Inczédy János akadémikus 75 éves

Inczédy János 1923. június 26-án született Budapesten. Édesapja ügyvéd volt, Vác polgármestere. Középiskoláit Vácott a Piarista Gimnáziumban végezte, majd 1941-ben a József Nádor Mûszaki és Gazdasági Egyetem Vegyészmérnöki Karára iratkozott be és 1946-ban vegyészmérnöki oklevelet szerzett. Az iparban kezdett el dolgozni mint vegyészmérnök. 1945 és 1951 között Budapesten a Hõerõmûben, majd a Pannónia Szõrmegyárban tevékenykedett kezdetben üzemvezetõ mérnökként, majd a fõmérnök helyetteseként. 1951-ben került a Budapesti Mûszaki Egyetem Általános és Analitikai Kémia Tanszékére, ahol 1970-ig tanársegédként, adjunktusként, majd tudományos tanácsadóként (címzetes egyetemi docensként) oktatott és kutatott. Az oktatási feladatként a vegyészmérnök hallgatók képzésében vett részt, és kutatási munkájában a kémiai kinetika és az analitikai kémia különbözõ területeit mûvelte. Az 50-es évek elején kezdte el a késõbb világhírnévre szert tett kutatási munkáját az ioncserélõk és alkalmazásuk területén.

1970. november 1-tõl az akkori Veszprémi Vegyipari Egyetem Analitikai Kémia Tanszékére nevezték ki tanszékvezetõ egyetemi tanárnak és a Magyar Tudományos Akadémia Analitikai Kémia Kutatócsoportja vezetõjének. Innen ment nyugdíjba 1990-ben. 1980 és 1981 között a Veszprémi Vegyipari Egyetem rektora volt.

A kémiai tudomány kandidátusa fokozatot 1957-ben szerezte meg az Adatok a H2O2 bomlásának kinetikájához címû dolgozatával. A mûszaki doktori címet 1959-ben szerezte meg a Budapesti Mûszaki Egyetemen a Redox reakciók ioncserélõ oszlopokon címû dolgozatával. 1966-ban a Magyar Tudományos Akadémia a kémia tudomány doktora fokozatot adta az Ioncserélõk analitikai alkalmazása címû dolgozatáért. Inczédy János 1993-ban az MTA levelezõ tagja lett, 1995-ben pedig a Veszprémi Egyetem a Professzor Emeritus cím adományozásával ismerte el az egyetem érdekében végzett tevékenységét.

Oktatási munkájában a Veszprémi Egyetemen teljes egészében átszervezte és modernizálta az analitikai kémia oktatását. 1972-ben jegyzetet írt a Kémiai analízis alapvetõ módszerei címmel, bevezette az Anyagszerkezeti vizsgálatok címû elõadást és laboratóriumi gyakorlatot, A folyamatos és automatikus elemzés valamint a Mérõérzékelõk címû tárgyat. 1984-ben új graduális szakot kezdeményezett a Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Karával közös képzésben Mûszer- és Méréstechnika szak néven. A hallgatók vegyészmérnöki diplomát kaptak a speciális szak megnevezésével. Amikor rektorként szolgált az egyetemen, kezdeményezte, hogy néhány tárgyat angol nyelven oktassanak. így az Anyagszerkezeti vizsgálatok, a Folyamatos és automatikus elemzés és a Kémia környezetvédelem tárgyakat éveken keresztül párhuzamosan angolul és magyarul is tanulhatták a hallgatók. A vezetése alatt az Analitikai Kémia Tanszék minden évben számos diplomázó vegyészmérnök és vegyipari szervezõmérnök hallgató kutatási munkáját irányította. 1990-ben a Process analytical chemistry egyetemi oktatásáról nemzetközi konferencián plenáris elõadásban számolt be.

