A magyar vegyipar és kémiatudomány

Szeptember 30-án az idén már másodízben gazdagodott tovább a Magyar Vegyészeti Múzeum “Híres vegyészek arcképcsarnoka” állandó kiállítása. Ez alkalommal dr. Osztrovszki György vegyészmérnök, akadémikus, egyetemi tanár arcképének leleplezésére gyûltek össze – a Múzeum és az Osztrovszki család vendégeiként – a vegyipar egykori kiválóságai, Osztrovszki György tisztelõi, barátai.

A megemlékezésen dr. Szekér Gyula c. egyetemi tanár, dr. Berényi Dénes akadémikus és dr. Köteles György professzor ismertették dr. Osztrovszki György életútját, méltatták munkásságát.

Dr. Szekér Gyula úgy mutatta be Osztrovszki Györgyöt, mint felejthetetlen barátot, kiváló mérnököt, iparunk és gazdaságunk jelentõs szervezõjét. Csaknem 50 évig dolgozott, tevékenységének súlypontjai: a tudomány és mûszaki fejlesztés, az ipar- és gazdaságpolitika, valamint a nemzetközi gazdasági együttmûködés. Munkája során a Tatabányai Szénbányák miniszteri biztosa, a Magyar Állami Szénbányászati Rt. vezérigazgatója, a NIM ipari csoportfõnöke, az OTH elnökhelyettese, az MTA fõtitkára, a KGST képviselõ-, majd fõtitkárhelyettese, az OMFB és az Országos Atomenergia Bizottság elnökhelyettese volt. Az MTA 35 évesen, 1949-ben választotta levelezõ, majd 1978-ban rendes tagjává. Akadémiai székfoglalójának témája: a népgazdaság nyersanyaghelyzete, különös tekintettel a vegyiparra és a timföld- és alumíniumiparra. 1963-tól 25 évig a BME c. egyetemi tanára. 1977-ben a Svéd Királyi Mûszaki Akadémia külföldi tagjává választotta.

Dr. Szekér Gyula beszélt arról is, hogy Osztrovszki György a tudomány, a technika és az ipar állami szervezeteiben viselt felelõsségteljes munkája mellett a társadalmi szervezetekben is aktívan tevékenykedett. 1951–54-ig a MTESZ elnöke, késõbb elnökségi tagja, haláláig a TIT alelnöke. Az MTA Ipargazdasági Bizottságának elnökeként fontos szerepet vállalt a kelet-nyugati kapcsolatok elõsegítésében, gyümölcsözõvé tételében. Az MTA tagjaként többek között az MTA kutatóhálózatának kiépítése volt a feladata.

A KGST-ben betöltött funkciója révén jelentõs szerepet vállalt több államközi egyezmény kidolgozásában. A tárgyalások során kifogyhatatlan türelemrõl, nagyfokú diplomáciai készségrõl tett bizonyságot, több nyelven beszélt. Az OMFB-ban eltöltött idõ alatt több tucat tanulmány szerkesztõje, szervezõje, témavezetõje.

Egész pályájából 3 fõ témát emelt ki, melyek egyértelmûen az õ nevéhez fûzõdnek. Az elsõ a hazai kutatásban és mûszaki fejlesztésben való alkotó közremûködése; a második a magyar-szovjet alumíniumipari egyezmény kidolgozása; a harmadik a Bõs-Nagymaros-i vízlépcsõvel kapcsolatos szakmai végrendelete. Tudjuk, hogy a magyar-szovjet egyezmény kidolgozásában milyen politikai tényezõk játszottak szerepet. Mégsem elhanyagolható az az adat, miszerint hazánk jelenlegi éves alumíniumiparból származó exportja 400 millió USD körül van. A vízlépcsõvel kapcsolatban annak megépítését nem, vagy építésének elhalasztását javasolta. Opponensi véleményében két fontos dologra hívta fel a figyelmet. Az egyik, hogy az “Öreg Duna” medrébe megfelelõ vízmennyiség kerüljön, a másik pedig, hogy a Dunába tisztítatlan vizet ne engedjenek. A két feltételbõl az elsõ már hozzávetõleg megvalósult. Az ipari és a lakossági szennyvizek tisztítását eddig sajnos egyik fél sem oldotta meg.

Dr. Szekér Gyula azzal zárta méltatását, hogy Osztrovszki György három évtizedes munkálkodása nélkül a hazai kutatás és mûszaki színvonal szegényebb lenne. Tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy hazánk gazdasága meg tudjon felelni a piaci kihívásoknak és azoknak a magas elvárásoknak, melyeket az EU támaszt a csatlakozni vágyókkal szemben. Legvégül arról beszélt, hogy Osztrovszki György sokoldalúan képzett, polihisztor mérnök személyét testesítette meg, akinek egyik legjellemzõbb tulajdonsága a hûség volt. Hûség a szülõföldjéhez, a környezetéhez, a hazájához, a barátaihoz és legvégül rajongva szeretett családjához.

