Dr. Orbán Istvánt nem kell bemutatni olvasóinknak. Ô közéletünknek is gyakori szereplõje. Nagy munkabírása, példás aktivitása és nem utolsósorban kiváló diplomáciai készsége az ok amiért garmadával bízták rá a feladatokat, funkciókat. Közülük legjelentõsebbek: a munkaadók képviselõje az Érdekegyeztetõ Tanácsban, az EGIS Gyógyszergyár Rt. vezérigazgatója, a MAGYOSZ (Magyar Gyógyszergyártók és Nagykereskedõk Szövetsége) elnöke. Ezúttal ez utóbbi minõségében kérdezzük:

Tisztelt Elnök Úr! A magyar gyógyszeripar egykoron a magyar vegyipar legdinamikusabban fejlõdõ gyártási ága volt, amely jó idõben 5 évenként megtöbbszörözte termelési értékét, amelynek nagy többségét exportálta az akkori idõk legkiemelkedõbb gazdaságosságával. Ma a gyártási ág nem mutat ilyen dinamikát, sõt az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium egy tavalyi tanulmánya a gyógyszeripart a nem éppen hízelgõ "visszaesõ" iparágak közé sorolja. Mi a helyzet tehát a gyógyszeriparral? Megrendítette-e a keleti piacok elvesztése miatti termeléscsökkenés, vagy ennek ellenére tartja régi hatékony színvonalát?

Ismerjük az IKIM említett tanulmányát és kételyeink vannak az ott alkalmazott számítás helyességét illetõen. Ami az ipar teljesítményét illeti, a lényeg az, hogy gyógyszeriparunk a keleti piacok 1991. évi összeomlása és a belföldi piac ezzel egyidejû liberalizálása ellenére is talpon maradt, fejlõdik, sikerei vannak. A gyógyszercégeket számos érdeklõdõ ígéretesnek tartotta az 1990-ben kezdõdött privatizációs folyamat évei alatt. Cégeink naponkénti megméretés tárgyai a tõzsdei, illetve a tõzsdén kívüli részvénypiacon. A nemzetközi tõke értékítélete tehát kedvezõ.

Meggyõzõdésem szerint (és ezen a véleményen sokan vagyunk) a magyar gyógyszeripar még a közelmúltban is a vegyipar legversenyképesebb gyártási ága volt azért, mert önerõbõl képes volt az innovációra. Érvényes-e még ez a helyzet és mi módon jelentkezik ez a gyártási ág fejlõdésében és eredményeiben? Fennmaradt-e és mi módon fejlõdött a gyártási ág magas színvonalú innovációs kapacitása, és az új tulajdonosoknak érdeke-e annak fejlesztése?

Az utóbbi évek történetébõl az iparág legsikeresebb innovációjának az új piaci körülményekhez való gyors illeszkedését tartom. E széles értelemben vett megújulás magában foglalta a nyugati marketing-módszerek adaptálását, a menedzsment exportpiac építési törekvéseit – konszignációs raktárak, ügynöki irodák, orvoslátogatói hálózatok kiépítése, vegyes vállalatok létrehozása –, melyekkel egyidejûleg a versenyképesség fenntartása érdekében jelentõs tõkét kellett invesztálni a minõségbiztosításra, az infrastruktúra és az informatika fejlesztésére. Továbbra is folyik az ágazatban originális kutatás, de – cégeink méretébõl következõen – az eredeti molekulák teljes kifejlesztéséhez, fejlett piacokon történõ bevezetéséhez továbbra is stratégiai szövetségesekre van szükség. Innovatív az ipar egésze, folyamatos a technológiák korszerûsítése az alapanyaggyártástól a csomagolásig. A kollektívák felkészültségére joggal támaszkodhatnak a tulajdonosok. Nincs szó arról, hogy a magyar gyógyszeripar innovációs képessége és értékei csökkennének a privatizáció által.

Rátérve a MAGYOSZ munkájára, kérünk röviden tájékoztass a szervezet elmúlt évi eredményeirõl és az 1998. évi feladatairól, azok prioritásáról.

1997-ben összefüggésben az ország EU jogharmonizációs kötelezettségével, érezhetõen felgyorsult a jogszabályalkotás. A minisztériumok, parlamenti szakbizottságok kikérik a Szövetség véleményét, építenek szakértõink hozzáértésére, gyakorlati tapasztalataira. A bennünket érintõ számos jogszabály közül kiemelem a vény nélküli készítmények szabad reklámozását és piaci árképzését lehetõvé tevõ szabályozást. Az év végén a Parlament elé került gyógyszertörvényt, az állatvédelmi törvényt (itt a kísérleti állatok vonatkozásában kiemelten érintettek vagyunk), és a környezetvédelmi jogszabály-tervezeteket, melyeket – mint máskor is –a Magyar Vegyipari Szövetséggel együtt véleményeztünk. Arra számítunk, hogy ez évben az EU-csatlakozás elõkészületeinek munkálataiban a korábbinál is intenzívebben fogunk tudni részt venni. Ez magában foglalja a szakma felkészítését a várható változásokra, az EU ismeretanyag minél teljesebb ismertetését a tagsággal.

Láthatók-e már konkrétan a gyógyszeripar tennivalói az EU-csatlakozásra való felkészülés terén, melyek a legnagyobb kihívások és hogy készül fel rá a gyógyszeripar?

Nemzetközi kapcsolataink révén ma a gyógyszergyártásra, forgalmazásra vonatkozó EU-jogalap úgyszólván teljes egészében birtokunkban van, feldolgozása megkezdõdött. Több területen – GMP, GLP, iparjogvédelem – már ma is EU konform módon mûködünk. Az EU-ban való gyógyszerkönyvezést illetõen alapvetõ gondunk a csatlakozástól független: a tõke relatív szüksége határolja be lehetõségeinket. Az EU-feltételeknek való megfelelésben az ipar számára a környezetvédelem adja a legnagyobb feladatot. Itt még sok befektetésre lesz szükség, jóllehet az iparág ma is évenként 4–5 milliárd forintot fordít erre a célra.

A nemzetközi piacok elérése az eddiginél nagyobb anyagi és szellemi erõfeszítéseket igényel. Itt csak a marketingmunka jelentõs növelésével tudunk elõrelépni.

Köszönjük az interjút.

Vissza