Egyesületi élet

Beszámolók rendezvényekrôl

"Mérnökoktatás a fenntartható jövõért"
A konferenciát a Mérnökszervezetek Világszövetsége (WFEO), az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP), a Fenntartható Fejlõdés Világtanácsa (WBCSD) és a Híd- és Útépítõ Nemzeti Fõiskola Párizs (ENCP) szervezte, amelyen mintegy 70 meghívott vett részt 5 kontinens számos országából. Az üdvözléseket követõen a plenáris elõadásokon kívül munkacsoportokban vitatták meg a fenntartható fejlõdés oktatását és fejlesztését a mérnökképzésben.

A konferenciát Jacques Lagardere a 250 éves jubileumát ünneplõ Híd- és Útépítõ Nemzeti Fõiskola igazgatója nyitotta meg és méltatta a konferencia témájának fontosságát. Jean-Pierre Giblin minisztériumi kutatási, mûszaki-tudományos igazgató, Jacqueline Aloisi de Landerel igazgató a UNEP, Conrado Bauer a Mérnökszervezetek Világszövetségének elnöke, majd a Fenntartható Fejlõdés Világtanácsának képviselõje Antoine Jeancourt-Galignani üdvözölte a konferenciát hangsúlyozva annak jelentõségét és idõszerûségét.

A fõ plenáris elõadást Anthony Cortese, a Second Nature elnöke tartotta "Mérnökoktatás a fenntartható jövõért" címmel. Felvázolta az új emberi jövõkép szükségességét.

Amíg az utóbbi négy évtizedben a világ népessége több mint kétszeresére, 5,9 milliárd emberre, addig a világ gazdasági termelése ötszörösére emelkedett. Ez a példa nélküli növekedés folyamatosan megváltoztatja a Földet. A levegõ és a víz szennyezése, a szennyezõdések felhalmozódása, az erdõk pusztítása, a talaj lepusztulása, a halastavak tönkremenetele, a sztratoszféra ózonrétegének pusztulása az embereket és ezernyi egyéb élõ szervezetet fenyegetnek. Az emberiség olyan kontrollálatlan kísérletet hajt végre, amely példa nélküli terjedelmében és skálájában. Ez a természetes fejlõdés fordítottja azon fejlõdésnek, amely a tiszta levegõt és vizet, növekvõen összetett és szerteágazó ökoszisztémát teremt, olyat, amely az emberi fejlõdést lehetõvé teszi.

A jelenlegi stratégiák, amelyek megfelelnek az emberi szükségleteknek nem fenntarthatók: 80%-át a világ erõforrásainak a népesség 20%-a használja fel! A világ legszegényebb 20%-a a világ bevételének 1,4%-át keresi meg. ENSZ adatok szerint a leggazdagabb 20%-nak a bevételi aránya a legszegényebbekéhez 1960-ban 18:1 arányú volt, 1990-ben pedig 60:1. A világ népességének 20%-a gyenge egészségi állapotban van, rosszul táplált és még mindig a betegségek és a halál egyik legfõbb oka a légszennyezõdés. A falusi szegények egyre nagyobb számban fognak elvándorolni, átalakulnak városi szegényekké. A környezetegészség és szociális problémák megsokszorozódnak. 2005-re – elsõként a történelemben – több ember fog élni városokban, mint falvakban.

Az Amerikai Egyesült Államokban úgy vélik, hogy a légszennyezettség több embert öl meg, mint az autóbalesetek – több mint 60 ezer az idõ elõtti halál évenként. Amikorra a népesség növekedése stabilizálódik, az energia és a természeti javak felhasználásának 5–7-szeres növekedésére lesz szükség ahhoz, hogy a fejlõdõ világ fogyasztási szintje elérje a jelenlegi fejlett világot. A mezõgazdasági termelésnek háromszorosára kell növekednie a következõ 40 évben azért, hogy minden ember megfelelõen táplálkozhasson. Mi már kisajátítottuk a biomassza legproduktívabb 40%-át emberi célra.

