfüzitô és Szôny együtt

Az egymás közelségében és egymásrautaltságában mûködô Almásfüzitôi és Szônyi Kôolajipari Vállalatokat 1962 közepén Komáromi Kôolajipari Vállalat (KKV) néven egyesítették, és 1966 elejétôl hozzá csatolták a nagy multú budapesti Lardoline Olaj-, Zsiradék- és Vegyigyárat is. A munkamegosztás keretében Szônyben a korszerû motorhajtóanyagok, Füzitôn pedig a kenôanyag gyártásra kellett összpontosítani. Megszervezték a kenôanyagyártási alapanyagok gazdaságosabb átszállítását Szônybôl Almásfüzitôre.

Megvalósult a szônyi fejlesztés: 1964-ben felépült az ország elsô katalitikus reformáló üzeme, amely 88-89 oktánszámú motorbenzin komponenst állított elô; katalitikus hidrogénezô, gázolaj kénmentesítô és gázfeldolgozó is létesült. Folyamatos korszerûsítést végeztek és a szûk keresztmetszetek felszámolásával 1,5 millió tonnás éves feldolgozó kapacitást értek el.

A hetvenes évek második felétôl a kôolajjal való takarékoskodás erôsen elôtérbe került. Az 1965 óta üzemelô és folyamatosan bôvülô és korszerûsödô (nagyobb motorhajtóanyag hozamot nyújtó) százhalombattai Dunai Kôolajipari Vállalat szerepe egyre növekedett. A KKV-nál elôbb korlátozták a kôolajfeldolgozást, majd 1984. II. félévétôl, a százhalombattai katalitikus krakküzem megindítását követôen megszüntették azt. A döntés a szônyi gyáregység tevékenységét érintette.

A csepeli finomító leállítása után gyakorlatilag minden kenôolaj Almásfüzitôn készült. A hatvanas évek második felétôl megerôsödött a kenôolajok választékának a bôvítése. Erre a kiválóan üzemelô furfurolos finomító üzem, a kiépülô olajkeverô üzem és az algyôi kôolajból elôállítható jó minôségû alapanyagok teremtettek lehetôséget. 1974-ben kiskiszerelô üzemet létesítettek. 1976-ban épült meg Almásfüzitôn az az új kenôzsír üzem, amely lehetôvé tette a már nem korszerû Lardoline tevékenységi körének átvételét. 1980-ban új olajkeverô és hordótöltô üzemek létesültek. A szônyi kôolajfeldolgozás megszüntetése után az almásfüzitôi gyáregységben a Százhalombattáról szállított alapanyagok bázisán tovább folyt a kenôolajok, kenôzsírok és fémmegmunkálási segédanyagok gyártása és kiszerelése. 1985-tôl acéllemez hordókat gyártó üzemet indítottak, amit késôbb tovább bôvítettek. A gyártmányfejlesztéssel és választékbôvítéssel egyidejûleg arculatteremtô próbálkozásokra is sor került. A nyolcvanas évek végétôl a hazai márkázott termékeknél is használják a kiváló minôséget garantáló CARRIER elnevezést.

A MOL Rt. 1991. évi megalakulását követôen a KKV a MOL Rt. Kenôanyag Üzletágaként mûködik, amely ISO 9002 szerinti minôségbiztosítási tanúsítvánnyal rendelkezik. A folyamatos fejlesztések eredményeként 1995-ben az 5 évesnél fiatalabb termékek részaránya meghaladta az 50%-ot.

A közlemény Kántor István -- Bobest Éva -- Kocsis Zoltán: A komáromi kenôanyaggyártás 90 éve (MOL Rt., Budapest, 1997) c. könyv felhasználásával készült.