Kutatási munkája rendkívül szerteágazó volt, jelentõs nemzetközi elismeréssel övezve. Fõként az ioncserélõk analitikai alkalmazásával, új analitikai eljárások tervezésével, valamint a folyamatos és automatikus elemzés kérdéseivel foglalkozott. Az Ioncserélõk analitikai alkalmazásai címû könyve 1962-ben magyarul, 1964-ben németül, 1966-ban angol nyelven jelent meg. A könyv megjelenésekor az egész világon hézagpótló volt és Argentínától Japánig nemcsak az analitikusok, hanem az ioncserélõk elméletével, mûszaki alkalmazásaival foglalkozó szakemberek is alapvetõ szakkönyvként használták. A komplex egyensúlyok analitikai alkalmazása címû könyve 5 nyelven jelent meg. Ez a könyv hamarosan rendkívül népszerûvé vált, amit Citation Index-ben regisztrált nagyszámú hivatkozás bizonyít. Az 1982-ben megjelent Folyamatos és automatikus analízis címû könyv alapul szolgált a világviszonylatban is egyedülálló kezdeményezésnek, a Process analytical chemistry egyetemi oktatásának. A könyv a dinamikus rendszerek analitikai kémiájának alapjait és gyakorlati alkalmazását, valamint a mûveleti áramok minõségellenõrzési módszereit foglalja össze.

A mintegy 200 tudományos közleményben megjelent eredmények fontosabb témakörei az alábbiak: 

ioncserés elválasztások tervezése,

új elmélet szilárd anyagok homogenitásának jellemzésére,

redoxi ioncserélõk alkalmazása,

oldategyensúlyi számítások alkalmazása új analitikai eljárások tervezésében,

analitikai mérés paramétereinek szerepe a folyamatszabályozás jóságában,

dinamikus rendszerek analitikai kémiája,

analitikai eljárások szelektivitásának becslése. 

Inczédy professzor az Egyesült Államoktól Japánig 17 országban tartott elõadást meghívott elõadóként. Számos nemzetközi és hazai folyóirat szerkesztõbizottságának tagja: Talanta, Reactive Polymers, Solvent Extraction and Ion Exchange, Magyar Kémiai Folyóirat, Középiskolás Kémiai Lapok, Studies in Analytical Chemistry, Comprehensive Analytical Chemistry. 1969 óta tevékenyen részt vesz az International Union of Pure and Applied Chemistry (IUPAC) munkájában, az V.1. osztálynak kezdetben tagja, majd titkára és 1981–1985 között elnöke volt. 1983 és 1985 között a IUPAC V. osztályának is tagja volt. A Magyar Tudományos Akadémia Automatikus Elemzési Munkabizottságának elnöke volt 1980 és 1985 között, és ma is aktívan részt vesz a bizottság munkájában. Tagja az MTA Analitikai Bizottságának, az MTA Kémiai és Környezetvédelmi Munkabizottságának és a Veszprémi Akadémiai Bizottságnak. 1976 és 1980 között a Magyar Kémikusok Egyesületének alelnöke, majd két cikluson keresztül (1981–1990) elnöke volt. Jelenleg az Egyesület tiszteletbeli társelnöke.

Inczédy János professzor kezdeményezte és elnökként megszervezte az ioncsere szimpóziumokat a Balatonnál (Symposium on Ion Exchange at Lake Balaton, 1963, 1969, 1974, 1980, 1986, 1990). 1972 és 1980 között tagja volt a FECS tanácsadó testületének (Advisory Board of the Federation of European Chemical Societies). A Magyar Piarista Szövetség alapító tagja, majd 1989-tõl alelnöke.

Tudományos és oktató munkájáért számos kitüntetésben részesült: 1980-ban Állami Díjjal tüntették ki, késõbb MTESZ-díjat, Than Károly emlékérmet és Schulek Elemér emlékérmet kapott. 1988-ban a Veszprémi Egyetemen a Pro Universitate Vespremiensi arany fokozatát nyerte el. A Moszkvai Mendelejev Egyetem Díszdoktora (1981).

Inczédy János professzor nemzetközi hírû tudósként is nagy szeretettel tanította fiatal kollégáit és az egyetemi hallgatókat. A vezetése alatt az Analitikai Kémia Tanszéken számtalan diploma- és szakdolgozat, egyetemi doktori, kandidátusi és akadémiai doktori disszertáció készült. Számos tanítványa dolgozik különbözõ egyetemi tanszékeken, intézetekben és az iparban. Az alkotó, kutató munkához olyan feltételeket teremtett, ahol tanítványainak öröm volt dolgozni és tudományos kutatásaikhoz minden emberi és szakmai segítséget megkaptak. Inczédy Jánosnak 4 gyermeke és 13 unokája van.

Isten éltesse a Professzor Urat születésnapja alkalmából! 

Vissza