Cortese szólt az igazságos és fenntartható jövõképrõl is. Ennek ismérvei:

– A világ népessége olyan szinten stabilizálódik, amely rövid és hosszútávon megfelel a Föld véges erõforrásainak. Ez a szint nagy viták szerint talán 8–9 milliárd ember a Földön.

– Az emberiség az erõforrásokat hatékonyan használja fel. Neves szervezetek, mint a Wuppertal Institute és a Factor IO Club, ezenkívül számos egyén, mint Ernst von Wesacker, Paul Hawken és Amory Lovins folyamatosan felszólítanak a termelékenység hatalmas növelésére, mintegy 4–10-szeresére, hogy a világ népessége 4/5 részének gazdasága növekedjék és hogy csökkenjen a környezeti terhelés. Ez kétséges, mivel az iparosított gazdaság hihetetlenül tele van szennyezéssel a források felhasználása során, míg a bolygónak véges mennyiségû erõforrása van és véges képessége arra, hogy befogadja a folyamatok szennyezõdéseit. A World Resources Institute egyik utóbbi riportja szerint az ipari országok 45–85 tonna anyagot használnak fel személyenként és évenként. Az USA National Academy of Engineering utóbbi jelentése szerint az alapanyagok 93%-a hulladék lesz, mielõtt a termék eléri a fogyasztót. Paul Hawken úgy becsüli, hogy a megmaradó 7%-nak 80%-a, amely be van ágyazódva a termékekbe, 6 hét használati idõn belül hulladékba megy.

A fenntartható gazdaság a természetes körforgás módszerét tükrözi, amely felhasználja az anyagot és alkalmazza a tervezés forgalmát úgy, hogy az összes hulladék lenne a "táplálék" (hulladék = táplálék) más tevékenység számára. Ezt az ötletet illusztrálják az ipari ökológia fogalmában. A fém kinyerését és átalakítását olyan stratégia helyettesítené például, amely folyamatosan keringeti a létezõ fémeket a gazdaságon keresztül.

Az elõadó kitért a napenergia fontosságára is. "Építsünk közvetlenül a napenergiára, hogy az hajtsa gazdasági rendszerünket" – véli az elõadó.

Cortese hangsúlyosan szólt a felsõoktatás szerepérõl. A vázolt változás a gondolkodásban, értékekben és valamennyi egyénre és intézményre vonatkozó tevékenységre, világszerte egy hosszú távú társadalmi erõfeszítésre szólít fel, hogy a környezeti és fenntartható fejlõdésre vonatkozó gondolkodást központi kérdésként kezeljük minden nevelés esetén, különösképpen a mérnökök, közgazdászok és az üzletemberek esetében. Amennyiben fenntartható jövõt akarunk, a felsõoktatási intézményeknek biztosítaniuk kell a tisztánlátást, a tudást és az értékeket, amelyek felvértezik az egyéneket arra, hogy oly módon érjék el életcéljukat, amely fenntartja az embert és a nem emberi lényeket jólétben.

A plenáris elõadások sorából kiemelkedõ Peter Hindle igazgató, Procter and Gamble "Az ipar szükségletei a mérnökök környezetvédelmi oktatása iránt" és David Thom, a Mérnökszervezetek Világszövetsége, Mérnökség és Környezet Bizottsága elnökének "Hol vagyunk most? Az elhatározás és cselekvés kulcselemei" címû elõadásait.

A munkacsoportok a következõ témaköröket vitatták meg:

– a munkaadók igénye a környezetvédelmi diplomás szakemberek felé,
– a fenntartható fejlõdés oktatásának tartalma,
– a fenntartható fejlõdés oktatásának szintjei,
– a pedagógiai eszközök és segédletek,
– graduális oktatás,
– szakoktatás,
– továbbképzés.