A következõ megemlékezõ dr. Berényi Dénes akadémikus, az Atommagkutató Intézet kutatóprofesszora. ’ mint kollégájáról, barátjáról emlékezett meg és két személyes élményét elevenítette fel. Az egyik a Debreceni Atommagkutató Intézetben létesült magyar ciklotronnal kapcsolatos. Hosszú folyamat végén lépett mûködésbe a magyar ciklotron, és az izotópelõállításban ma is fontos szerepet tölt be. A ciklo-
tron mellett létesült a nemcsak hazánkban, hanem egész Kelet-Európában egyetlen pozitron emissziós tomográf. A ciklotron létesítésekor pénzügyi és beszerzési nehézségek adódtak. Ezek megoldásában nagy szerepe volt Osztrovszki Györgynek, aki az OAB-ban betöltött szerepénél fogva szoros kapcsolatban volt a Bécsi Nemzeti Atomelnökséggel. ’ volt, aki biztatta a debrecenieket, hogy ehhez a szervezethez forduljanak segítségért, amely segítség aztán realizálódott is.

A másik Osztrovszki Györggyel kapcsolatos élménye az 1987-es évhez kapcsolódik. Ekkor egy amerikai alapítvány (Cali-fornia, Santa Barbara) pályázatot hirdetett, mely az egész világra kiterjedt. Témája az volt, hogy hogyan lehetne a mérnököket és természettudósokat informálni arról, hogy munkájuk mennyire fontos a világ jövõje szempontjából: a nukleáris fegyverek által veszélyeztetett világban hogyan tudnak tevékenyen részt venni a veszélyek elhárításában? Magyarországról négyen pályáztak: Osztrovszki György, Részegh Csaba, aki azóta már szintén elhunyt, Köteles György és Berényi Dénes; együtt dolgoztak a pályázaton. Osztrovszki György részterülete az volt, hogy mit jelent a kémiai ipar a mai nukleáris világban? A pályázat díja 50 ezer USD volt, és nagyon sokan pályáztak rá. ’k négyen nyerték el a díjat, a munkájuk könyv alakban is megjelent. Osztrovszki György sajnos már nem érhette meg az eredményhirdetést.

Dr. Berényi Dénes azzal zárta megemlékezését, hogy kiemelte Osztrovszki György egyéniségének legjellemzõbb tulajdonságait: a jóindulatát, a segítõkészségét, tréfás vidámságra mindig kész természetét. Örömmel emlékezett arra, hogy munkatársaként együtt dolgozott vele és az Akadémia nevében is kifejezte köszönetét, hogy részt vehetett az ünnepségen.

A harmadik elõadó dr. Köteles György professzor azzal kezdte beszédét, hogy az emlékezés az szellemidézés; egy sokszínû, nagyformátumú tudós, tudománypolitikus és barát szellemét szeretné felidézni. 25 éve ismerte meg Osztrovszki Györgyöt, sokáig közvetlen munkatársa volt. Megismerve õt, a két legjellemzõbb tulajdonságának az õszinte demokratizmusát – melylyel tisztelte mások véleményét és arra igényt is tartott – és közvetlenségét – mely varázsa volt bámulatos kapcsolatteremtõ képességének – emelte ki. Fáradhatatlan volt nemcsak a munkában, hanem a tudni akarásban, az ismerni vágyásban is. Az “értõl az óceánig” típusú ember volt: széles látókörû, gazdag nyelvtudású, több kultúrát ismerõ, felismerõ és tisztelõ, ugyanakkor józan hazafi.

Az elõre bejelentett megemlékezéseken kívül volt olyan is, aki az ünnepi hangulat hatására szólalt fel és – személyes élményét megosztva a hallgatósággal – járult hozzá a meghitt hangulatú megemlékezéshez.

Osztrovszki György festményét legidõsebb unokája, Osztrovszki Gergõ leplezte le. Ezt követõen dr. Berényi Dénes és dr. Köteles György az Akadémia és a Békeszövetség nevében koszorút helyezett el a festménynél. Az ünnepség az emlékkiállítás megtekintésével ért véget, melynek anyagát dr. Osztrovszki György özvegye és családja bocsátotta a Múzeum rendelkezésére, és amelyben helyet kapott többek között dr. Osztrovszki Györgynek a Bõs-Nagymarosi vízlépcsõvel kapcsolatos szakmai végrendelete is.

Vissza