A magyar vegyipar és kémiatudomány

IDÔSZERÛ KÉRDÉSEK

Ez év március elején kézbesítette a posta az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium Gazdaságstratégiai Fôosztálya által készített ,,A feldolgozó ipar növekedési térképe 1992--1995.'' címû tanulmányt, amelyet az "IKIM Sajtószolgálat 1996. december" elnevezésû kiadvány tartalmazott. Köszönet érte!

A tanulmány 118 feldolgozó ipari szakágazat 1992 és 1995 évek közötti adatait elemzi, közöttük 12 vegyipari szakágazatot. Az 1992. évi fix bázisú volumenindexbôl, valamint szakágazati szintû termelési adatokból kiindulva a tanulmány

• a szakágazatok termelésének 1992--95 közötti volumennövekedését elemzi és ezek alapján szakágazati rangsort képez,
• bemutatja a növekedés ágazati szerkezetét,
• a szakágazatokat a növekedési ütem és a szakágazat méretének együttes figyelembevételével növekedési mátrixba rendezi el,
• elemzi a növekedés forrásait és hátterét,
• nemzetközi összehasonlítást közöl az ipari növekedés számadataira és annak strukturájára.

A tanulmány súlypontja az 1992. és 1995. közötti négy év alatt bekövetkezett volumenváltozás elemzése, amely alapján szakágazati rangsort állapít meg. A rangsor lényegében a növekedési ütem szerinti sorrend, aminek teljességében való közlése nagyon tanulságos volna, de sajnos terjedelem hiányában nem oldható meg. Ezért csak a vegyipari szakágazatok helyezését mutatjuk be a rangsorban a tanulmány által képezett csoportosításban:

1. Kiemelkedô növekedési szakágazatok (növekedési ütem 180%-nál nagyobb)

A csoportban nincs vegyipari szakágazat!

2. Átlagosnál nagyobb növekedésû szakágazatok (növekedési ütem 140--180%)

30. Mûanyag termékek gyártása

31. Mûtrágyagyártás

39. Szerves és szervetlen vegyi anyagok gyártása

3. Átlagos növekedésû szakágazatok (növekedési ütem 100--140%)

63. Tisztító és testápoló szerek gyártása

74. Mûanyag alapanyaggyártás

76. Gumigyártás

4. Visszaesô szakágazatok

82. Kôolajfeldolgozás

84. Festék- és bevonóanyaggyártás

90. Vegyi szálak gyártása

95. Gyógyszergyártás

107. Egyéb vegyipar

A vegyipar termelése az egyes csoportokban a következôképpen oszlik meg:

Kiemelkedô növekedésû szakágazatok 0%, Átlagosnál nagyobb növekedésû szakágazatok 18,1%, Átlagos növekedésû szakágazatok 24,2%, Visszaesô szakágazatok 57,8%.

A jelenség feltétlenül elgondolkoztató és önvizsgálatra készteti a vegyipart. Ebben nem az a fájó, hogy az iparág megszûnt húzóágazat lenni, mint azt már az elmúlt évtizedekben megszoktuk, amikor volumennövekedése hosszú idôn keresztül meghaladta az ipari növekedés kétszeresét, hanem az, hogy termékei egyre jobban kiszorulnak a hazai piacról és a nemzetgazdaság vegyianyag forgalmában jelentôs (1 milliárd USD) negatív szaldó jelentkezik. Ez a helyzet nem magyarázható egyedül a túlzottan gyors importliberalizációval, mert az valamennyi szakágazatra egyaránt érvényes volt. Másrészt az importnövekedést, vagy legalábbis annak nagy részét nem a hazailag is gyártott termékek behozatala idézte elô. A jelenség mélyreható elemzést igényel: fel kellene tárni valódi okait és megszüntetni azokat. Mint ahogy célszerû volna megvizsgálni annak okát is, hogy a magyar vegyipar éves növekedési üteme 1992 és 1995 között miért volt csak 2,3% az EU vegyiparának 13%-os éves növekedési ütemével szemben, ahogy az a tanulmányból olvasható.