Számos ismertetõ, vélemény, javaslat hangzott el, ilyenek a következõk: a "tiszta termelés" tananyagok integrálása a mérnöki tantervekben, limitált az oktatási idõ, ezért a mérnök továbbképzésnek nagy jelentõséget kell tulajdonítani, távoktatást mint módszert is alkalmazni, a fenntartható fejlõdés kihívásainak az oktatás fejlesztése feleljen meg, stratégiája legyen, a környezeti kockázatok menedzsmentjének jelentõsége az oktatásban, a modellezés alkalmazásainak jelentõsége, párbeszéd az ipar, a munkaadók és az egyetemek között a fenntartható fejlõdés oktatása terén, információátadás, konferenciák szervezése.

A konferencia Dominique Voynet aszszonynak, a Francia Köztársaság területtervezési és környezeti miniszterének elõadásával és a házigazda zárszavával fejezõdött be.

A Kozmetikus Kémikus Társaságok Nemzetközi Szövetsége (IFSCC) 1997. évi elsõ elnökségi ülésére az április 14–16. között Budapesten megrendezett IFSCC Nemzetközi Konferencia keretében került sor. Ezen Egyesületünket Dr. Pálinkás János és Dr. Hangay György képviselte. A kiemelhetõ programpontok a következõk voltak:

– a soron következõ kongresszusok és konferenciák elõkészületi munkái. Ezen belül a magyar résztvevõknek referálniuk kellett a budapesti rendezvény szervezési kérdéseirõl;
– a PR-tevékenység intenzifikálása, az egyes társaságok PR-referenseivel való szorosabb együttmûködés révén;
– az ún. "speaker-programok" ‘97-re és ‘98-ra;
– a tervezett IFSCC Journal aktuális kérdései;
– az up to date pénzügyi mérleg ismertetése;
– az IN COSMETICS düsszeldorfi kiállítására készülõ IFSCC és Kosmet stand megvitatása.

A második elnökségi ülésre és a szövetségi közgyûlésre szeptember 21–26. között az Acapulcoban, Mexikóban megrendezett XIII. Latin-amerikai és Ibériai Kozmetikus Kémikus Kongresszus keretében került sor. Az üléseken Dr. Hangay György vett részt Egyesületünk képviselõjeként. (Különben a 700 résztvevõt számláló kettõs rendezvényen a tudományos program záró elõadását is õ tartotta "Új, multifunkcionális növényi komplexek kifejlesztése" címmel. Az ülés legfontosabb témái a következõk voltak:

– az IFSCC elnökségének szokásos éves megújítása: az ausztrál A. Oppenheimet az amerikai S. Greenberg váltotta az elnöki székben;
– döntés az új tagfelvételi kérelmekben. Ezúttal a Paraguayi Társaság került felvételre 36. tagként;
– a rendezõi jog odaítélése: a konferenciák mandátuma 2001-ig, a kongresszusoké 2008-ig került kiadásra;
– a szövetségi díjak odaítélése: a Lester Konrad kollektív díjat ezúttal az Argentin Társaság kapta;
– az elnöki beszámoló keretében elismeréssel szóltak a budapesti konferencia sikerérõl;
– megemlékeztek az IFSCC Kozmet nevû adatbázisának 10 éves jubileumáról, valamint bejelentették, hogy elõkészületben van a Szövetség új Internet-oldala;
– talán a legfontosabb kérdés volt, hogy véglegesen eldöntötték, hogy a Szövetség egy IFSCC Association Magazine-t, vagy más néven IFSCC Journal-t ad ki negyedévenkénti megjelenéssel, amelyet mind a kb. 12 000 egyéni tag kézhez fog kapni. Ehhez kapcsolódó feladat, hogy revideálni kell a magyar tagsági listát.

Az EURACHEM szervezet Bizottsági ülését és teljes ülését 1997. május 21–23. között tartotta Dublinban, Írországban Egyesületünk képviseletében Dr. Hlavay József, mint a EURACHEM-HUNGARY elnöke és Dr. Fodor Péter, a EURACHEM-HUNGARY titkára vett részt. Az ülések a EURACHEM konferencia keretében voltak, amelyet Dr. Mary Walsh, a EURACHEM soros elnöke szervezett meg a dublini várban.

