Amikor 1912-ben az angol KODAK Ltd. azzal a szándékkal kopogtatott Magyarországon, hogy itt akar gyárat építeni, az agrárországban éppen kedvezôek a lehetôségek; akkor kezdôdik -- jóllehet csak nagyon lassú ütemben -- az ország iparosodása.

Az 1880-as években alapított KODAK Ltd.-nek ebben az idôben Londonban és az Amerikai Egyesült Államok-beli Rochesterben voltak gyárai. A cégtulajdonos, a világhírû Georg Eastman 1912-ben Londonba utazott, hogy megfelelô vezetôt keressen amerikai gyára mellett mûködô kutatóintézetének. Több ismerôse ajánlatára Kenneth Meest kérte fel, aki a Wrattam Wainright Ltd. Croydon cég vezetôje volt. Ennek a cégnek Magyarországon is volt egy kis lemezkészítô üzeme. Mees korábban megállapodást kötött a magyar kormánnyal, hogy a kisüzemet a Wrattam Wainright Ltd. néven, rövid idôn belül gyárrá fejleszti.

Ilyen elôzmények után került sor 1912-ben a KODAK Ltd. és a magyar kormány illetékesei közötti tárgyalásra, melynek lebonyolításával a KODAK a Wrattam Wainright cégtôl átvett Ranzenberger János, volt huszárszázadost bízta meg. Ranzenberger elôbb a Hûvösvölgybe akarta telepíteni a gyárat. Késôbb mégis úgy döntött, hogy a fôvároshoz közel esô, vasút és közút mellett épült Vácott építi fel azt a gyárat, ahonnan akár víziúton is lehet szállítani.

Ezután jelentkeztek a város vezetôinél a tervvel, akik az alsóvárosban lévô mintegy ötven holdas püspökségi csemetekertet ajánlották fel. Hamarosan megkötötték a megállapodást, a KODAK Ltd. huszonnégy holdat megvásárolt a csemetekertbôl, s a kert többi részére pedig 10 éves opciót kötött ki.

1913-ban kezdôdött meg a gyár építése, majd kitört az elsô világháború. Hét évig szünetelt az építkezés, mígnem 1921-ben W. G. Bent, a KODAK akkori igazgatója elrendelte az építkezés folytatását.

A város új gyárában 1922. március 19-én indult meg a termelés. A termelés megindításakor hétféle fotópapírt gyártottak, Bromide, Bromesko, Kodura, Velox, Röntgen, Dokument és Regiszter papír készült a gépeken. A Bromide brómezüst pozitív papírt és a Bromesko brómklórezüst pozitív papírt négy fokozatban, a Kodura klórbrómezüst papírt egy és a Velox klórezüst pozitív papírt öt fokozatban, a továbbiakat egy fokozatban gyártották.

A gyárnak kezdetben nagy nehézségei voltak. Ennek egyik oka a világpiaci árak kedvezôtlen alakulása volt. A másik az, hogy a KODAK a váci gyár költségeinek megtérülési idejét a korábban tervezett 30 évrôl 15 évre akarta leszorítani. Ez az óriási megterhelés a gyár mérlegében állandósította a passzivitást.

A gyár termelése ilyen körülmények között is növekedett. 1939 szeptemberében mintegy 800 ezer négyzetméter papírt gyártottak, melyek egyharmadát délkelet-európai országokba exportálták.

1939. szeptember 6-án, a második világháború kitörésének hírére a váci KODAK gyár angol vezetôi elhagyták az országot.

A háborús konjunktúra a váci gyárban is érezteti hatását, hadiüzemmé nyilvánítják, s négy év alatt -- 1943-ra a munkáslétszám 176-ra, a termelás a korábbi 800 ezer négyzetméterrôl 1 millió négyzetméterre nô. A megnövekedett belsô szükséglettel egyidôben megnô az export is, fôleg az angol piactól elzárt országokba. A háború utolsó évének termelésére viszont már rányomja bélyegét a német megszállás, az ipartelepek állandósult bombázásának veszélye, továbbá az, hogy a gyár elsôosztályú hadiüzemmé lett és élére katonai parancsnokot neveztek ki.