A tanulmány mélyrehatóan elemzi a korábbi volumencsökkenés hatásait, a növekedési ütem és volumen részarány alapján mátrixot és sorrendet állapít meg, beruházási hatékonysági adatokat is ismertet szakszerûen, magas színvonalon és kellô alapossággal. Mégis vegyipari szempontból az olvasóból néhány negatív megjegyzés is kikívánkozik.

Az elsô az, hogy miért (vagy miért csak) 4 év adatai alapján vontak le ilyen súlyos érdemi következtetéseket a gyártási ágak rangsoráról? Egyáltalán miért tért vissza ez a rossz emlékû "mennyiségi szemlélet'', "bázis szemlélet'' ilyen rövid idôszak alapján, amit azután olyan szigorú következetességgel alkalmaznak, hogy az értékmutatók elemzése is ezt a rangsor-beosztást követi? Miért nem lehetett az 1988. óta bekövetkezett változásokat is legalább ilyen mélységben feltárni és letompítani annak a torzításnak a következményeit, hogy a termelési volumencsökkenés mélypontja az egy-egy gyártási ágaknál nem azonos idôpontban és nem egyformán jelentkezett? A tanulmány túlértékelte a 4 év volumenváltozását.

Ami leginkább kifogásolható, az a hatékonyságra és az innovációkészségre utaló adatok nem kellô mértékû figyelembe vétele a rangsor megállapításánál. A tanulmány rámutat ilyen adatokra, azokat sorra ismerteti is, de nem veszi kellôléppen figyelembe a végsô értékelésnél. Pedig nem ártott volna jobban figyelembe venni a vegyiparra vonatkozó alábbi tényadatokat:

• a vegyipar beruházásai a legnagyobb részarányt képviselik a feldolgozó iparon belül, tehát "visszaesô'' magatartása ellenére a leginnovatívabb gyártásiág csoport (még akkor is, ha a beruházások nagyobb része benzinkút-hálózat építés),
• a vegyipar jövedelmezôsége felette van az ipari átlagnak (1994-ben például tízszerese) és a 90-es évek elején a vegyipar volt az egyetlen nyereséget termelô ágazatcsoport, amelynek szakágazatai még mindig a profitráta rangsor elején foglalnak helyet (nem ártott volna egy ilyen rangsort is közölni),
• a vegyipar termelési értékének közel 40%-át exportálja, tehát teljesítményét a világpiac nagyobb arányban értékeli, mint a nem visszaesô gyártási ágak nagy részénél.

A fentiek ellenére a vegyipar mégis túlnyomó részben a visszaesô kategóriába tartozik, és az elemzés során végleg ott is maradt. Nem ártott volna ezt a rossz kicsengésû, pejoratív jelzôt valami mással felváltani. Semmiképpen sem érdemli meg ezt a jelzôt olyan patinás és hatékony szakágazat, mint a gyógyszeripar, amely gazdaságtalan termékeinek leállítása, a szovjet piac összeomlása miatt kényszerült a volumencsökkentésre és talán legjobban az bizonyítja életképességét, hogy ennek ellenére talponmaradt és eredményesen privatizált. Mindez azért következett be, mert a gyógyszeripar még mindig a leginnovatívabb hazai ágazat, amely saját erôbôl képes originális termékek kifejlesztésére.

A Budapesti Értéktôzsde nem a tanulmány szerint rangsorolt. A vegyipari vállalatok ugyanis a Budapesti Értéktôzsdére bevezetett összes vállalati alaptôkébôl 42%-kal részesednek, és amint a napilapokból tudjuk, nem is akármilyen sikerességgel.

HÍREK, ADATOK, INFORMÁCIÓK

Az adatokról el kell mondani, hogy azok konszolidáltak, és az 1996. évi még nem auditált.

A fenti adatok 1996. október 1. -- 1996. december 31-ig értendôk.

Megjegyzés: A fenti táblázat adatai a Graboplast Rt.-nek az összes leányvállalata tevékenységével konszolidált, nem auditált, a magyar számviteli elôírások szerint készített 1996. évi gyorsjelentése alapján kerültek kitöltésre. Az adatlap tartalma nem azonos az APEH által kért adatokkal, mivel az APEH-nak az egyes társaságok individuális (nem konszolidált) adatait kell megadnunk. Konszolidált szintû tárgyi eszközök bruttó értéke csak a kiegészítô melléklet elkészülése után áll rendelkezésre.