A konferencia tudományos szekcióit a Szervezet Munkabizottságainak megfelelõen szervezték meg: Dr. Hlavay József az Education and Training munkabizottságban tartott elõadást "Quantifying Uncertainty in Measurement of Environmental Samples" címmel, míg Dr. Fodor Péter a Measurement Uncertainty munkabizottságban tevékenykedett.

Az Education and Training munkabizottság folytatta a már két éve elkezdett oktatási kérdéseket, köztük az analitikai tárgyak tematikájának egyeztetésére irányuló munkát. A kémiai laboratóriumok akkreditálásának elõsegítésére készült útmutatóban szereplõ fogalmakat hét nyelvre, köztük magyarra is lefordították, és az Accreditation and Quality Assurance címû folyóiratban közölték.

Az EURACHEM teljes ülésén 27 napirendi pontot tárgyaltak meg, amelyek közül kiemelendõ, a EURACHEM-HUNGARY munkáját elõsegítõ témák a következõk:

Accreditation for Chemical Laboratories Guide 1. átdolgozására tett javaslatok, az IUPAC által készített Harmonised Guidelines for the use Recovery Information in Analytical Measurement és Tracebility to the SI of Amount-of-Substance Measurement: From Ignoring to Realising a Chemist’s View.

Az 1998. évi EURACHEM Bizottsági ülést Budapesten rendezik meg.

Az Európai Kémikusegyesületek Szövetsége (FECS) Élelmiszerkémiai Divíziója (DFC) 1997. évi ülése szeptember 21–22-én volt Svájcban, Interlakenben, amelyen Egyesületünket Dr. Lásztity Radomir képviselte.

Az ülés napirendjén három fõ témakör szerepelt:

– az Élelmiszerkémiai Divízió tevékenysége;
– kapcsolat, együttmûködés más szervezetekkel;
– rendezvények tervezése a következõ idõszakra.

A számunkra legérdekesebb témakörök a következõk voltak:

– az élelmiszervegyész-(élelmiszerminõsítõ) képzés európai irányelvei, amit képviselõnk közzé tesz a hazai szakmai lapokban, és kerekasztal-megbeszélést szervez a budapesti Euro-Food-Chem X. konferenciájához kapcsolódva;
– a továbbképzést segítõ szakembercsere támogatása. Képviselõnk megadta azon hazai oktatói-kutatói intézményeket, amelyek fogadni tudnak szakembereket továbbképzésre;
– a "Who is Who in Food Chemistry in Europe" új kiadása;
– az EURO-FOOD-CHEM X. konferencia (Budapest, 1999. szeptember 22–24.) programja. Megalakult a nemzetközi tudományos bizottság, valamint a hazai szervezõbizottság. Képviselõnk az interlakeni konferencián tájékoztatást adott a rendezvényrõl, és kiosztott 300 elõzetes információs lapot.

 Az Európai Vegyészmérnökszövetség (EFCE) Aprítás és Osztályozás Munkabizottsága 1997. év folyamán kétszer ülésezett: elõször május 5-én Firenzében, Olaszországban, kapcsolódva az Elsõ Európai Vegyészmérnök Kongresszushoz. Ezen képviselõnk, Dr. Verdes Sándor anyagi okok miatt nem tudott részt venni. A második ülés St. Austellben, Angliában volt október 31. és november 1. között, egy kisebb konferenciával összekötve, amelynek témája: "Új eredmények az õrlés elméleti és gyakorlati megközelítésében" volt.

A bizottsági ülés fõbb témái a következõk voltak:

– a korábbi események, rendezvények értékelése;
– a 9th European Symposium on Comminution (Albi, Franciaország, 1998. szeptember 8–10.) elõkészítése;
– a 10th European Symposium on Communication (2002) szervezésének felvetése.

Képviselõnk jelezte, hogy Magyarország kész a megrendezésre.

A második napon üzemlátogatásra került sor Európa legnagyobb kaolinbányájában és elõkészítõ mûvében (EEC R&D Facilities and Mines, Cornwall).

A következõ munkabizottsági ülés Albiban, Franciaországban lesz, kapcsolódva a 9. Európai Ôrlési Konferenciához.