Amikor 1944 novemberében a németek már látták, hogy küszöbön az összeomlás, a gyárban fellelhetô nyerspapír-készletet, a raktáron lévô késztermék nagy részét, sôt az ezüst üstöket is uszályra rakták és elindították felfelé a Dunán. S mindezt a magyar gyárvezetô segítségével. Az angol hadsereg az egyiket Linznél, a másikat Passaunál tartóztatta fel, lefoglalta és késôbb hadizsákmánykényt elárverezték. A gyárat felmérhetetlen veszteség érte.

Mindezt a bajt fokozta a Vácot december 5-én ért bombatámadás. A légiveszély jelzésére a rádiónak nem maradt ideje. A szônyegbombázás a legnagyobb károkat éppen a város déli részén okozta, célpontja ugyanis a KODAK gyár volt. Negyvenkilenc bomba hullott a telepre, tizenhat telibe talált. A bombázásban öten vesztették életület.

A gyár anyagi kára 4 millió pengô volt. Megsemmisült a brómemulzió-fôzô jelentôs része, a papíröntô melletti gázfényemulzió-fôzô és környéke a központi hûtôkondenzátorral együtt. Találat érte a földalatti csôalagutat is, mely a gyár két felszíni óvóhelye mellett bunkerként is szolgált. A termelés megbénult.

A szovjet hadsereg december 8-i bevonulása után a munkások hozzáláttak a háborús károk helyreállításához.

1946. tavaszán az Iparügyi Minisztérium hozzájárulásával felszámolják a gyárat. A KODAK Ltd. vezetôi több nagy céggel tárgyaltak a gyár eladásáról, maga Robins igazgató utazott Londonból Budapestre, hogy tárgyaljon a Magyar Általános Hitelbankkal. 1947. június 30-án aláírták a kétnyelvû adás-vételi szerzôdést, melynek értelmében a KODAK 12 ezer fontsterlingnek megfelelô forintösszegért váci gyárát, további 616 ezer forintért annak minden berendezését és gépét (kivéve az automatikus keskenyfilm elôhívó gépet) eladta a Magyar Általános Hitelbanknak.

A FORTE Fotokémiai Ipar Rt. ünnepélyes megnyitója 1947. július 16-án volt. Ekkor kilencvenheten dolgoztak a gyárban, hatvankilenc férfi és huszonnyolc nô. Elôször Portura papírt termeltek. A hozzávaló nyersanyagot nagyon nehezen lehetett beszerezni, ezért gyakran rá voltak utalva a németek elôl elrejtett kevés tartalékra, sôt a korábban kimustrált papírtekercseket is felhasználták. Így is havi 30 ezer négyzetméter papírt gyártottak már kezdetben.

1948 elején, a bankok államosításával együtt a FORTE Rt. is nemzeti vállalattá alakult és 1948. április 28-án a Forte Fotokémiai Ipar Vállalat nevet kapta. Ekkor már százhuszonkilencen dolgoztak itt, nyolcvankét férfi és negyvenhét nô.

A vállalat hároméves és elsô ötéves tervében már szerepelt a filmöntô üzem építése, melyben 1951. elején roll- és kisképfilmeket kezdtek gyártani. Az ezerkilencszázötvenes évek közepére lezárult a fejlesztés elsô nagy szakasza, melynek gyümölcse -- sok évi kutatás eredménye -- a színes kino pozitív film, melyet 1957 tavaszán kezdtek üzemszerûen gyártani. 1955 végén már 529-en dolgoznak a gyárban és 1 millió 933 ezer négyzetméter fotópapírt, valamint 319 ezer négyzetméter filmet gyártottak.

A gyár termelôberendezései a hatvanas évek elején már elmaradtak a kor kívánta színvonaltól. Ekkor házon belül új öntôberendezést terveztek, melyet a fotóiparban az tett egyedülállóvá, hogy a szabadban helyezték el a szárítópályát. Ezzel vette kezdetét a gyár nagy rekonstrukciója, melynek öt évig tartó elsô szakaszában átalakították a filmöntôt (korábbi egytálasról káttálasra), ennek keretében megváltoztatták és kibôvítették a klimatizációs -- s porvédelmi --, és a szárító rendszert. Megépítették a vízmû elsô részét, az új filmkiszerelô üzemet és az új MEO laboratóriumot.

