1920-ban született Budapesten. Gépészmérnöki oklevelét 1944-ben szerezte meg, 1998. július 3-án békésen távozott közülünk minden halandók útjára.

1943-ban a Hubert és Sigmund Acélárugyár alkalmazásába került, mint tervezõ mérnök, majd a gyár szerkesztési osztályának vezetõje lett, ahol vegyipari és élelmiszeripari gépek és készülékek tervezésével foglalkozott. 1951-ben került a Vegyimûveket Tervezõ Vállalathoz, a Szerkesztési Fõosztály vezetõje, késõbb fõkonstruktõre volt. 1980-ban vonult nyugállományba.

A Budapesti Mûszaki Egyetem Vegyipari Gépek és Mezõgazdasági Iparok Tanszéke 1948-ban meghívta tudományos munkatársi munkára, majd pedig ugyanott meghívott elõadóként a vegyipari gépészmérnöki képzés tantervének egyik kidolgozója. 1953-tól 1976-ig a tanszék másodállású docense. Ez idõ alatt írta meg a Vegyipari készülékek szerkesztése címû tankönyvet, amely nemcsak hazánkban, hanem a környezõ országokban is széles körben alkalmazott, iskolát teremtõ mûve volt. 1963 és 1966 között a BME Vegyipari Gépek és Mezõgazdasági Iparok Tanszékének vezetõje. 1977-ben címzetes egyetemi tanári kinevezést kapott és ott oktatott közel 50 évig. Sok évtizeden át tagja volt az Állami Vizsgáztató Bizottságnak, az elmúlt esztendõig a szakdolgozatok bírálójaként vett részt a felsõoktatási munkában.

1961 és 1963 között a Mérnöktovábbképzõ Intézet felkérésére rendszeresen tartott elõadásokat az általa kidolgozott tantervek alapján. Több külföldi és hazai rendezésû vegyipari gépészeti tárgykörû nemzetközi konferencián vett részt.

Közel húsz éven át elnöke volt a Magyar Szabványügyi Hivatal Vegyipari Gépészeti Szakbizottságának. Jelentõs szerepe volt a vegyipari gépek, készülékek és szerkezeti anyagok magyar és nemzetközi szabványainak kidolgozásában. Tagja volt a MTA Vegyipari Gépek Munkabizottságának, vezetõségi tagja a Magyar Kémikusok Egyesülete Vegyipari Gépészeti Szakosztályának. Az MKL Szerkesztõ Bizottságának egyik legaktívabb tagja volt. Kiváló stílusával gondolatait világosan fogalmazta meg, ezért megjelent cikkei széleskörû érdeklõdést váltottak ki, szakmai orientáltsága pótolhatatlan.

Két szakkönyvet, egy egyetemi tankönyvet írt. Több szakkönyv társszerzõje volt. Több mint húsz szaktárgyú cikke, tanulmánya jelent meg.

Mindig szerény munkatársként kész volt mások szakmai problémáit megismerve a legmesszebbmenõbb segítséget nyújtani. Kiváló humorával a nehéz feladatok miatt fellépõ feszültségek között is képes volt munkatársai arcára mosolyt deríteni.

Munkásságának legnagyobb elismerése, hogy a vegyipari gépészek mai nemzedéke tanítómesterének tekinti, mint azt hamvainak elhelyezésekor jelenlétükkel ki is fejezték.

Vissza