Balla Árpád -- Kiss A. Sándor: Magnézium a biológiában, magnézium a gyermekgyógyászatban, 450 oldal, ISBN 973-96873-6-9 (1996).

A XX. század medicinájának elméleti- és gyakorlati téren egyaránt egyik legnagyobb eredménye, valóságos áttörést jelentô haladás volt az elektrolitek fiziológiájának és patológiájának tisztázása. Fenti könyv érzékletesen bemutatja, hogy milyen további haladás várható a magnézium ,,rejtélyének" kiderítésébôl. A szerzôk nagy érdeme, hogy a magnéziumnak az alapvetô biológiai és klinikai szerepére rendelkezésre álló ismeretanyagot minél teljesebben igyekeznek bemutatni. A gazdag tartalmon túlmenôen külön méltánylandó a könyv prezentálási módja. Kiss A. Sándor szinte az egész biológián, a növényélettantól kezdve az állat- és humánbiológián át végigvezet bennünket más könyvekben bonyolult, nehezen átfogható életfolyamatoknak, biokémiai mechanizmusoknak közérthetôen, egyenesen érdekes olvasmányként való bemutatásán. E részben megismerhetô a magnéziumnak az élet szinte minden folyamatában betöltött szerepe, így a szívinfarktus, a koraszülés, továbbá a radioaktív sugárzás és az oxigén szabad gyökök károsítása ellen védô hatása. Megismerhetjük az izommunkában (sport) és a öregedés lassításában (nem megállításában) betöltött szerepét.

Jellegét tekintve ugyanez mondható el a Balla Árpád által írt klinikai experimentális, illetve a részletes klinikai fejezetekrôl. Az alapvetô fiziológiai ismeretek bemutatása mellett külön kiemelendô a kísérletes magnéziumhiánnyal foglalkozó rész. Ebbôl kitûnik, hogy mennyire helytálló megnéziumhiányt keresni számos olyan kórkép hátterében, amelyeket eddig más címen könyveltünk el, ráadásul többségében mindennapos, tömegesen elôforduló kórképrôl van szó.

Ajánlom ezt a könyvet biológusoknak, vegyészeknek, orvosoknak, tanároknak, egészségügyi szakembereknek.

A könyv beszerezhetô a Magyar Kémikusok Egyesületében (Budapest, 1027. Fô utca 68. I/107.) postai megrendelés útján.

Móra László: Dr. Gróh Gyula élete és munkássága, 124 oldal. Technika Alapítvány kiadása. Budapest (1996).

A születése utáni száztizedik esztendôben jelent meg a hazai korszerû vegyészképzés megalapozójának, Gróh Gyulának életét és munkásságát bemutató kiadvány. A század legjelentôsebb hazai kémikusait bemutató sorozatának immár nyolcadik kötetét publikálta Móra László. Az életrajz és életmû mindenre kiterjedô, gondos adatgyûjtés, szakavatott válogatás és elrendezés után megfogalmazott, élvezetes olvasmányból ismerhetô meg.

A leírtakból egy már iskolásként árvaságra jutott, sokoldalúan tehetséges, szorgalmas és céltudatos fiatalember tudományos és kiemelkedô pedagógusi karrierjét ismerhetjük meg. Vasakarata már abban is megnyilvánult, hogy anyagi kényszerbôl megszakított gimnáziumi tanulmányait, az Állami Felsô Ipariskolán nyert vegyészi képesítése birtokában egy év alatt, munka mellett, sikeres érettségivel befejezte. Hasonló átlagon felüli teljesítmény volt az abszolutórium megszerzésének évében elnyert bölcsész doktori oklevele is. Szöllészeti és borászati, illetve állatélettani és takarmányozási kutató állomásokon dolgozva egyetemi tanulmányai idején és azt követôen, gondos, pontos és sikeres kutatómunkával hívta fel magára a figyelmet. 27 évesen lett az Állatorvosi Fôiskola Vegytan tanszékén vezetô, elôbb segédtanárként, majd 31 éves korában nyilvános rendes tanárként. Ezt követôen elôbb a József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen volt tanszékvezetô, összesen 37 éven át. Ebben a minôségben egyszerre volt nagyszerû pedagógus, széles körben elismert tudós, sikeres oktatáskorszerûsítô és a tudományos közélet vezetô egyénisége.

Szenvedélyesen szerette és fáradhatatlanul végezte oktatómunkáját. Általános-, szervetlen- és szerveskémiai tárgyú "könyvecskéivel'' a magyar nyelvû kémiai egyetemi tankönyvírás úttörôje volt. A német és olasz nyelven is kiadott három tankönyv 1918 és 1950 között 5--7 korszerûsített kiadásban jelent meg. Az 1940-ben megjelent, társszerzôkkel alkotott Fizikai kémiája újabb áttörés volt ezen a téren.

Gróh Gyula tudományos munkásságának fô témái a reakciókinetika és fehérjekémia tárgykörébe sorolhatók. Tudományos kapcsolataiban kiemelkedô a Nobel-díjas Hevesy Györggyel közösen végzett munkája (és életre szóló barátsága) és tanulmányútja az ugyancsak Nobel-díjas Nernst professzor intézetében. Munkásságát 136 közlemény (1906--1962) és 65 az irányításával készült (1918-1962) doktori értekezés fémjelzi.

1938 és 1946 között Gróh professzor a tudományegyetemi vegyészképzés korszerûsítésén munkálkodva nemcsak eredeti célját érte el, hanem a Bölcsészettudományi Karból a Természettudományi Kar kiválásának is az egyik iniciátora volt. A reformtantervet és új követelményrendszerét a kari, egyetemi és miniszteriális döntéshozók eltökélt meggyôzésével sikerült, lépésrôl-lépésre haladva végül törvénnyel is megerôsíteni. Az azóta is sikeresen fejlôdô vegyészképzés mindenképpen ôt tekintheti megalapozójának.

Tudományos munkásságát az MTA 1925-ben levelezô, 1932-ben rendes tagsággal ismerte el. Tagjává választotta elôbb a Szent István Akadémia, utóbb pedig a Természettudományi Akadémia is.

Tisztségviselôje, majd elnöke volt a Természettudományi Társulatnak, illetve a Magyar Kémikusok Egyesületének (1941--1944). A tudomány népszerûsítésének is lelkes híve és mûvelôje volt.

Politikai okokból elôbb (1948) akadémiai tagságát szüntették meg, majd (1948) a Természettudományi Társulat tisztújításakor feledkeztek meg róla, végül (1950) tanári állásából is nyugdíjazták úgy, hogy tudományos munkalehetôségét is megvonták.

Tragikus, de elképzelhetô, hogy az átélt megaláztatások és oktató-kutató tevékenységének erôszakos megszakítása, valamint rövid idô múlva bekövetkezett betegsége és halála között összefüggés volt.

1989-ben MTA tagságát visszamenôen elismerték. Oktatói érdemeit az Állatorvosi Egyetemen (1986) és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (1992) egy-egy emléktábla hirdeti.

Dr. Móra László bámulatosan dokumentált és egyben regényes "Gróh Gyula élete és munkássága" címû közel félszáz fényképpel és dokumentum másolattal illusztrált életrajza 124 oldalon a Technika Alapítvány kiadásában jelent meg 1996-ban.