Ezután 1960 és 1965 között jelentek meg a piacon a fluorográfiai filmek, a mikrográfiai anyagok, javult a minôsége a korszerû Fortecolor Typ 2 színespapíroknak.

A rekonstrukció második szakasza 341 millió 600 ezer forintba került. Ennek során épült a 11 szintes emulziós üzem és az öntéselôkészítô üzem. Elkészült az új barit-üzem, az új öntô, s az új TMK és az új központi hûtôtelep. Új raktárak épültek, teljesen átépítették a kazánházat és széntüzelésrôl olajtüzelésre álltak át. Kibôvítették az irodaépületet, megvalósították az egész gyárra kiterjedô klimatizálási és porvédelmi programot, megépítették és felszerelték az új dobozüzemet, és befejezték a transzformátorházat.

Számtalan új, korszerû berendezés került a laboratóriumba, a papír- és filmkiszerelôbe termelékenyebb gépeket vásároltak, a barit-üzemben nagyteljesítményû super kalandert állítottak fel.

A hétéves munka méretét bizonyítja a következô adat: a gyár területén felépített épületek légköbmétere a rekonstrukció elôtti állapothoz képest majdnem négyszeresére -- 267 százalékkal -- nôtt. A gyár állóeszközállománya is közel négyszeresére emelkedett, s ezzel a FORTE kisüzembôl középüzemmé bôvült. 1250 dolgozója ekkor már 4 millió 700 ezer négyzetméter fotópapírt és 700 ezer négyzetméter filmet gyártott. A megtermelt papír 52 százalékát, a film 45 százalékát exportálták.

Az államosítás után megszûnt a gyár önálló bel- és külkereskedelme. A papír- és filmexportot elôbb a KELIMPEX, majd a CHEMOLIMPEX vette át. Az államosított külkereskedelem intenzív piackutatása nyomán egyre keresettebbé váltak a FORTE-cikkek, s ennek köszönhetô, hogy 1954--55-ben már a termelés közel felét exportálták. A gyár termékei eljutottak a világ minden tájára. Hetvennégy országgal voltak üzleti kapcsolatban. Legnagyobb export piacaik: Ausztria, Brazília, Bulgária, Ceylon, Csehszlovákia, Columbia, Egyiptom, Etiópia, Franciaország, Görögország, Ghana, Hollandia, India, Irak, Irán, Jugoszlávia, Kuba, Lengyelország, Libanon, Líbia, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Svájc, Szíria, a Szovjetunió, Szudán és Törökország.

Az 1968. január 1-jén életbelépett új gazdaságirányítási rendszernek megfelelôen a FORTE is átalakította saját gazdálkodási rendjét. A vállalat ekkor gazdaságilag önálló, maga dönt az egyszerû újratermelés kérdéseiben, és fokozódó mértékben a bôvítésrôl is. A gyári termelést, gazdálkodást a piac ítélete közvetlenül befolyásolja. Ez a munka- és üzemszervezés javítását, az információs rendszer további korszerûsítését kívánta. A FORTE ezeket a feladatokat jól oldotta meg és elsôsorban aktív külkereskedelmi tevékenységének eredményeként kiegyensúlyozott középvállalatként mûködött a rendszerváltásig.

A rendszerváltás a FORTE életében is jelentôs változást hozott. Megszûntek az úgynevezett KGST relációk, a vállalatnak egy éven belül kellett a kiesô piacokat pótolnia. Ezt sikerült megoldania. Országosan elindult a privatizáció, amely nagyon szükséges lépése volt az országnak, azonban a külföldi tôke elsôsorban nem a termelô szférát, hanem a piacot vásárolta meg. A korábbi gazdasági mechanizmusban a belföldi ellátást ezzel megbízott kereskedelmi vállalatok végezték, amelyek rendelkeztek a belföldi üzlethálózattal. Ez a privatizáció során részben külföldi kézbe került, és ezáltal nemcsak a FORTE, hanem jó néhány magyar vállalat elvesztette a korábbi piaci terítési lehetôségeket. Ezért a vállalat termelése és létszáma lecsökkent. A FORTE legnagyobb létszáma 1 521 fô volt, és ez fokozatosan 500 fô alá csökkent. Gyakorlatilag a vállalat törzsgárdája maradt meg. Ez a gárda képezi ma is a vállalat dolgozóinak magját.

1991-ben megkezdôdött a vállalat átalakulása, és 1992. július 1-tôl 100%-os állami tulajdonú részvénytársasággá alakult, majd elindult a privatizáció, amelyet két lépcsôben bonyolított le az Állami Vagyonügynökség. Az 1994-ben és az 1997-ben megvalósított privatizáció során a munkavállalók és a menedzsment a részvények mintegy 80%-át vásárolta meg.

A társaság ma fekete-fehér filmeket és fotópapírt gyárt. Fel van készülve egyéb termékek gyártására is, de ezek gyártásának határt a gazdaságosság szab. A fotókémia nemzetközileg is meglehetôsen zárt ipar, világviszonylatban nem sok cég van, amely fotótermékeket gyárt. A piacnál gyártáskoncentráció ment végbe és ma már az egész fotópiac néhány nagy cég kezében van. A fotókémiának igen nagy a kutatás-fejlesztési tôkeigénye, ezért a FORTE az új termékek kialakításában csak a követést tudja célul kitûzni.

A gyár forgalma évi 1,7--2 milliárd Ft között van, exportja nagyon enyhén növekvô szinten, átlagosan 10 MUSD értéket képvisel. A belföldi forgalomban az elmúlt években visszaesés következett be. Ebbe belejátszott a belföldi piac igényeinek megváltozása, a nem amatôr célra használt termékek felhasználásának csökkenése.

A cégnek alapvetôen meg kellett változtatnia a gazdasági stratégiáját. Közvetlenül a gazdasági és politikai átalakulások után a termelés minôségének szinten tartása, illetve javítása mellett a privatizációra való felkészülés volt a cél. Ennek érdekében a fôbb gazdasági vonalakat felülvizsgálták. A társaság egyes területeken profitcenterek kialakítása érdekében kft.-ket hozott létre, például csomagolóanyagok gyártására, a külkereskedelmi tevékenység lebonyolítására. A külkereskedelem lebonyolítása érdekében a FORTE és a korábban a külkereskedelmet lebonyolító Chemolimpexnél négy, a fotópiaccal foglalkozó dolgozó létrehozta Chemofort Kft.-t, amely ma a FORTE külkereskedelmi tevékenységének majdnem 100%-át bonyolítja. Késôbbiekben a FORTE megvásárolta a korábban a Chemolimpex tulajdonában lévô tulajdonrészt is.

Kismértékben két vegyszergyártó Kft.-nek is tulajdonosa. A belföldi üzlethálózat kialakítása érdekében törekvés van az üzlethálózat bôvítésére, és jelenleg a társaság Budapesten és vidéken összesen 8 üzlettel rendelkezik. Ez részben mint ingatlan saját tulajdon, illetve nagyobb része bérlemény.

A FORTE távlati célja a speciális, relatíve kis mennyiséget jelentô fekete-fehér termékek gyártása, egyéb termékeknél a nemzetközi kooperációban való részvétel, az új termékek struktúrájának megfelelô termelôberendezések átalakítása, illetve új beruházás, a feleslegesnek mutatkozó infrastruktúra más gazdaságos célokra történô felhasználása vagy értékesítése, a létszám racionális, de a rugalmas termelést biztosító szintre történô csökkentése lehetôség szerint egzisztenciális problémák nélkül, az energiarendszer további korszerûsítése, valamint a környezetvédelem -- bár eddig nem volt probléma -- további erôsítése.

Az 1997. évi tervezett belföldi árbevétel 660 millió Ft, az export forgalmat 11 millió dollárban állapították meg.

A váci gyár kollektívája, mely mára már többségi tulajdonos, bízik a jövôben és saját munkájában.